Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Rácz Béla rektorhelyettes szemeszternyitó gondolataiban a Szabadegyetem-Szeged elnevezésre való áttérés indoklásaként elmondta: az egyetem jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a továbbiakban a Mindentudás Egyeteme Kht.-val való együttműködést, ugyanakkor nem szeretnék, ha az egyetem sokszínű kutatási tevékenységeit felvonultató előadások abbamaradnának.

 

 

„A természet javai közül semmit sem tud az ember kémiai átalakulás nélkül hasznosítani, ha nem akar az ősember módján élni” – ezzel a mottóval kezdte meg Galbács Zoltán előadását. Ha életünket és környezetünket védeni, a káros hatásokat pedig mérsékelni szeretnénk, úgy nélkülözhetetlen a kémiai vonatkozások megismerése. A kémiai ismeretek vitathatatlan fontosságát több történettel is alátámasztotta a docens.

A vietnami háború során az amerikai hadsereg lombpusztító permetszert szórt a dzsungelre, hogy látni lehessen az ellenség mozgását. Az ártalmatlannak hitt vegyszerről több száz hazatért veterán rejtélyes halála révén kiderült, hogy nagyon csekély mennyiségben tartalmazott egy gyártási mellékterméket, a rákkeltő hatású dioxint.

A dioxinvegyületek rendkívül ellenállóak – az emberi szervezetben hét évig megmaradnak. Egy az USA-ban végzett vizsgálat kimutatta, hogy mind az amerikai, mind az európai élelmiszerek igen szennyezettek dioxinnal, ami így a táplálékláncon keresztül károsíthatja az élő szervezeteket. Így például a balti térségből származó halakban olyan magas a dioxinkoncentráció, hogy nem volna szabad azokat elfogyasztani. A dioxinfogyasztásnak akár tíz év múlva is lehet rákosodás a következménye.

A fejlett ipari országok évtizedeken keresztül termelték a dioxint, és nem törődtek a jelenlétével. Galbács Zoltán szerint a legnagyobb veszélyforrást a szemétégetés jelenti: a műanyag elégetése rendkívül veszélyes, a füstgáztisztító berendezés pedig többe kerül, mint maga a szemétégető.

Magyarországhoz a múlt év közepén az E412 vált „bűvös számmá”. Kiderült, hogy az Európai Unióba keletről importált guargumi dioxinnal szennyeződött. Sajnos ezt az anyagot nagyon sok területen használják a papírgyártástól a kozmetikaiparon át az élelmiszeriparig: az élelmiszerek mintegy fele-egyharmada tartalmazza. A vizsgálatok után kiderült, hogy már nagyrészt megettük a szennyezett guargumit.

Az élelmiszereink nagy része olyannak látszik, mintha valódi alapanyagokból készülne, pedig azokkal sokszor alig, csupán néhány százalék erejéig vannak kapcsolatban.

Az – egyébként szintén rákkeltő – nikotinért szívott dohányáruk sem úszták meg az ártalmas mesterséges adalékanyagokat. A kémiailag legalább általánosan képzett ember másként viszonyul bizonyos dolgokhoz, képes felismerni a mesterséges anyagok jelentette veszélyeket, és józan belátással távol tarthatja magát a káros szenvedélyektől. Tudja ugyanis többek között, hogy a cigaretta égésekor a parázshőmérsékleten az adalékok elégésekor például a nitrátok termikus bomlásából nitrogénoxidok keletkeznek, a nitrogén-dioxid pedig vízzel – akár a tüdő belső felületén lévő nedvességgel is – salétromsavat képez, és ez sav marja a tüdőt.

Összefoglalóan három tanácsot fogalmazott meg Galbács Zoltán: lehetőleg ne égessünk szemetet,  mesterséges anyagot tartalmazó élelmiszereket, valamint tengeri halat (különösen szennyezett a tőkehalmájkrém!) pedig keveset fogyasszunk.