Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Mit lát a szem, és mit hisz az agy (Látórendszerünk titkai) című előadásán Farkas Ágnes átfogó képet adott az emberi látórendszer működéséről. A bemutatót egy rövid történeti áttekintéssel kezdte. Arisztotelész még úgy vélte, a szemből kiinduló fénysugarak pásztázzák a világot, és minden érzékelés központja a szív. A kardiocentrikus világkép a középkorig tartotta magát. rajzolta le elsőként azt, hogy a szembe érkező sugarak valamiféleképpen megfordulnak a szem elülső felszínén, kereszteződnek, és a szem hátulsó felszínén egy kicsinyített és fordított állású képet alkotnak. Arra azonban, hogy miként fordul meg a kép, és mi lesz a további sorsa, Descartes jött rá. A 18-19. század fordulóján Franz Gall készítette el az első (primitív) agytérképet, amelyen a látás központját annak tényleges helyére, a nyakszirti lebeny hátsó pólusára tette.

 

 

Ezután Farkas Ágnes bemutatta a látórendszer anatómiai felépítését és élettani működését. A képalkotás fizikájának ismertetéséhez a fényképezőgép analógiáját használta fel. Pupillánk a blendének felel meg: ez szabályozza a szembe jutó fény menynyiségét. Az optikai lencsét a szemlencse testesíti meg, ami a szembe érkező fénysugarakat fókuszálja. Görbületi sugarának változtatásával állítjuk be a szem fókusztávolságát. A kép a szem hátsó falán, a retinán keletkezik: ez felel meg a filmnek. A képpontokat az ebben a hártyában található idegsejtek milliói testesítik meg. Ezek közül a legfontosabbak a fotoreceptorok, ezek alakítják át a fényt elektromos jellé. A retinából indul ki a látóideg, ami az agy alsó felszínén fut. Végül minden rost a nyakszirti lebenybe jut: ezt nevezzük elsődleges látókéregnek. A (már Newton által is leírt) átkereszteződésnek köszönhetően mindkét oldali agyfélteke mindkét szemből kap információkat.

Nagyon rövid idő szükséges ahhoz, hogy egy képet azonosítsunk, hiszen a látórendszer nem lineáris rendszerként működik, hanem egymással párhuzamosan működő rendszerek sokasága alkotja. A látás párhuzamos feldolgozásának lényege az, hogy párhuzamosan futó információs csatornákon egyidejűleg történik a látott világ különböző jellegzetességeinek feldolgozása. Egymás mellett léteznek a mozgást érzékelő, a formát, a térbeli kiterjedést és a színeket azonosító rendszerek. A végleges látásélmény a különböző csatornákon érkező információk összeadásából jön létre. A térbeli frekvencia a képnek ugyanolyan jellemzője, mint a szín és az alak. Egy kép mind alacsony, mind magas frekvenciájú részleteket tartalmaz. Az agy a látott képet a térbeli frekvenciáknak megfelelően osztja fel: az alacsony és magas frekvenciáknak megfelelő információkat külön-külön értékeli, ugyanis más-más jelentést hordoznak. Egymástól függetlenül végzi a magas térbeli frekvenciát feldolgozó rendszer a képfelismerést, az alacsony térbeli frekvenciát feldolgozó rendszer pedig a mozgások érzékelését. Farkas Ágnes kutatócsoportjával a nagysejtes rendszert vizsgálja. Ez a rendszer az alacsony térbeli frekvenciákra válaszol: észleli a nagy sebességgel mozgó objektumokat, illetve azonosítja a tárgyak pontos térbeli elhelyezkedését és kiterjedését. A kissejtes rendszer a magas térbeli frekvenciákat érzékeli: ennek segítségével látjuk a részleteket. A formákat és a színeket feldolgozó rendszerekkel is megismerkedhettünk az előadáson.

 

KÖVETKEZIK

Október 24-én 18 órakor Zenébe rejtett jelentések: bevezetés a zene lélektanába címmel Stachó László egyetemi tanársegéd (SZTE ZMK Zeneelmélet Tanszék) tart elôadást a Mindentudás Egyetemén. Őt az őszi szünet után Póka Andrea egyetemi hallgató követi, aki november 7-én 18 órakor a földrengések és a Föld forgásának kapcsolatáról beszél majd.

 

A párhuzamos feldolgozás fontos jellemzője az emberi látórendszernek. Ez teszi lehetővé agyunk számára, hogy a legmodernebb számítógép sebességét is meghaladó gyorsasággal azonosítsa és kategorizálja az éppen látott képeket. Látásunk olyan rendszerhez hasonlítható, amely sok millió, egymással párhuzamosan kapcsolt, analóg és digitális jeleket is felhasználó, önálló működési egységből áll.