Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A 20. század során a Föld eltartóképessége az ötszörösére növekedett, évtizedekkel megnőtt az átlagéletkor, nőtt az energiahatékonyság, emelkedett az életszínvonal. Viszont drámai növekedés következett be az emberiség létszámában, ami miatt az energiafelhasználás a tízszeresére nőtt, valamint rendkívüli mértékűvé vált a környezetszennyezés. Ezek ma is megoldásra váró problémák.

Az elmúlt százötven évet megelőzően az emberiség főként biomasszának tekinthető energiahordozókat (megújuló energiát) használt. Ettől kezdve azonban megnőtt a fosszilis energiahordozók (a kőszén, a kőolaj és a földgáz) termelése. Ma a Föld energiatermelésének 80 százaléka származik ezekből. A fosszilis energiahordozók használata miatt katasztrófa fenyegeti az emberiséget. A légkör szén-dioxid-tartalma nő, és az üvegházhatás miatt globális felmelegedés indult meg. Az emberiség előtt álló legfontosabb feladatok egyike fosszilis tüzelőanyagok kiváltása más energiahordozókkal, ám az átállás technikai-műszaki nehézségei, valamint a rövid távú gazdaságossági megfontolások miatt felhasználásuk ma is folyamatosan nő. A használatukat korlátozó megállapodások előnyös hatását pedig messze túlkompenzálja a fejlődő országok növekvő szén-dioxid-emissziója (kibocsátása), bár jelenleg is az USA egy főre jutó emissziója a legnagyobb.

A manapság divatos környezetvédelmi megközelítés szerint a fosszilis energiahordozókat megújuló, valamint nukleáris energiaforrásokkal kell kiváltani. Ez egyébként azért is szükséges, mert ha az ismert készleteket elosztjuk az éves felhasználással, akkor a kőolajkészlet 45-50 évig, a földgáz egy évtizeddel tovább, a kőszén pedig 200-400 évig lehet elegendő. A legfontosabb energiahordozó ma a kőolaj. A kevésbé fejlett és a fejletlen országoknak előbb kell gondolniuk az olaj helyettesítésére, hiszen nyilvánvaló, hogy az olaj fogyásával párhuzamosan az árak nagymértékű növekedése következik be, amit a szegényebb országok nem tudnak majd megfizetni. A technológiai fejlődés azonban elsősorban a fejlett világ számára teszi lehetővé, hogy csökkentsék olajigényüket, lazítva az olajtermelő országok szorításán.

Mivel válthatjuk ki a fosszilis energiaforrásokat? A szélenergia költségei például az elmúlt harminc évben egytizedére csökkentek. A napenergia hasznosítási lehetőségei bővültek (napelemek, napkollektorok, a passzív szoláris energia kihasználása stb.). Magyarországon a biomassza felhasználása a legszámottevőbb az alternatív energiaforrások közül, legyen szó cseppfolyós (bioalkohol, biodízel), szilárd (mezőgazdasági hulladékok, trágya) vagy gáz halmazállapotú anyagokról (biogáz). Ezek mellett azonban fontos az átállás késleltetése is, ami takarékossággal oldható meg. A magyar energiapolitikát a kockázatok vállalása jellemzi. Annak ellenére, hogy Magyarország fokozott mértékben függ a földgáz importjától, a szociálpolitika (a gázártámogatás révén) mégis ösztönzi az energiapazarlást. Eközben kevés szó esik az atomerőmű-fejlesztésről, nem hasznosítjuk a napenergiát, hiányoznak a hőszivattyúk és a szélerőművek. Egy magyar lakás átlagos energiafogyasztása az EU- országok átlagának háromszorosa, gazdaságunk energiahatékonysága rossz.

A hazai problémákra Seres László azt javasolta, hogy az energiaellátáson belül elsősorban az elpazarolt energiával foglalkozzunk (három egységnyi megtermelt energiából ugyanis kettőt elpazarlunk). Az import növelése helyett ezt kell megszüntetni (épületek hőszigetelése, kondenzációs kazánok felszerelése stb.), és minél hamarabb át kell állni a nem foszszilis energiahordozók nagyobb mértékű használatára, mert mint láthattuk: számunkra előbb ér véget az olcsó energia kora.