Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az olyan megoldásokért érdemes futsalmérkőzésekre járni, ahogy Kovács Péter (képünkön) az Első Beton második gólját előkészítette. Talán fel sem nézett, úgy pöccintette be a labdát a három Aramis-védő közötti üres területre, ők csak lesték, mi folyik a hátuk mögött (a ki tudja, honnan ideérkező K. Tóth pedig a hálóba bombázott).

 

 

Kovács az a játékos, aki talán csereként jött csak szóba az osztálycsapatban – egy picit arra az iskolatársamra emlékeztet, aki büszkén állította magáról, hogy elméletben remekül tud futballozni. Persze a szegediek 7-ese a gyakorlattal sem áll hadilábon, mégsem neveznénk a gárda legképzettebb, legerőteljesebb, legjobb játékosának, ám csupaszív futballja miatt bizonyosan ő az egyik legértékesebb.
Az említett „bepassza” a legjobbkor érkezett, az első húsz perc élvezeti értéke ugyanis Horti Gábor örökbecsű gondolataihoz igazodva tényleg a guminő és az alkoholmentes sör szintjén mozgott. Szenvedett a Beton. Szabó Zsolt együttese. Görcsölt. Nagyon! A térfélcserét követően jellemző módon úgy szereztünk vezetést, hogy Juhász nem tudott levenni egy hosszú előreívelést, ám ezzel a suta mozdulattal eltolta a játékszert a kifutó vendégkapus mellett... A végén aztán már gyakorolhattuk az üres kapu elleni játékot is (egész jól ment: Németh a saját kilencesétől, majd Kovács talált be).
Háromból háromszor verte az alapszakaszban a Szeged a tavalyi ezüstös, a nyáron azonban a gödöllőiek által rendesen „megcsapolt” Aramist. (Továbbra is kitart viszont a vendégek mellett vörös démon vezérszurkolójuk. A hölgy mintha gyermekkorom Kecskeméti TE-meccseinek „Vércse” néven elhíresült lelátói anyatigriséből reinkarnálódott volna, úgy tartja rettegésben orgánumával a férfinépet pályán belül és kívül.)
A győzelem ismét reményt ad a legjobb négybe kerülésre, a mutatott játék aligha.

Első Beton–Aramis 4–1 (0–0). Futsal NB I, 19. forduló, 100 néző.