Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Tíz­éves ko­ro­mig úsz­tam és ko­sár­lab­dáz­tam, majd el­in­dul­tam egy me­zei­fu­tó-ver­se­nyen, ami után for­gó­szél­sze­rű­en ra­ga­dott ma­gá­val a fu­tás szép­sé­ge és ér­tel­me. Ek­ko­ri­ban még jel­lem­ző­en hosszú tá­vo­kon és több­pró­ba-ver­se­nye­ken in­dul­tam, ké­sőbb a gim­ná­zi­um­ban a nagy táv­ke­re­sés ered­mé­nye­kép­pen vált fő tá­vom­má a nyolc­száz és az ezer­öt­száz mé­ter” – kez­di meg em­lé­ke­ze­té­ben a ki­rán­du­lást a bony­há­di le­ány­zó.

Kapeller Adrienn a Felső Tisza parton edz. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Ad­ri­enn fej­lő­dé­se ti­zen­öt éves ko­rá­tól több ol­dal­ról is biz­to­sít­va volt. Edzé­se­it az at­lé­ti­ka ne­mes ér­te­lem­ben vett meg­szál­lott­ja, Scheidler Gé­za irá­nyí­tot­ta, és edző­part­nerei fő­képp fi­úk vol­tak. Kö­zép­is­ko­lá­ja, a bony­há­di Pető­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um ide­á­lis te­re­pet biz­to­sí­tott a fel­ké­szü­lés­hez, mert az is­ko­la sport­ud­va­ra az at­lé­ti­ka szin­te min­den ágá­ra al­kal­mas, va­la­mint a ta­ná­rok nagy se­gít­sé­get nyúj­tot­tak ab­ban, hogy a ta­nu­lást az edzés­mun­ká­val ös­­sze­e­gyez­tes­se.
Ad­ri kö­zel tíz évig fu­tott a Bony­há­di At­lé­ti­kai Club szí­ne­i­ben, min­den ver­se­nyén – le­gyen az te­rü­le­ti, kva­li­fi­ká­ci­ós, rang­lis­ta vagy or­szá­gos – a fő haj­tó­erő az egyé­ni csúcs meg­dön­té­se volt, füg­get­le­nül a he­lye­zés­től. Nyolc­száz mé­te­ren 2:22:39, míg ezer­öt­szá­zon 4:53:21 a leg­jobb­ja. 2006-ban, a si­ke­res fel­vé­te­li után ko­or­di­ná­tái meg­vál­toz­tak (érts­d: köl­tö­zés Sze­ged­re), s lett a szebb na­po­kat lá­tott, ki­lenc­ven­éves Sze­ge­di VSE, azon be­lül is Ke­le­men Bé­la edző iga­zolt spor­to­ló­ja.
Írá­sunk fősz­ere­plő­je nem­so­ká­ra szem­be­sült az­zal a nyug­ta­la­ní­tó és szo­mo­rú tén­­nyel, hogy egy ti­zen­négy ez­res Tol­na me­gyei kis­vá­ros­ban jobb fel­té­te­lek mel­lett dol­goz­hat­nak az at­lé­ták – kü­lö­nö­sen a fu­tók –, mint a csong­rá­di me­gye­szék­he­lyen. Bony­há­don egy sza­bad­té­ri két­száz mé­te­res kör ala­kú reko­rtán pá­lya áll ren­del­ke­zés­re, és ha­ma­ro­san át­ad­nak egy fe­dett at­lé­ti­kai csar­no­kot, fu­tó­kör­rel és hat­sá­vos fu­tó­pá­lyá­val. Ez­zel szem­ben Sze­ged egy száz mé­te­res reko­rtán pá­lyát tud fel­mu­tat­ni. Igaz, van sa­la­kos fu­tó­pá­lya a Fel­ső Ti­sza par­ton – sőt még a SZVSE-pályán is –, de az té­len hasz­nál­ha­tat­lan, nyá­ron betonkemény, eny­hébb idő­ben pe­dig túl pu­ha vagy sa­ras. Ám az at­lé­ták nem ké­nye­sek, és pa­nasz­kod­ni is csak rit­kán szok­tak, egy a fu­tó­ber­kek­ben is­mert mon­dás a lel­ki táp­lá­lé­kuk: a fu­tás­hoz csak egy jó sport­cipő kell.
Ad­ri an­no he­ti ötöt edzett, ma már örül, ha há­rom edzés­re el tud jut­ni, mert a he­te­dik-nyol­ca­dik sze­mesz­ter víz­vá­lasz­tó a jo­gon, megle­hetősen so­kat kell ta­nul­ni. Az eset­le­ge­sen el­mu­lasz­tott edzé­se­ket öt ki­lo­mé­te­res Ti­sza-par­ti fu­tás­sal vagy egy híd­kör­rel, kü­lön a tár­sak­tól szok­ta pó­tol­ni. Ke­le­men Bé­lát el­hi­va­tott, fel­ké­szült szak­em­ber­nek is­mer­te meg, de a cso­port­já­ban csak sprin­te­rek van­nak, s eh­hez a „re­pesz­tő” edzés­mód­szer­hez kell al­kal­maz­kod­nia, ami kez­det­ben ne­héz volt. A kis prob­lé­ma oka: a kö­zép­táv­fu­tók­nak tá­vo­labb­ról kell meg­kö­ze­lí­te­ni a főszá­mot el­len­tét­ben a sprin­te­rek­kel, akik alul­ról épít­kez­nek (egy egy­sze­rű pél­dá­val il­luszt­rál­va: egy 100 mé­te­ren in­du­ló sík­fu­tó 30, 60 vagy 80, 120, 150 mé­te­res sprin­te­ket nyom ki edzé­sen).
„Már kö­zép­is­ko­lás éve­im kez­de­tén ka­csin­gat­tam az SZTE fe­lé, min­dig érdek­lődő kí­ván­csi­ság­gal la­poz­tam fel a Sze­ge­di Egye­te­met. Na­gyon sze­re­tem Sze­ge­det, az egye­te­met, és a ta­nul­má­nya­im is el­kép­ze­lé­se­im sze­rint ala­kul­nak, mert a sport­ösz­tön­díj pá­lyá­zat­ba egy 4,3-as és egy 4,4-es fél­évi át­la­got ír­hat­tam be. Kü­lö­nö­sen a mun­ka­jog ér­de­kel, szí­ve­sen len­nék majd egy cég vagy egy vál­la­lat jo­gá­sza” – zár­ja le a be­szél­ge­tést a jo­gász­pa­lán­ta.

Dlusz­tus T. Im­re