2021. április 14., szerda English version
Archívum  --  2010  --  3. szám - 2010. március 1.  --  Rektorválasztás
Vegyen új lendületet az egyetem!
A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem 2010. évi rek­tor­vá­lasz­tá­sán az in­téz­ményt 2003 óta irá­nyí­tó Sza­bó Gá­bor pro­fes­­szor ki­hí­vó­ja Wittmann Ti­bor pro­fes­­szor, az ÁOK I. Bel­gyó­gyá­sza­ti Kli­ni­ka igaz­ga­tó­ja. Ve­le be­szél­get­tünk ter­ve­i­ről, cél­ja­i­ról, el­kép­ze­lé­se­i­ről.
Címkék: Rektorválasztás

– Mi­lyen sze­mé­lyes mo­ti­vá­ció in­dí­tot­ta ar­ra, hogy 2010-ben a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem rek­to­ri tiszt­sé­gé­re pá­lyáz­zon?
– Úgy lá­tom, az egye­tem el­ér­ke­zett ab­ba a hely­zet­be, hogy itt az idő át­gon­dol­ni a ho­gyan to­vább kér­dé­sét. Az in­teg­rá­ció ré­vén az or­szág egyik leg­na­gyobb fel­ső­ok­ta­tá­si köz­pont­já­vá vált a sze­ge­di, ugyan­ak­kor az in­teg­rált egye­tem egé­szen más gon­dol­ko­dás­mó­dot kí­ván meg, mint egy né­hány kar­ból ál­ló uni­ver­si­tas. El­ér­kez­tünk te­hát oda, hogy a ti­zen­két kar vo­nat­ko­zá­sá­ban át­gon­dol­juk az ed­di­gi ered­mé­nye­ket, s meg­ter­vez­zük, mi­lyen stra­té­gi­á­val vág­junk ne­ki a kö­vet­ke­ző idő­szak­nak. Tisz­tá­ban va­gyok ve­le, sok ér­té­kes ered­mény szü­le­tett az SZTE-n az utób­bi évek­ben, ám gond­ja­ink is meg­nö­ve­ked­tek. Ez egy­faj­ta köz­pon­to­sí­tott jel­le­gű ve­ze­té­si struk­tú­rá­nak is kö­szön­he­tő, mely az egye­sí­tés után el tud­ta lát­ni fel­ada­tát a ti­zen­két kar vo­nat­ko­zá­sá­ban, de ké­sőbb hi­á­nyos­sá­go­kat, ne­héz­sé­ge­ket, meg­ol­dat­lan kér­dé­se­ket ho­zott ma­gá­val.

wittmann Wittmann Tibor
tan­székvezető egye­te­mi ta­nár, az SZTE Ál­ta­lá­nos Or­vos­tu­do­má­nyi Kar I. Bel­gyó­gyá­sza­ti Kli­ni­ka igaz­ga­tó­ja 1949-ben szü­le­tett. A sze­ge­di or­vos­egye­te­men sze­rez­te ál­ta­lá­nos or­vo­si dip­lo­má­ját, itt szer­zett bel­gyó­gyász és gasztroen­teroló­gus szak­ké­pe­sí­tést. 1973 óta dol­go­zik az I. Bel­gyó­gyá­sza­ti Kli­ni­kán, 2007-től tan­székvezető egye­te­mi ta­nár­ként. Több tu­do­má­nyos tár­sa­ság, szak­mai kol­lé­gi­um, bi­zott­ság tag­ja, vezetősé­gi tag­ja (így pél­dá­ul 2002-től a Ma­gyar Bel­gyó­gyász Tár­sa­ság vezetősé­gi tag­ja, tit­ká­ra, 2010-től pe­dig a Ma­gyar Gasztroen­teroló­giai Tár­sa­ság el­nö­ke), szak­lap szerkesztőbi­zottsá­gi tag­ja, ak­tív, el­is­mert gyó­gyí­tó, ku­ta­tó, ok­ta­tó. Kö­zel hat­van tu­do­má­nyos könyv- vagy könyv­rész­let szerző­je. Mun­kás­sá­gát pá­lya­fu­tá­sa so­rán szá­mos ki­tün­te­tés­sel is­mer­ték el: töb­bek kö­zött 2009-ben a Het­ényi Gé­za Em­lék­ér­met, a Ma­gyar Gasztroen­teroló­giai Tár­sa­ság leg­ma­ga­sabb ki­tün­te­té­sét, il­let­ve a Csong­rád Me­gyé­ért Em­lék­ér­met, a Csong­rád Me­gyei Ön­kor­mány­zat dí­ját ve­het­te át.
Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba


Jó­ma­gam az egye­te­met ala­po­san is­me­rem. Már szü­le­im is az egy­ko­ri JATE-n dol­goz­tak, édes­apám a böl­csész­kar­nak volt tan­szék­ve­ze­tő­je. Én az egész­ség­ügyi ka­rok mel­lett a böl­csész-, a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi és a jo­gi kar­ról is be­ha­tóbb is­me­re­tek­kel ren­del­ke­zem. A rek­to­ri fel­adat szá­mom­ra ko­moly ki­hí­vás. Úgy vé­lem, a ti­zen­két ka­rú egye­tem­nek újabb nagy len­dü­le­tet kel­le­ne ven­nie. Eh­hez kö­rül­te­kin­tés­re, ál­la­pot­fel­mé­rés­re, a bel­ső egye­net­len­sé­gek ren­de­zé­sé­re van szük­ség. Ez az elő­fel­té­te­le an­nak, hogy az Eu­ró­pai Unió meg­ha­tá­ro­zó in­téz­mé­nye le­gyen ez az óri­á­si tu­dás­anyag­gal és po­ten­ci­ál­lal ren­del­ke­ző egye­tem. Ne­künk ki­csi Ma­gyar­or­szág, a mi küz­dő­te­rünk az Eu­ró­pai Unió!
So­kat dol­goz­tam kül­föld­ön, Stras­bourg­ban pél­dá­ul négy évet töl­töt­tem el, az ily mó­don meg­szer­zett eu­ró­pai szem­lé­let in­dí­tott el a gon­dol­ko­dás út­já­ra. Stra­té­gi­ám a kö­vet­ke­ző: ren­dez­zük el bel­ső hely­ze­tün­ket, hogy az eu­ró­pai küz­dő­té­ren mi­nél gyor­sab­ban a leg­jobb fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek kö­zé ke­rül­hes­sünk. A vég­ső cél, hogy hogy unió egyik bás­tyá­ja­ként a dé­li te­rü­le­tek köz­pont­ja le­gyen az SZTE, az unió dé­li szár­nyá­nak fej­lő­dé­sét fel­ügyel­je, se­gít­se. Így je­len­tős fej­lesz­té­si pén­zek ke­rül­het­nek ide, me­lyek ré­vén az egye­tem és Sze­ged is gaz­da­god­hat­nak. El­kép­ze­lé­se­im­hez min­den ka­ron tá­mo­ga­tók­ra ta­lál­tam, ve­lük kö­zö­sen ana­li­zál­tam a fa­kul­tá­sok hely­ze­tét, s vet­tem föl kör­ké­pet.

Hiteles megoldási javaslatok, új összefogás

– Mit mu­tat az ön ál­tal ké­szí­tett ka­ri kör­kép?
– Ala­po­san át­te­kin­tet­tem a ka­rok hely­ze­tét, ok­ta­tá­si, ku­ta­tá­si, fej­lesz­té­si ne­héz­sé­ge­it. Jól is­me­rem a sze­ge­di egész­ség­ügy-gyó­gyí­tás kér­dés­kö­rét. Min­den kar ese­té­ben ös­­sze­fog­lal­tam a jö­vő irá­nyá­ba mu­ta­tó el­kép­ze­lé­se­ket. Va­la­men­­nyi föl­tett kér­dés­re van meg­ol­dá­si ja­vas­la­tom a pá­lyá­zat­ban, s ezek va­ló­ban hi­te­les meg­ol­dá­si ja­vas­la­tok, hi­szen a ka­rok­kal együtt dol­goz­tuk ki őket.
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom to­váb­bá az egye­te­mi köz­élet, dön­tés­ho­za­tal kér­dés­kö­rét. Egy ilyen nagy egye­te­men min­den eset­ben biz­to­sí­ta­ni kell a dön­tés­ho­za­ta­li de­mok­rá­ci­át, ezen a té­ren az utób­bi esz­ten­dők so­rán ta­pasz­tal­tam prob­lé­má­kat.
– Mi er­re vo­nat­ko­zó­an az ön prog­ram­ja?
– A sa­ját ta­pasz­ta­la­ta­im­ból bát­ran me­rít­he­tek. Kli­ni­ka­igaz­ga­tói mun­ka­kö­röm­ből adó­dó­an kö­te­le­ző be­tar­ta­nom a dön­tés­ho­za­ta­li de­mok­rá­cia alap­ve­tő sza­bá­lya­it. Az I. Bel­gyó­gyá­sza­ti Kli­ni­ka egy nagy in­teg­rált kli­ni­ka 280 ággyal, mely­nek rész­le­gei, osz­tá­lyai több te­lep­he­lyen van­nak. Ép­pen ezért ál­lan­dó kap­cso­lat­ban va­gyok mun­ka­tár­sa­im­mal, egy sze­mély­ben ti­los dön­tést hoz­nom. Gyor­san meg­ta­nul­tuk, hogy a dön­tés­ho­za­talt ala­po­san elő kell ké­szí­te­ni. Egye­te­mi szin­ten is fon­tos ez, így hely­te­len­nek tar­tom, ha a dön­tés­ho­za­tal­ban sze­rep­lő bi­zott­sá­gok­ban nem kép­vi­sel­te­ti ma­gát va­la­men­­nyi kar.
Emel­lett úgy vé­lem, erő­sí­te­ni kell a ka­rok, ka­ri ta­ná­csok vé­le­mény­al­ko­tó sze­re­pét a sa­ját éle­tü­ket il­le­tő­en. A rek­tor fel­ada­ta nem egy­sze­mé­lyes, ha­nem bo­nyo­lult, egyez­te­tő sze­rep­kör­ről van szó.
A rek­tor­nak az a dol­ga, hogy ka­rol­ja föl, se­gít­se a fa­kul­tá­sok dön­té­se­it, il­let­ve az elő­ké­szí­tett és he­lyes egye­te­mi dön­té­se­ket tel­jes erő­vel ér­vé­nye­sít­se ki­fe­lé, a kor­mány­zat és az uni­ós fó­ru­mok felé. Ezt úgy le­het biz­ton­ság­gal fel­vál­lal­ni, ha mind a ti­zen­két kar a rek­tor mö­gött áll. A szűk cso­por­tok­ban va­ló dön­tés tart­ha­tat­lan! Ha azt akar­juk, hogy a ka­rok új­ra szo­li­dá­ri­sak le­gye­nek egy­más­sal, új ös­­sze­fo­gást kell ki­ala­kí­ta­ni, ami­ben jó­ma­gam kez­de­mé­nye­ző sze­re­pet kí­vá­nok ját­sza­ni.
Biz­tos va­gyok ben­ne, ha a kon­szen­zu­sos dön­tés­ho­za­tal ré­vén a ti­zen­két kar köz­ti bi­za­lom meg­erő­sö­dik, ak­kor az új ös­­sze­fo­gás ré­vén to­vább erő­sö­dik majd az egye­tem. Emi­att kell gyor­san rend­be ten­ni a bel­ső gon­do­kat.

Vál­jon át­lát­ha­tób­bá a pén­zek sor­sa

– A ka­rok vé­le­mény­nyil­vá­ní­tá­sá­nak fon­tos­sá­gát és a kö­zöt­tük va­ló szo­li­da­ri­tás, bi­za­lom erő­sí­té­sét em­lí­tet­te. A ka­ri au­to­nó­mia kér­dé­se mi­lyen sze­re­pet kap el­kép­ze­lé­se­i­ben?
– Rend­kí­vül fon­tos­nak tar­tom a ka­rok ok­ta­tá­si, ku­ta­tá­si és ha úgy kí­ván­ják, gaz­da­sá­gi au­to­nó­mi­á­ját. En­nek tör­té­nel­mi ha­gyo­má­nyai van­nak, elég, ha csak a ko­ráb­bi JATE-ra, SZOTE-ra, kli­ni­kai köz­pont­ra uta­lok. El kí­vá­nom ér­ni, hogy a kü­lön­bö­ző pén­zek sor­sa át­lát­ha­tób­bá vál­jon. Így sen­kit sem ér­het­ne az a vád, hogy egy má­sik kar­nak okoz ne­héz­sé­get. A kli­ni­kai köz­pont mos­ta­ni gond­jai sem je­lent­he­tik azt, hogy más fa­kul­tá­sok anya­gi for­rá­sa­it, mű­kö­dé­sét ve­szé­lyez­tes­sük.
– A kli­ni­kai köz­pont gaz­da­sá­gi hely­ze­tét, ko­moly mű­kö­dé­si, fi­nan­ci­á­lis prob­lé­má­it rész­le­te­sen tár­gyal­ja pá­lyá­za­tá­ban. Mi­ben lát­ja a meg­ol­dás le­he­tő­sé­gét, esé­lyét?
– Va­ló­ban úgy lá­tom, ez az egyik ne­u­ral­gi­kus pont az egyetemen, hi­szen a kli­ni­kai köz­pont fi­nan­ci­á­lis ne­héz­sé­gei fé­lel­me­ket ger­jesztenek.
Mi áll a gon­dok hát­te­ré­ben?
El­ső­sor­ban az, hogy a fi­nan­szí­ro­zás ne­héz­sé­gei az utób­bi évek­ben egy­re erő­seb­bé vál­tak, ahogy egy­re na­gyobb ütem­ben nö­ve­ke­dett a be­teg­el­lá­tás. A kör­nye­ző kór­há­zak­ban meg­rop­pant az el­lá­tás, a ré­gi­ó­ból egy­re több be­teg ér­ke­zik Sze­ged­re, a sú­lyos be­te­gek, s az in­teg­rá­ció óta a me­gye­szék­hely tel­jes la­kos­sá­gát is mi gyó­gyít­juk. Mind­eköz­ben fi­nan­szí­ro­zá­si li­mit van ér­vény­ben az OEP ré­szé­ről. Ez tő­lünk füg­get­len, de el­fo­gad­ha­tat­lan té­nye­ző.
S hogy mi a meg­ol­dás? A kö­vet­ke­ző kor­mány­zat biz­to­sí­ta­ni fog­ja az egész­ség­ügy pri­o­ri­tá­sát. A mun­ka­prog­ram ki­dol­go­zá­sá­ban ma­gam is részt vet­tem.
A be­teg­el­lá­tás alul­fi­nan­szí­ro­zott­sá­ga meg fog szűn­ni, sta­bi­li­zá­ló­dik a rend­szer, s nö­vek­szik majd az egész­ség­ügy, a prog­resszív el­lá­tás fi­nan­szí­ro­zá­sa. Fon­tos cé­lom to­váb­bá, hogy az or­vos­kar vis­­sza­kap­ja önál­ló gaz­dál­ko­dá­si jo­gát, ami a töb­bi fa­kul­tás­nak is biz­ton­sá­got je­lent­het.
Ezen­kí­vül el kí­vá­nom ér­ni a kli­ni­kai szol­gál­ta­tá­sok ki­szer­ve­zé­sé­nek új­ra­gon­do­lá­sát, új­ra­tár­gya­lá­sát.

Új­ra­gon­dol­ni a kli­ni­kai szol­gál­ta­tá­so­kat

– Mi­lyen prob­lé­má­kat ta­pasz­talt ezen a té­ren?
– Azt kell mond­jam, a kli­ni­kai szol­gál­ta­tá­sok (ta­ka­rí­tás, ét­kez­te­tés stb.) ki­szer­ve­zé­se, pri­va­ti­zá­ci­ó­ja nem meg­fe­le­lő szín­ben tün­te­ti föl az egye­te­mi de­mok­rá­ci­át. A ki­szer­ve­zett szol­gál­ta­tá­sok sok eset­ben drá­gáb­bá vál­tak, ami to­vább sújt­ja az amúgy is be­vé­te­li ne­héz­sé­gek­kel küz­dő kli­ni­ká­kat. Nem tu­dom el­fo­gad­ni, hogy a be­teg­el­lá­tás igen, ezek a szol­gál­ta­tá­sok vi­szont nem kény­sze­rül­nek spó­ro­lás­ra! Fur­csál­lom, hogy ezt a prob­lé­ma­kört egy-más­fél éve je­lez­zük az egye­te­mi ve­ze­tés­nek, még­sem tör­tént sem­mi­fé­le vál­to­zás. A szer­ző­dés­kö­té­se­ket meg­elő­ző­en rá­adá­sul nem kér­ték ki az érin­tett kli­ni­kák, ve­ze­tők, kli­ni­kai ta­nács, ka­ri ta­nács vé­le­mé­nyét. Ez az SZMSZ-nek és köz­be­szer­zé­si tör­vény­nek ta­lán meg­fe­lel, de az egye­te­mi de­mok­rá­cia alap­ja­i­nak nem! Mind­ezek alap­ján is ki­je­lent­he­tem: új­ra kell élesz­te­ni az egye­te­mi de­mok­rá­ci­át!

A tanárképzésben csődöt mondott a bolognai folyamat

– Az egye­tem jö­vő­je szem­pont­já­ból stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú a ta­nár­kép­zés, il­let­ve a ter­mé­szet­tu­do­má­nyos kép­zé­sek to­váb­bi sor­sa. Egy­re töb­ben mond­ják azt, hogy az ed­di­gi struk­tú­ra eze­ken a te­rü­le­te­ken to­vább nem tart­ha­tó, s ön is ha­son­ló­kép­pen fo­gal­maz pá­lyá­za­tá­ban...
– Az ed­di­gi egye­te­mi ve­ze­tők gon­do­lat­kör­ében nem je­lent meg az a fel­is­me­rés, hogy a ta­nár­kép­zés vo­nat­ko­zá­sá­ban a bo­lo­gnai rend­szer cső­döt mon­dott, pe­dig ez az igaz­ság. A mi­nő­sé­gi ta­ná­rok kép­zé­sét szét­ver­te a két cik­lus, mely­ben az el­ső há­rom év nem ad sem esé­lyt, sem hasz­nál­ha­tó tu­dást. Rá­adá­sul a bo­lo­gnai át­ala­kí­tás mi­att csök­ken­tek a ta­nár­kép­zés­re épü­lő ka­rok be­vé­te­lei, mert hall­ga­tó­ik­nak csak egy ré­sze megy át mes­ter­kép­zés­re. A kö­vet­ke­ző évek­ben több száz mil­li­ós vesz­te­sé­gek is ke­let­kez­het­nek, me­lyek a ka­rok mű­kö­dé­sét és a mi­nő­sé­gi után­pót­lást ve­szé­lyez­te­tik. Ami te­hát a ta­nár­kép­zést il­le­ti, le kell ál­lí­ta­ni a bo­lo­gnai fo­lya­ma­tot, s vis­­sza­ál­lí­ta­ni az öt­éves kép­zést! Ezt meg­vá­lasz­tott rek­tor­ként ha­tá­ro­zot­tan fel­vál­la­lom.
Az or­szág pon­to­san olyan ne­héz hely­zet­ben van, mint a klebels­ber­gi idő­szak­ban. Nin­cse­nek ko­moly anya­gi erő­for­rá­sa­ink, ás­vány­kin­cse­ink, a tu­dás­ra, a mi­nő­sé­gi szak­em­be­rek­re épít­het­jük biz­ton­ság­gal az or­szág jö­vő­jét. A fel­ső­ok­ta­tás sze­re­pe azért fon­tos, hogy a ta­nár­kép­zés, a tu­dó­sok, ku­ta­tók, az egész­ség­ügyi szak­em­be­rek kép­zé­se ki­ma­gas­ló ér­té­ke­ket ad­jon. A szak­mai tu­dás fel­ér­té­ke­lő­dé­sé­re ala­pul majd a kö­vet­ke­ző évek or­szág­épí­té­se.
Ide kap­cso­ló­dik az ok­ta­tás­po­li­ti­ka má­sik vo­nat­ko­zá­sa, a ter­mé­szet­tu­do­má­nyos kép­zé­sek prob­lé­má­ja. Ko­moly ok­ta­tás­po­li­ti­kai hi­ba, hogy az ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lák­ban il­lu­zó­ri­kus­sá vált a ter­mé­szet­tu­do­mány­ok ok­ta­tá­sa, nem meg­fe­le­lő szin­tű az ot­ta­ni kép­zés, így cse­kély az ér­dek­lő­dés a sza­kok irán­t. Ezen min­den­fé­le­kép­pen vál­toz­tat­ni kell. Az egye­tem­nek és rek­to­rá­nak ily mó­don is ak­tív sze­re­pet kell vál­lal­nia, hely­re­ál­lít­va a ter­mé­szet­tu­do­mány­ok és a kép­zés he­lyét az al­só- és kö­zép­szin­tű ok­ta­tás­ban. Emel­lett sür­ge­tő fel­adat­nak tar­tom, hogy vis­­sza­ál­lít­suk a ta­ná­ri és a ku­ta­tói pá­lya presz­tí­zsét, biz­ton­sá­gát. Ez olyan tár­sa­dal­mi összfe­la­dat, mely­ben az egye­tem­nek szin­tén fon­tos fel­ada­tot kell vál­lal­nia.

Ösz­tön­díj­alap, csök­ken­tett rek­to­ri fi­ze­tés

– A ku­ta­tá­sok tá­mo­ga­tá­sa, fel­ka­ro­lá­sa te­rén mi­lyen ter­vek­kel vág­na ne­ki a rek­to­ri cik­lus­nak?
– A fő gond, hogy hat éve rend­kí­vül mos­to­hán tá­mo­gat­ják Ma­gyar­or­szá­gon az alap­ku­ta­tást, míg az EU-ban fo­lya­ma­to­san nő­nek az er­re for­dí­tott ös­­sze­gek. Az alap­ku­ta­tá­sok si­ke­rén mú­lik ké­sőbb az al­kal­ma­zott ku­ta­tá­sok ha­té­kony­sá­ga. Az egye­tem kö­vet­ke­ző ve­ze­té­sé­nek fon­tos fel­ada­ta, hogy or­szá­gos szin­ten be­fo­lyá­sol­ja az ok­ta­tás- és ku­ta­tás­po­li­ti­kát, hogy az alap­ku­ta­tá­sok tá­mo­ga­tá­sa a GDP-hez vi­szo­nyít­va fo­lya­ma­to­san emel­ked­jék. Né­hány éven be­lül el kell ér­ni, hogy az uni­ós át­lag kö­ze­lé­be jus­sunk. Az al­kal­ma­zott ku­ta­tá­sok te­rén sok ha­zai és uni­ós for­rást nyer­tünk. Ez a si­ker a ku­ta­tók, a ku­ta­tó­cso­por­tok, az in­té­ze­tek ér­de­me. Rek­tor­ként ser­ken­te­ni kí­vá­nom a ku­ta­tá­so­kat, és to­vább erő­sí­te­ni a ti­zen­két kar, il­let­ve in­té­ze­te­ik kö­zöt­ti ku­ta­tá­si, pá­lyá­za­ti ko­ope­rá­ci­ót. A he­lyes egyen­súly meg­te­rem­té­sé­re tö­rek­szem az alap- és az al­kal­ma­zott ku­ta­tá­sok, a gaz­da­sá­gi-vál­lal­ko­zói te­vé­keny­ség kö­zött.
Nem tu­dom pél­dá­ul el­fo­gad­ni, hogy a ma­gyar-ro­mán, ma­gyar-szerb pá­lyá­za­to­kat ko­ráb­ban le­fé­kez­te az egye­tem, sok in­té­zet nem is tu­dott pá­lyáz­ni, he­zi­tált a 10 szá­za­lé­kos ön­erő mi­att. Fon­tos len­ne mi­nél több köz­vet­len uni­ós pá­lyá­za­tot el­nyer­ni, ami­lyen pél­dá­ul az ELI lé­zer­fi­zi­kai pro­jekt. Eh­hez szám­ta­lan te­rü­let­ről kap­cso­lód­nak ku­ta­tá­sok, egyút­tal az EU ku­ta­tá­si-ok­ta­tá­si köz­pont­já­vá vál­hat ál­ta­la Sze­ged, az SZTE, s a pro­jekt gaz­da­sá­gi, be­ru­há­zá­si hú­zó­erőt is je­lent.
Emel­lett olyan nagy, eu­ró­pai ívű fel­ada­to­kat kell vég­re­haj­ta­ni a kö­vet­ke­ző rek­to­ri cik­lus­ban, mint a Kör­nye­zet- és Nan­otech­noló­gia Re­gi­o­ná­lis Tu­dás­köz­pont ki­ala­kí­tá­sa, a TTIK-s la­bo­rok át­ala­kí­tá­sa, fej­lesz­té­se, az anyag­tu­do­má­nyi la­bo­rok kor­sze­rű­sí­té­se, az in­for­ma­ti­kai fej­lesz­tés, a BTK mé­dia­cent­ru­má­nak ki­ala­kí­tá­sa, a Mér­nö­ki Kar és a Fogor­vos­tu­dományi Kar új épü­le­te, a Ze­ne­mű­vé­sze­ti Kar épü­le­té­nek fel­újí­tá­sa és az új kli­ni­kai tömb meg­épí­té­se. Elő kí­vá­nom se­gí­te­ni a fel­ké­szült fi­a­ta­lok egye­te­men va­ló ma­ra­dá­sát is. A je­len­le­gi dok­to­ri kép­zés ki­egé­szí­té­sé­re össz­e­gyete­mi ösz­tön­díj­ala­pot kí­vá­nok lé­te­sí­te­ni. Ha­son­ló­an poszt­dok­to­ri ösz­tön­díj lé­te­sí­té­sét lá­tom szük­sé­ges­nek az egye­te­men va­ló ma­ra­dás tá­mo­ga­tá­sá­ra.
A kö­vet­ke­ző évek nagyívű fel­ada­ta­i­nak meg­va­ló­sí­tá­sá­ban az ok­ta­tók, a hall­ga­tók, az egye­te­mi dol­go­zók, az ér­dek-kép­vi­se­le­ti szer­vek, a de­mok­ra­ti­ku­san vá­lasz­tott tes­tü­le­tek rész­vé­te­lé­re is szá­mí­tok és épí­tek. A rek­tor meg­bí­za­tá­sa a kö­zös­ség kép­vi­se­le­té­vel az egye­te­men a leg­na­gyobb meg­tisz­tel­te­tés. Mind­ezt dis­­szo­náns­sá te­szi a ki­emel­ke­dő­en ma­gas fi­ze­tés. Meg­vá­lasz­tá­som ese­tén ké­rem a fi­ze­tés je­len­tős csök­ken­té­sét.

F. J. – P. M. L.

Bezár