Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Számtalan módon, helyen kerülhetünk vitába másokkal a hétköznapi életben: gazdasági kérdésekben, családban vagy szociális közegben, környezettel van munkaüggyel kapcsolatosan stb. Az utóbbin belül is sokféle vitáról beszélhetünk, melyek közül csak példaként említendők meg a munkatársak közti rivalizálások vagy a fegyelmi kérdésekkel kapcsolatos viták. A megoldás leggyakrabban abban áll, hogy az egyik fél a másik rovására erőből próbálja a vitát a maga javára rendezni. Az előadás arról szólt, hogy vannak olyan szituációk, ahol ennél jobb megoldás is bevethető.

 

 

A konfliktus nem minden esetben tekinthető károsnak, ahogy a konfliktust okozó embert sem tekinthetjük mindig kötekedő, kekeckedő személyiségnek. Sok esetben azért kellenek a konfliktusok, hogy elég erős ingert adjanak bizonyos helyzetek, problémák megoldására. A vitázónak gyakran elég ereje van, hogy a másik ne érje el célját, de ahhoz már nincs, hogy az saját szándékait véghez tudja vinni. Nehéz, de sokszor szükségszerű a rivalizáló magatartás helyett az együttműködést választani. Ha egyikünk érdekét sem tartjuk fontosnak, akkor konfliktuskerülő stratégiáról beszélünk. A saját érdekek fontossága esetén versengő, rivalizáló, fordított helyzetben pedig alkalmazkodó stratégiát folytat az érintett fél. Ha mindketten engednek a saját érdekeiből, akkor a felek a kompromisszumot keresik.

Mit nevezünk alternatív vitarendezési eljárásnak? A felek igyekeznek megtalálni azokat a mindkettőjük számára előnyös konstruktív megoldásokat, melyek megegyezésre törekvő megállapodást céloznak meg. Ehhez gyakran, de nem feltétlenül kell harmadik fél. Tárgyalással a két fél is megoldja a problémát. Az alternatív vitarendezésnek számos formája létezik: a döntőbíráskodás, békéltetés, facilitálás, moderálás vagy mediáció. Ez utóbbit közvetítői eljárásnak is nevezhetjük, mely alkalmas arra, hogy a vitás feleket hatékonyan segítse a közöttük felmerült problémák megoldásában, a felek közötti kapcsolatok rendezésében, illetve az együttműködés helyreállításában. A folyamatban egy független, pártatlan személy (mediátor) vesz részt, aki úgy irányítja az egyeztetés folyamatát, hogy a felek képesek legyenek a problémák megoldására. Lényeges, hogy az eljárás teljes felelőssége a mediátoré, de tartalmi kérdésekben a felek megtartják a döntési jogot. Természetesen fontos, hogy mindkét félnek el kell fogadnia a harmadik személy közreműködését, akinek szerepköre lehet gyenge, ha például csak annyit kérnek a felek, hogy az illető legyen jelen. A legerősebb felhatalmazás az, ha például neki kell kimondania megállapodást. A mediáció alkalmazásának sikerességi aránya majd minden területen eléri a hetven százalékot.

Az említett eljárásoknak mára már kialakult az elméleti bázisa, képzése és önálló tudományos diszciplínája is. Az Európai Unió tagállamaiban, így ma már hazánkban is a jogok érvényesülésének egyre nagyobb feltétele, hogy alternatív módon is lehessen rendezni, megelőzni a jogvitákat. Magyarországon közel húsz jogszabály szabályozza az alternatív vitarendezés valamilyen formáját. Nem utolsósorban említendő, hogy az alternatív megoldások általában sokkal gazdaságosabbak, mint a hagyományos jogrendező eljárások.