Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A történelem során számos példa igazolja, hogy a hatalmon lévők sokszor a nyelv segítségével kívánták befolyásolni a számukra hasznos társadalmi magatartásformákat, gondolkodási és minősítési módokat. Múlt héten a Szabadegyetem katedráján Tóth Szergej (képünkön), az SZTE JGYPK Alkalmazott Humántudományi Intézet Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék intézetvezető főiskolai tanára tartott előadást „A nyelv mint hatalmi eszköz – meggyőzés és manipulálás Dantétól Orwellig” címmel.

A nyelv hatalmi eszköz, ami már egy olyan mindennapi dologban is megnyilvánul, mint a tegezés-magázás, hiszen a hatalom és a szolidaritás névmásait használjuk.

A meggyőzés egy olyan tevékenység, mellyel megpróbáljuk mások magatartását megváltoztatni. Csak olyan embert lehet meggyőzni, aki valamilyen formában együttműködik velünk, mert minden egyes meggyőzés, támadás a meggyőzendő fél önérzete, megbecsülése ellen. A manipuláció esetében viszont a meggyőzendő fél nincs tudatában a meggyőző szándékának. A propaganda és a demagógia a tömegek meggyőzésének eszközei. Az utóbbi szónoki attitűd, amely érzelmekkel manipulálva valamilyen aktuális cselekvésre mozgósít. A megváltozott szóérték és szógyakoriság, a szavaknak a hatalom számára kívánatos célokra való kisajátítása, az eufemizmusok és a meggyőző szószerkezetek teszik nehézzé számunkra, hogy megkülönböztethessük a meggyőzést mint kommunikációt a propagandától.

Platón a bölcsességet tartotta elsődlegesnek, Arisztotelész viszont már az ékesszólást. Gorgiász mondta ki először, hogy a nyelv hatalom. Cicero összeegyeztette az észt és az eszközt, azaz akármilyen bölcsességet akarunk mondani, ékesszólás nélkül nem fog menni – bölcsesség nélküli ékesszólással pedig rengeteget árthatunk. Roland Barthes szerint a nyelv diktálja gondolatainkat, viselkedésünket, értékeinket, Marx pedig azt mondta: a nyelv rabjai vagyunk. Gogol a következményekre helyezte a hangsúlyt; szerinte nagyon óvatosan kell bánni a szavakkal, mert csak Isten vállal felelősséget a szavainkért.

Az előadáson képi, videó-, hang- és írásos anyagot is láthattunk olyan történelmi személyiségekről, akik a meggyőzés, a propaganda és a manipuláció segítségével visszaéltek az ember gondolkodási stílusával, észlelésmódjával, illetve olyanokról is, akik leleplezik ezeket a technikákat.

Nagy nyelvi változások akkor és ott következnek be, ahol a társadalmi változások is nagyok. A nagy francia forradalom, a nagy októberi szocialista forradalom és a náci Németország „nyelve” kiválóan tükrözi a folyamatot. Ha egy mozgalomnak erősnek kell lennie, akkor a vezetőknek is „erős” nevet kell választaniuk. Molotov neve a kalapácsból, Kamenyevé a kőből, Sztáliné pedig az acélból ered. Régen a hétköznapi nevek is tükrözték a hatalom viszonyait. Az orosz parasztot legtöbbször Ivannak vagy Vaszilijnek hívták, szemben például az Alexandrrel, aki valószínűleg magas rangú hivatalnok volt.

Hitler kommunikációja nagyon egyszerű szabályok szerint működött: kerüld az absztrakt elméleteket, ugyanazokat az eszméket ismételd, használj sztereotípiákat, az érvelést csak az egyik oldal számára tartsd fenn, állandóan kritizáld az ellenséget, és csak egy ellenséget válassz ki támadásaid célpontjául!

Szociálpszichológiai szempontból érdekes a tömeg mint befogadó vizsgálata is. Korábbi nézetek szerint a tömeget a társadalom csőcseléke alkotja, eleve gonosz szándékkal rendelkeznek, ám Tóth Szergej elmondta, hogy a tömegek normális egyénekből állnak, akiket megváltoztat a tömegben való részvétel okán valamilyen „különös” kollektív lélektani folyamat.