2022. január 21., péntek English version
Archívum  --  2010  --  5. szám - 2010. március 29.  --  Riport
(J)ókor, jó he­lyen
Vi­gyázz, kész, ókor! Mi­u­tán im­már ötö­dik éve ren­dez­te meg az SZTE Egye­te­mi Könyv­tár a Könyv­tá­ri Éj­sza­kát, ez­zel mint­egy ha­gyo­mányt te­remt­ve, egy so­ro­za­tot is el­in­dí­tott: a kö­vet­ke­ző évek­ben a tör­té­nel­mi ko­ro­kon át­íve­lő tu­do­má­nyos ka­lan­do­zá­sok­nak lesz­nek ta­núi mind­azok, akik sze­ret­nék lát­ni a könyv­tár vi­dám éj­sza­kai ol­da­lát. Mi is ott jár­tunk…
Címkék: Könyvtári ÉjRiport

Be­lé­pünk a könyv­tár­ba, fél nyolc kö­rül jár az idő, de már most is ren­ge­teg az ér­dek­lő­dő. Nem cso­da, az el­múlt évek sta­tisz­ti­kái is több ezer lá­to­ga­tót je­lez­tek elő­re. Az Ave-pult­nál tá­jé­ko­zód­ha­tunk a ren­dez­vé­nyek­ről, in­nen le­het el­vin­ni a kví­zlapokat, és min­de­nek­előtt óko­ri ne­vet le­het vá­lasz­ta­ni ma­gunk­nak a Könyv­tá­ri Éj­sza­ká­ra, ame­lyet egész es­te vi­sel­het­nek az ér­dek­lő­dők. Ez a kis „já­ték” hal­lat­la­nul nép­sze­rű” mond­ja mel­let­tem az el­bű­vö­lő „ka­la­pot” vi­se­lő Nofreti­ti, ali­as Ver­bói Bar­ba­ra könyv­tá­ros. Egyip­tom­ból, Ró­má­ból és Athén­ból szár­ma­zó fér­fi és női ne­vek so­ra­koz­nak itt. „Meg­ta­lál­tam For­tu­nát” – hang­zik egy öröm­ki­ál­tás. Be­le­mar­ko­lok a la­tin ku­pac­ba, és a ke­zem­ben ma­rad a Iulius név – nem kis­pá­lyá­zunk, ca­e­sa­ri név­vel vá­gunk ne­ki a tö­meg­nek.

riport
Szin­te ta­pint­ha­tó­vá vált az ókor az ötö­dik Könyv­tá­ri Éj­sza­kán. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Két lé­pés, és már­is szá­mí­tó­gé­pes kvízt fej­te­ge­tők­be bot­lunk. Ez egy két­for­du­lós ver­seny, az új­ko­ri olim­pi­ák­hoz kap­cso­ló­dó kér­dés­sor he­lyes meg­vá­la­szo­lá­sa után a leg­jobb 12 ver­seny­ző utá­noz­hat­ja Müron Disz­kosz­ve­tő szob­rát. Szé­les moz­du­lat, szé­les mo­soly – egy fo­tó. A pil­la­nat­ké­pe­ket ki­rak­ják, és aki a leg­több sza­va­za­to­kat kap­ja a kö­zön­ség­től, az lesz a győz­tes – ma­gya­ráz­za fény­ké­pe­ző­gép­pel a nya­ká­ban Ara­nyi Zol­tán tá­jé­koz­ta­tó könyv­tá­ros.
Odébb egy óko­ri per­szif­lázst je­le­ní­te­nek meg a könyv­tá­ros­ok: a vi­szály is­ten­nő­jé­nek ez­út­tal kék szí­nű arany­al­má­ja „gu­rul be”, avagy eresz­ke­dik le a szín­re, és ke­re­sik a legszeb­bet…

A meg­is­me­rés rö­gös út­jai

„Az em­ber­ben min­dig van egy kis fél­sz, a mai vi­lág­ban so­ha nem le­het tud­ni, hogy van-e va­la­mi ál­lan­dó­ság, je­len pil­la­nat­ban azon­ban pes­­szi­miz­mus­ra nincs ok” – kom­men­tál­ja a részt­ve­vők szá­mát Mader Bé­la, az SZTE Egye­te­mi Könyv­tár fő­igaz­ga­tó­ja. „Egy ko­mo­lyabb meg­kö­ze­lí­tés szá­má­ra min­dig kér­dő­je­le­sek az olyan köz­he­lyek, mint a 'ro­ha­nó vi­lág', amely­ben sem­mi­re nem fi­gye­lünk oda, és amely­ben csak a na­gyon kön­­nyen be­fo­gad­ha­tó dol­gok ér­dek­lik az em­be­re­ket” – vé­li a fő­igaz­ga­tó.
Ta­pasz­ta­la­ta sze­rint ugyan­is ha nem ves­­szük túl ko­moly­ra a dol­got, ha­nem az ér­de­kes­sé­get mu­tat­juk meg, amely min­den tu­do­mány­ág­ban ott rej­lik, ak­kor ta­lán si­ke­rünk le­het. Az egye­tem ne­ves ok­ta­tói, hí­res pro­fes­­szo­rai tar­ta­nak elő­adást, a ki­ál­lí­tá­son pe­dig olyan anya­go­kat mu­tat­nak be, ame­lyek va­ló­ban unikálisak, nem min­den­nap lát­ha­tók. „Nem utol­só­sor­ban em­lí­ten­dő a kol­lé­gák rend­kí­vü­li lel­ke­se­dé­se és döb­be­ne­tes fel­ké­szült­sé­ge. Va­ló­ban ha­tal­mas ener­gi­ák van­nak a ren­dez­vény mö­gött, és az a cé­lunk, hogy a könyv­tá­rat úgy is­mer­jék meg a lá­to­ga­tók, mint amely a leg­ha­gyo­má­nyo­sabb­tól a leg­mo­der­nebb for­má­kig le­he­tő­sé­get ad ar­ra, hogy va­la­mit meg­is­mer­jünk, csak per­sze kell eh­hez né­mi vágy is” – ös­­sze­gez a fő­igaz­ga­tó.

riport2
Könyvbörze a TIK-ben.
Va­jon a jö­vő nem­ze­dé­ké­hez ilyen mó­don le­het majd kö­ze­lebb hoz­ni a tu­do­mányt? – kér­de­zem. „A kez­det bi­zo­nyá­ra ez. Ko­moly ver­seny­tár­sak van­nak, mint a bul­vár­saj­tó vagy a ke­res­ke­del­mi té­vék – nem sér­tő szán­dék­kal mon­dom, de ezek té­nyek. Ke­vés­bé szok­ták em­lí­te­ni, de min­den­ki a ma­ga bő­rén ér­zi, hogy eb­ben a nem sze­re­tet­tel­jes vi­lág­ban el­men­nek az ener­gi­ák a na­pi mun­ká­ban, és utá­na na­gyon so­kan – tel­je­sen ér­he­tő­en – a kön­­nyebb be­fo­ga­dás fe­lé tá­jé­ko­zód­nak.” Mader Bé­la sze­rint a meg­is­me­rés új út­ja­i­val kell szem­be­néz­nünk. „Ed­dig az én kor­osz­tá­lyom szá­má­ra egy­ér­tel­mű volt, hogy a meg­is­me­rés el­ső­sor­ban szö­veg alap­ján tör­tén­het. Most egy­re in­kább a kép és a hang ke­rül elő­tér­be, a kér­dés az, hogy jó­ra ve­zet-e, ha en­nek nem­csak a do­mi­nan­ci­á­ja, ha­nem a ki­zá­ró­la­gos­sá­ga is meg­je­le­nik... Le­het azt mon­da­ni, hogy a szá­mí­tó­gép is mil­lió szö­ve­get ad, de a ta­pasz­ta­lat azt mu­tat­ja, hogy a szö­veg­ér­tés­sel baj van. Nyelv­ta­nár­ok pa­nasz­kod­nak ar­ra, hogy va­la­ki ki­vá­ló­an be­szél­ne, ha tud­ná, hogy mit mond. Nem a szö­veg, kép és hang hib­rid­je, ha­nem a komp­le­xi­tá­sa len­ne szük­sé­ges ah­hoz, hogy min­den meg­is­me­ré­si le­he­tő­sé­get, for­má­ci­ót együt­te­sen hasz­nál­junk ki, és min­dent ar­ra hasz­nál­junk, ami­re va­ló” – így a fő­igaz­ga­tó.

A gla­di­á­tor és a Püthia

Köz­ben odébb há­rom ko­mor ké­pű gla­di­á­tor előtt nyí­lik meg a tö­meg. Né­hány is­mer­te­tő szó a gla­di­á­tor­múlt­ról, majd elő­ke­rül a pajzs, a kard, és egy fel­tar­tott kéz éle­tet vagy ha­lált oszt…
„Az­zal a cél­lal jöt­tünk lét­re 1994-ben, hogy be­mu­tas­suk, ho­gyan né­zett ki ré­gen a gla­di­á­tor­já­ték, il­let­ve az an­tik ró­mai kul­tú­ra” – mond­ja Keczkó Sza­bolcs, a Col­legium Glad­i­a­to­ri­um Ha­gyo­mány­őr­ző Egye­sü­let el­nö­ke. A fel­sze­re­lé­sek egy ré­szét sa­ját ma­guk ké­szí­tik, ami­hez azon­ban már ko­mo­lyabb ipa­ros mun­ka szük­sé­ges – pán­cél­ko­vá­cso­lás, si­sak­ké­szí­tés –, ott szak­em­be­rek se­gít­sé­gét igény­lik. Sok mo­za­ik, dom­bor­mű és bronz­si­sak is fenn­ma­radt az egy­ko­ri Imperi­um­ból, ezek­ből le­het re­konst­ru­ál­ni a har­ci esz­kö­zö­ket. „Fo­lya­ma­to­san kap­cso­lat­ban va­gyunk a mú­ze­u­mok­kal, a leg­újabb ku­ta­tá­si anya­gok áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re” – jegy­zi meg Keczkó Sza­bolcs.
„Be­jöt­tem ta­nul­ni, és fél nyolc­kor el­in­dult a Kle­o­pát­ra cí­mű film a ki­ve­tí­tőn az ol­va­só­te­rem­ben. Öt per­cig bír­ta még a ta­nu­ló­kö­zön­ség, azu­tán min­den­ki el­in­dult ér­de­ke­sebb prog­ra­mot ke­res­ni” – me­sé­li Ad­ri­enn, aki ép­pen a del­phoi jós­dá­hoz tart. El is kí­sér­nénk a hall­ga­tót a Püthia fag­ga­tá­sá­ra, azon­ban itt an­­nyi­an vár­nak már a sor(s)ukra, hogy in­kább a do­bo­zok­ból fel­épí­tett pi­ra­mis lá­bá­nál ját­szók­ra le­szünk fi­gyel­me­sek.

Sze­net szenért

Mint egy sakk­táb­la, csak hosszú­kás, és te­le van fu­ra je­lek­kel. „Sze­net já­ték” – mond­ja Ha­va­si Fe­renc, az Új Ak­ro­po­lisz Kul­tu­rá­lis Köz­hasz­nú Egye­sü­let­től. Ez egy egyip­to­mi ön­is­me­re­ti já­ték, lé­nye­ge, hogy az em­ber raj­ta ke­resz­tül egy ön­ma­gá­val kap­cso­la­tos kér­dést vá­la­szol­hat meg. „Min­dent, ami a táb­lán tör­té­nik, egy olyan kér­dés­re kell vo­nat­koz­tat­ni, ami fog­lal­koz­tat. Meg­te­gyem-e ezt vagy azt, vál­toz­tas­sak-e va­la­mit az éle­te­men? Ha vé­gig­me­gyünk, a já­ték vá­laszt ad” – így Ha­va­si Fe­renc. Nem a vég­ső vá­lasz az ér­de­kes, ha­nem az, ami köz­ben tör­té­nik a táb­lán: szen­ve­dé­lyek, meg­úju­lás, fe­le­dés, gaz­dag­ság, jó­ság, szép­ség – ez mind a kér­dés­re vo­nat­koz­tat­va ad tám­pon­tot ar­ra, hogy az em­ber új­ra meg­kér­dez­ze ön­ma­gát. Ha min­den jól megy, a vé­gé­re tisz­táb­ban lá­tunk – nyug­tat meg Ha­va­si Fe­renc. Négy da­rab bo­tocs­ká­val kell „dob­ni”, egyik fe­lük vi­lá­gos, a má­sik sö­tét. Ahány vi­lá­go­sat do­bunk, an­­nyit lé­pünk, ha mind­egyik sö­tét, ak­kor ötöt. És öt bá­bu­val játsszák…

Az ókor­ban is kö­pül­het­tek

Egy szint­tel fel­jebb egy óko­ri gyó­gyí­tó pa­go­da előtt vá­ra­koz­nak a mas­­százs­ra vá­gyók, mert­hogy az (is) tör­té­nik oda­bent. A sor­ban ál­ló Il­di­kó el­mond­ja: ta­valy is volt már a Könyv­tá­ri Éj­sza­kán, és most kü­lö­nö­sen ér­de­kel­te az an­tik­vi­tás té­má­ja. Ne­ki si­ke­rült be­jut­ni a del­phoi jós­dá­ba. „Vic­ces volt: ket­ten fo­gad­tak min­ket, és fel­te­het­tünk egy kér­dést, húz­hat­tunk egy kár­tyát, azon volt egy kis üze­net, ami fe­le­let a kér­dé­sünk­re” – me­sé­li.

riport3
A Püthia meg­jó­sol­hat­ta: ez az éj­sza­ka is jól si­ke­rült. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

A pa­go­dá­ban Almási Má­ria mas­­szőr, spe­ci­á­lis lel­ki ta­nács­adó ve­szi ke­ze­lés­be a há­ta­kat. Az asz­ta­lo­kon az ókor­ban is is­mert gyó­gyí­tó el­já­rá­so­kat idé­ző il­ló­olaj­ok, kö­vek, test- és fül­gyer­tyák he­ver­nek. Van itt pél­dá­ul kö­pöly, ame­lyet ré­gen úgy hasz­nál­tak, hogy üveg­po­ha­rat gyer­tyá­val me­le­gí­tet­tek, ez vá­kuu­mot ké­pe­zett, és et­től vér­bő­vé vált a test azon te­rü­le­te, aho­vá rá­he­lyez­ték, és így job­ban el­vit­te a szer­ve­zet a mé­reg­anya­ga­it. Moxa – mu­tat a mas­­szőr egy bar­na szi­var­fé­le do­log­ra: fe­ke­te na­dály­tő ös­­sze­da­rál­va. Ezt meg szok­ták gyúj­ta­ni, és be­csí­pő­dés­kor fel­me­le­gí­tik azo­kat az aku­punk­tú­rás vagy akup­resz­­szú­rás pon­to­kat, amik oda hat­nak. A fül- és test­gyer­tyá­val arc­üreg- vagy fül­gyul­la­dást le­het gyó­gyí­ta­ni, meg le­het aka­dá­lyoz­ni, hogy fel­szúr­ják a fü­let. De Almási Má­ri­á­nak karak­ter­nu­meroló­gia és – a mel­lé­kelt áb­ra sze­rint – hét­fé­le mas­­százs is van a tar­so­lyá­ban.

„Carpe noctem!”

Mi­e­lőtt az ren­dez­vény szlo­gen­jé­vel egy év­re bú­csút mon­dunk a bib­li­o­té­ka éj­sza­ká­já­nak, szót ér­de­mel an­nak (egyik) emblematikus fi­gu­rá­ja. Ki­ál­lí­tás és elő­adás is ki­emel­te Athana­sius Kircher 17. szá­za­di ró­mai je­zsu­i­ta rend­fő­nö­köt, aki a ba­rokk tu­do­má­nyos­ság hí­res és jel­leg­ze­tes alak­ja volt. Kircher az egész vi­lág­ra ki­ter­je­dő je­zsu­i­ta mis­­szi­o­ná­ri­u­si há­ló­za­tot ki­hasz­nál­va a leg­kü­lön­fé­lébb in­for­má­ci­ó­kat gyűjt­het­te ös­­sze, így pél­dá­ul ő fe­dez­te fel elő­ször a kü­lön­fé­le kul­tú­rák pi­ra­mi­sa­i­nak ha­son­ló­sá­gát is.
A ki­já­rat­nál újabb hall­ga­tói áram­lat ér­ke­zik: „Alap­ból egész nap a könyv­tár­ban szok­tunk ta­nul­ni, és most, hogy ket­tő­ig nyit­va van, még tí­zig ta­nul­tunk, azu­tán kör­be­ve­zet­tek min­ket. Sem­mi­kép­pen sem hagy­nánk ki, jó a tár­sa­ság” – mond­ja Dá­vid, aki már fel is sze­rel­ke­zett óko­ri név­vel, így an­tik mód­ra Tiuként szó­lí­tan­dó. A mel­let­te ál­ló Ta­ti hoz­zá­te­szi: „Sze­ret­jük a könyv­tá­rat, ez a leg­jobb hely. Fő­leg a tú­rá­kat sze­ret­nénk meg­néz­ni, kí­ván­csi­ak va­gyunk a hát­tér-in­for­má­ci­ók­ra, és az elő­adá­sok is ér­de­kes­nek ígér­kez­nek.”
Film­mon­tázs óko­ri té­má­jú fil­mek­ből, tú­ra a ré­gi köny­vek­től a Fá­ra­ók Át­ká­ig, va­la­mint könyv­bör­ze – nem so­rol­juk to­vább az éj­sza­ka meg­an­­nyi prog­ram­ját, aki el­lá­to­ga­tott az Egye­te­mi Könyv­tár­ba, lát­ta, hogy az ókor kö­zel van, csak meg kell kér­dez­ni a Szfinx­et…

Arany Mi­hály

labor1_230x154.png

Címkék

Könyvtári Éj  Riport 

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Digitális vallomások - Dr. Fráter Loránd emlékkiállítás
    december 04. - január 30.
  • Vizsgaidőszak
    december 13. - január 29.
  • Vizsgaidőszak
    december 13. - január 29.
  • Vizsgaidőszak 2021/22 I. félév
    december 13. - január 29.
  • Vizsgaidőszak
    december 13. - január 28.

Gyorslinkek

Bezár