2022. június 26., vasárnap English version
Archívum  --  2007  --  16. szám - 2007. november 26.  --  Vita
Mi nem kell az egyetemi tanársághoz?
Olvasom a vitát a Szegedi Egyetemben arról, hogy mi kell a professzorsághoz. A „Tűnődésszerű vélemény és véleményszerű tűnődés” alcímű írás engem is tűnődésre késztetett. Ennek eredményeképp sajnálatos módon azonban csak arról tudom tájékoztatni az olvasót, hogy mi nem kell az egyetemi tanársághoz. Vegyük tehát sorra!
Szerezze meg az egyetemi doktori fokozatot (ne ott, ahonnan a diplomája van, egy másik egyetemen, hogy az eljárás tárgyszerű legyen).
Szerezze meg a nyelvtudományok kandidátusa címet a Magyar Tudományos Akadémiai Minősítő Bizottságánál.
Szerezze meg a Magyar Tudományos Akadémia doktori címet a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsánál.
Szerezzen habilitált doktori címet azon az egyetemen, amelyen dolgozik, hiszen ez tanúsítja a venia legendit.
Kutasson magyar nyelvészeti tárgykörben egy kifejezetten nemzeti jellegű problémát, mondjuk a XX. századi magyar költő nyelv stilisztikáját. Nem árt, ha más tárgykörben (nyelvtörténet, nyelvművelés stb.) is ír tanulmányokat. Kifejezetten előnyös, ha számos recenziót ír a szakterületéhez tartozó munkákról. Az is sokat számít, ha országos elismerést kap ismeretterjesztő-nyelvművelő munkásságáért.
Legyen OTDK-nyertes egyetemi hallgatója.
Vezessen doktori iskolát, amelyet nevére akkreditáltak, szerezzen ennek elvégzése után PhD-fokozatot valaki (mindeddig egyedüliként az alprogramban).
Vezessen egyetemi tanszéket tizenhat évig, közben vagy öt évig egy hét tanszéket összefogó intézetet is. (Közben kidolgozhat új tantervet is, ha a szükség úgy kívánja.)
Jelentessen meg könyveket tudományos kutatásait bemutatva, ezekről írja meg a kritika, hogy a maguk nemében egyedülálló módszerrel és eljárással és alapossággal készültek. Külön előny, ha ezt még valamelyik kötetéről tizenkét év múlva is hangoztatják abban a kiadványban, amelyben bemutatják mint egyikét a XX. század magyar nyelvészeinek.
Legyen tagja tudományos társaságoknak, és vegyen részt e társaságok tevékenységében.
Szervezzen tizenegynéhány tudományos konferenciát, adja ki és szerkessze anyagukat (lehetőleg olyan munkatársaival együtt, akik valaha hallgatói voltak, és ugyan nem ezért, de már régóta sokra hivatottak a szakmában).
Bíráljon kandidátusi és akadémiai doktori dolgozatokat alkalomadtán elutasító véleménynyel.
S ha mindezek és esetleg egyebek mellett és közben azt tapasztalja, hogy egyetemén olyan professzori státust hirdetnek, amelyiknek feltételei mintha öszszevágnának az elmondottakkal, pályázza meg, nem fogja elnyerni. Az elutasítás után szórakozásképpen lehet számlálni azokat az akadémikusokat, akadémiai doktorokat, kandidátusokat, akik intézményeiket képviselve az idők folyamán hozzájárultak tudományos minősítéseihez.
Aki tanácsaim ellenére sem bízik benne, hogy nem nevezik ki egyetemi tanárnak, további finom filológiai részletekért forduljon hozzám.
Büky László
SZTE BTK
Magyar Nyelvészeti Tanszék
egyetemi tanár
Bezár