2022. január 24., hétfő English version
Archívum  --  2010  --  10. szám - 2010. október 11.  --  Sport
Egye­te­mis­ta, él­spor­to­ló és op­ti­mis­ta
Haj­da­ná­ban-da­ná­ban, még a nyá­ron tör­tént, egész pon­to­san jú­li­us 4-én, hogy a ma­gyar fér­fi egye­te­mi-fő­is­ko­lai vá­lo­ga­tott meg­nyer­te a ha­zai ren­de­zé­sű ké­zi­lab­da-vi­lág­baj­nok­sá­got. A nem­ze­ti csa­pat­ban ki­emel­ke­dő tel­je­sít­ményt nyúj­tott a sze­ge­di egye­te­men ta­nu­ló, har­mad­éves ke­res­ke­de­lem és mar­ke­ting sza­kos Varsandán Mi­lán, aki az el­ső osz­tá­lyú Kecs­ke­mé­ti KSE bal­szél­ső­je. Ve­le be­szél­get­tünk a vb-ről és a je­len­le­gi klub­csa­pa­tá­ról.
Címkék: Sport

A 20. Egye­te­mi és Fő­is­ko­lai Kézi­l­abd­a-világ­ba­jnok­ság jú­ni­us 27-én vet­te kez­de­tét 11 csa­pat­tal, két cso­port­ban, Nyír­egy­há­zán és a me­gye­szék­hely von­zás­kör­ze­té­be tar­to­zó hét ki­sebb te­le­pü­lé­sen. A ma­gyar együt­tes szak­mai fel­ké­szí­té­sé­ért az a Ros­ta Ist­ván fe­lelt, aki an­no, 1996-ban szin­tén a sza­bol­csi vá­ros­ban már el­hó­dí­tot­ta ezt a vi­lág­baj­no­ki cí­met. Ak­kor még mint já­té­kos...

elsportolo
Varsandán Milán (balra) nem csak a válogatottban, csapatában is keményen küzd a győzelemért.

A baj­no­kok út­ja a kö­vet­ke­ző volt: a cso­port­mér­kő­zé­se­ken Cip­rust 28-22-re, az Egye­sült Arab Emi­rá­tu­so­kat 39-18-ra, Len­gyel­or­szá­got 36-22-re és vé­gül Szer­bi­át 31-25-re ver­te meg a ma­gyar csa­pat. A dön­tő­ben 1500 né­ző előtt Cseh­or­szág, a má­sik cso­port­győz­tes kö­vet­ke­zett, az ered­mény 33-26 lett, a vé­gén iga­zi öröm­já­ték­kal.
„Má­jus vé­gén a baj­nok­ság be­fe­jez­té­vel volt egy he­tem pi­hen­ni, majd edző­tá­bor­ba vo­nul­tunk, és el­kezd­tük a há­romhe­tes fel­ké­szü­lést a vi­lág­baj­nok­ság­ra. Az ered­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy jól si­ke­rült a fel­ké­szü­lés, lát­vá­nyo­san és ered­mé­nye­sen ját­szot­tunk, és né­ha bi­zony – pél­dá­ul az arabok,­vagy a len­gye­lek el­len – ki­sza­kadt a gól­zsák. A ke­re­tet jel­lem­ző­en el­ső osz­tály­ban ját­szó és edző­dő já­té­ko­sok ad­ták. Leg­na­gyobb el­len­fe­lünk a so­ro­zat­ban a szerb csa­pat volt, ve­lük ját­szot­tuk a cso­port­mec­­csek al­kal­má­val az elő­re­ho­zott dön­tőt. Egy da­rá­lós, ke­mény mec­­csen vé­gül hat­tal nyer­tünk. Az el­ső mecs­­csen még nem kezd­tem, de a má­so­dik par­ti­tól kezd­ve élt a bi­za­lom a szak­mai stáb ré­szé­ről, kö­szön­he­tő­en an­nak, hogy jól ment a já­ték, ös­­sze­sen 21 gólt dob­tam. A ha­zai kö­zön­ség­re csak csu­pa jó­kat tu­dok mon­da­ni: vé­gig lel­ke­sen, han­go­san és oda­adó­an biz­ta­tott ben­nün­ket. Ez a tor­na örök em­lék ma­rad szá­mom­ra” – mond­ja a vi­lág­baj­nok.
A kis vis­­sza­em­lé­ke­zés után ka­nya­rod­junk a je­len­be!
Mi­lánt 2009 au­gusz­tu­sá­ban Skalicz­ki Lász­ló hív­ta Oros­há­zá­ról Kecs­ke­mét­re. Az­óta azon­ban na­gyot for­dult a vi­lág, mert a csa­pa­tot idén el­hagy­ta a fő­szpon­zor Bu­da­pest Bank­kal együtt több meg­ha­tá­ro­zó já­té­kos és a ve­ze­tő­edző, „Skala”. E té­nye­zők mi­att eb­ben a sze­zon­ban kény­sze­rű­ség­ből egy meg­fi­a­ta­lí­tott, ru­tin­ta­lan tár­sa­ság­nak kel­le­ne fel­ven­ni a har­cot. A klub­ve­ze­tők el­vá­rá­sa a tisz­tes helyt­ál­lás, ami a benn­ma­ra­dás­sal egyen­ér­té­kű, az öl­tö­ző­ben azon­ban en­nél me­ré­szebb ter­ve­ket sző­nek a já­té­ko­sok, je­le­sül az ötö­dik-nyol­ca­dik hely kö­zé ke­rü­lést. Avar Györ­gy edző, egy­ko­ri sze­ge­di ked­venc mel­lett nyolc ko­ráb­bi Ti­sza Vo­lán-, il­let­ve Pick Sze­ged-já­té­kos ta­lál­ha­tó a ke­ret­ben, te­hát nem lő túl a cé­lon a „kis Sze­ged” el­ne­ve­zés. Be­szél­ge­té­sünk­kor ti­ze­dik he­lyen áll a gár­da két dön­tet­len­nel és négy ve­re­ség­gel, de most le­het el­kez­de­ni a pon­tok gyűj­té­sét, mert ver­he­tő el­len­fe­lek so­ra jön.
„Mik a cé­lok a jö­vő­ben? Ugyan pá­lya­fu­tá­som leg­jobb ered­mé­nyét ér­tem el a nyá­ron, de ez nem je­len­ti azt, hogy hát­ra­dől­nék. So­kat edzem, mi­nél töb­bet sze­ret­nék még fej­lőd­ni és ját­sza­ni a csa­pa­tom­ban s majd meg­lát­juk, ez mi­re lesz elég. A sze­ge­di egye­tem mel­lett a Kodolányi Já­nos Fő­is­ko­lán ide­gen­for­gal­mi szak­me­ne­dzser szak­ra is já­rok, a ké­zi­lab­dát és a ta­nul­má­nya­i­mat is igyek­szem ma­xi­má­li­san el­lát­ni, szó­val nincs pri­o­ri­tás ez ügy­ben. Na­gyon há­lás va­gyok a csa­lá­dom­nak, hogy min­den­ben tá­mo­gat­nak!”

Dlusz­tus T. Im­re

Bezár