Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az öregedésnek csak egy oldaláról esett szó a Mindentudás Egyeteme Szeged tavalyi utolsó estjén: ez pedig az idegsejtek pusztulása, elsorvadása, degenerációja, ugyanis az előadó egyik fő kutatási területe a neurodegeneráció és az Alzheimer-kór.

 

 

Penke Botond új gyógyszerkről is beszélt. Fotó: Segesvári Csaba

 

Az öregedés a sejtjeink makromolekuláiban (nukleinsavak, fehérjék, lipidek) felhalmozódó kémiai módosulások, változások eredménye. Harmincéves kor felett a károsodások, amelyek a szervezetünket érintik, egyre halmozódnak és összeadódnak, azok a folyamatok pedig, amik ezeket kijavítanák, egyre csökkennek. Az összeadódó hibák vezetnek végül a halálhoz. Az ember átlagéletkora folyamatosan nő, így egyre nagyobb a neurodegenerációs betegségek száma is. Ilyenek például az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a Huntington-kór vagy a kettes típusú diabétesz. Fontos közös elemük, hogy egy normálisan működő polipeptid vagy fehérje, ami addig rendesen látta el a feladatát, átváltozik. Átalakul a szerkezete, és a megváltozott szerkezet megtámadja az idegsejteket.

A neurodegenrációs betegségek közül az Alzheimer-kór a leggyakoribb, jelenleg 15-20 millió beteg él a világon, de ez a szám 2050-ig 100 millióra is nőhet. A betegség pontos okát még nem ismerjük, legvalószínűbb kiváltója egy toxikus fehérje, a b-amiloid. Ez a fehérje önmagával összekapcsolódva nagy aggregátumokat alkot, és ezek megzavarják az idegsejt biokémiai-élettani folyamatait. Ennek eredménye az idegsejtek kóros működése, majd pusztulása. Ez a folyamat az emlékezés és a viselkedés zavaraival jár együtt, a beteg fokozatosan elveszti képességét az önálló életre. Az Alzheimer-kór globális szellemi hanyatlással jár, ugyanis az agyállomány súlyosan károsodik. Kétféle formája van: egy fiatalabb kori, amit familiárisnak/örököltnek hívnak, és 45-50 évesen támadja meg az embert, illetve egy idősebb kori, amit sporadikusnak neveznek. Alois Alzheimer fedezte fel a betegséget, amit úgy írt le, hogy annak a korán kezdődő, fiatalabb kori változata a jellemző formája. Ebben tévedett, ugyanis az időskori betegség jóval gyakoribb. Az Alzheimer-kóros agyában a beszédért és a memóriáért felelős rész szinte teljesen eltűnik: az agy egyharmada, néha akár az 50 százaléka is elvész. Ha beindul a folyamat, már nagyon nehéz megállítani. Ezért fontos a korai diagnózis. Ma már – ha drágán is – néhány módszerrel viszonylag korai szakaszban nagy biztonsággal diagnosztizálható az Alzheimer-kór, például a modern képalkotó eljárások segítségével, agyfolyadék levételével vagy különböző teljesítménytesztekkel.

Az előadás utolsó harmadában a kutatás folyamatába nyerhettünk bepillantást. A kutatások egy része az életmód és a táplálkozás szerepét vizsgálja az Alzheimer-kór megelőzésében. Például a C- és a B-vitamin, a tengeri halak fogyasztása és bizonyos gyulladásgátlók segítenek a megelőzésben. A jelenlegi gyógyszeres kezelések (kolinészteráz-gátlók, Memantine) enyhítik a tüneteket, de a betegséget nem állítják meg. A jövő egyik lehetséges gyógyszeres kezelési módja lehet az aktív immunizálás. A másik sokat ígérő kezelés a fémionok megkötése, illetve a toxikus amiloid fehérje lekötése, neutralizálása. „Mi magunk az amiloid közömbösítőkkel foglalkozunk” – mondta az előadó. A kutatásaik során két olyan vegyületet találtak, amelyeket ma már szabadalom véd. Ezek felszívódnak, bejutnak az agyba, védenek, és állatkísérletnél is működnek – ráadásul nem toxikusak. Még nem tudni azonban, hogy az emberre miként hatnak, mert az állatkísérleteknél az Alzheimer-kór esetében csak részben tudják utánozni az emberi agyban lejátszódó folyamatokat. A következő 5-10 évben új gyógyszerek jönnek majd ki az Alzheimer-kór kezelésére, de ezek is csak megállítják a betegség folyamatát. Az elpusztult idegsejtek jelenleg nem pótolhatók.