Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Női birkózás? A legtöbb férfi hajlamos legyinteni, mikor a női küzdősportok kerülnek szóba, mondván: azért van, ami tényleg nem való a hölgyeknek. Nos, a női birkózás tényleg nem a kisaszszonyok sportja, de komolyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2004 óta a nyári olimpia műsorán is szerepel.

 

 

Sárközi Viktória, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar negyedéves testnevelés-rekreáció szakos hallgatója még 1997-ben mint ötödikes kisdiák jegyezte el magát a sportággal. „Csemőben, a falumban is indítottak edzést a ceglédiek, s a két öcsémet követve ott ragadtam. Nem voltam az az otthonülős, babázós típus, s talán kis, törékeny termetemet is kompenzálni tudtam azzal, hogy birkózni kezdtem” – mesél a kezdetekről. Először három évig edzegetett, 2000-től pedig versenyszerűen sportol a Ceglédi VSE-ben. Hosszú ideig egyetlenként képviselte a gyengébbik nemet – még egy-két férfiversenyen is elindult –, mostanra több társa is akad a klubban. S már a környezete sem néz rá „ferde szemmel” választása miatt.

„Tisztában vagyok vele, hogy a férfiak viccesnek tartják, s a rejtett agresszióra vezetik vissza, amit csinálunk, de ez egyáltalán nem zavar. A nagyszüleim és az édesanyám szerettek volna az elején lebeszélni, mert úgy gondolták, egy apró, szőke lányhoz a tánc vagy a balett jobban illik. Édesapám viszont büszke volt rám, neki nagyon szerettem volna és szeretnék is bizonyítani. Féltett a család, hogyne féltett volna, de eddig szerencsére csak az orrom tört el kétszer – a lányoknál nem is sűrűn fordul elő a 'karfiolfül'... Szeretek edzeni, versenyezni. Mikor elkezdek birkózni, az olyan, mintha egy nagyon jót játszanék” – így Viki.

Nyolc éve tartó pályafutása során számtalan korosztályos és felnőtt országos bajnoki címet szerzett (2003-ban, 2004-ben és 2006-ban 48 kg-ban, 2007-ben és 2008-ben pedig 51 kg-ban győzött a felnőtteknél), folyamatosan résztvevője volt a kontinensviadaloknak (a felnőttek közt legjobbja a tavalyi hetedik hely), junior vb-n is szőnyegre lépett; nem mellesleg 2006-ban a 48 kg-osoknál, idén pedig az 51 kg-osok között a legjobbnak bizonyult az egyetemi-főiskolai bajnokságon.

„Tavaly is jók lettek volna a kilátásaim, csak sajnos lekéstem a nevezési határidőt. Az egyetemi-főiskolai vb-n pedig anyagi okokból hiúsult meg az indulásom” – mondja Viki, aki a napokban esett át a zárótanításán. Egy tantárgyból „megcsúszott”, így csak fél év múlva végez, de ősztől már tanítani szeretne az egyetem befejezése és az élsportolói karrier folytatása – vagy inkább: újrakezdése – mellett.

Újrakezdésről beszélhetünk abban az értelemben, hogy tavaly óta a birkózást szinte teljesen háttérbe szorították a tanulmányok. Korábban nem volt gond a heti három klub- és az egy fővárosi keretedzéssel, illetve az edzőtáborokkal, ám az egyetemet nem sikerült olyan könnyen összeegyeztetni a világversenyekre való felkészüléssel. Bár remekül érzi magát Szegeden, kritikusan megjegyzi, míg a középiskolában válogatott versenyzőként a legmegbecsültebb diákok közé tartozott, az egyetemen talán nem kapta meg azt a támogatást, segítséget, amire szüksége lett volna ahhoz, hogy mindkét „fronton” sikerrel helytálljon.

Ennek ellenére nem mondott le arról, hogy újra nagy nemzetközi versenyeken öltse magára a címeres mezt. Szeretné meggyőzni a válogatott keret edzőit s a szövetséget: a kihagyások után megint komolyan kell számolniuk vele. Nagy álma, hogy a 2012-es olimpián ott lehessen a 48 kg-osok mezőnyében. De mi lehet ennek a titka? „Rugalmas munkahely, jó szponzor és rengeteg edzés” – sorolja.