Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Most mondhatnám, hogy nagyon vártam, őszintén, Zoran Kurtes menesztését. Csak nem lenne igaz. Mert egészen februárig hittem, hogy a korábbi szerb szövetségi kapitány kézben tudja tartani a dél-alföldi szerb-magyar vegyest, úgy, hogy a két kézilabda-iskola előnyeit ötvözi a csapatjátékban. Alapot adott a reményre a Dunaferr szegedi széttrancsírozása, na meg a Ciudad Real elleni első félidő. Csak hát a sérülések... Későn nyílt fel a szemem, hogy Kurtesnek éppen a két mentalitás hátrányait sikerült kidomborítani: a nemtörődömséget, a fegyelmezetlenséget, illetve a küzdeni tudás hiányát. „Mondtam én, már az ősszel is Kurtes ellen játszottak” – ébreszt fel első félidei szendergésemből szakállas meccsszomszédom. Igaz, ő évek óta szinte mindig edzőbuktató szemüvegen keresztül szemléli a mérkőzéseket.

Most éppen azt láthatta, hogy végig szenvedve sikerül felülmúlni a vékonyka „Tromost”. Egyedül Andjelkovics villogott, s Vadkerti támadójátékát (sok elmozgás, jó helyzetkihasználás) lehetett dicsérni. A védekezés viszont továbbra katasztrofális: Harsányi három-négy pozícióból is be tudott találni (Ghionea ide vagy oda, el tudnám képzelni jövőre a Pickben), gyors lerohanásaink többségébe pedig bántó technikai hiba csúszott. Hiába a „Matics-mágia”, Ilyés (képünkön) továbbra is alibizik, s mintha Krivokapicsban is kezdene társra találni. Örültünk viszont a kapuslegenda, Szathmári néhány parádés megoldásának (egy védése után az egész pályát átdobva éppen a már hét méterre a szegedi kaputól járó csapattársa kezébe varázsolta a golyót, csak be kellett vele repülni). De hogy most vajon ki ellen játszunk?

 

Pick Szeged–PLER 33–27 (18–14). Budapest Bank Férfiliga, 19. forduló, Szeged, 1.100 néző.