Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ma­gyar­or­szág és a ju­go­szláv utód­ál­lam­ok tér­sé­ge bő­ven adott mun­kát a hu­sza­dik szá­zad tér­ké­pé­sze­i­nek. Köny­vek­ből tud­juk, mi­lyen po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi kö­vet­kez­mé­nyei vol­tak az or­szág­ha­tár­ok át­ren­de­ző­dé­sé­nek, de ar­ról ke­ve­set hal­lunk, mi­lyen fa­ra­mu­ci hely­ze­te­ket okoz­tak és okoz­nak a min­den­na­pi élet­ben. És a vál­to­zá­sok­nak még nincs vé­ge, az Eu­ró­pai Unió meg­nyi­tot­ta ka­pu­it Dél­ke­let-Eu­ró­pa fe­lé.
Ne­künk, ma­gya­rok­nak már húsz évünk volt ar­ra, hogy meg­szok­juk, szin­te bár­ho­vá el­utaz­ha­tunk, aho­va a pénz­tár­cánk en­ge­di. Ha­to­dik éve ves­­szük ter­mé­sze­tes­nek, hogy a leg­több nyu­gat-eu­ró­pai or­szág­ba csu­pán a sze­mé­lyink­kel is el­lá­to­gat­ha­tunk. Múlt év de­cem­be­ré­ig a (csak) szer­bi­ai ál­lam­pol­gár­ság­gal ren­del­ke­zők­nek azon­ban ví­zu­mot kel­lett igé­nyel­ni­ük. „A test­vé­rem­mel már mind­ket­ten Ma­gyar­or­szá­gon vé­gez­tük a kö­zép­is­ko­lát, majd az egye­te­met is. Múlt év vé­gé­ig, ha meg akar­tak lá­to­gat­ni min­ket a szü­le­ink, min­dig ví­zu­mot kel­lett kér­ni­ük” – kez­di a tör­té­ne­tü­ket Láng-So­mo­gyi Zi­ta, ko­ráb­bi sze­ge­di-pé­csi köz­gaz­dász­hall­ga­tó és a hú­ga, Il­di. Mind­ket­ten Vaj­da­ság­ban szü­le­tet­tek, a szü­le­ik ma is ott él­nek. „Ami­kor a nő­vé­rem Hol­lan­di­á­ban volt ösz­tön­díj­jal, ne­kem még csak le­te­le­pe­dé­si en­ge­dé­lyem volt, így ví­zu­mért kel­lett fo­lya­mod­nom, de fo­lya­ma­to­san el­uta­sí­tot­ták. Így nem tud­tam meg­lá­to­gat­ni. Ám az Eras­mus­ra az is pá­lyáz­hat, aki­nek csak tar­tóz­ko­dá­si vagy le­te­le­pe­dé­si en­ge­dé­lye van EU-s or­szág­ban, így ké­sőbb én is el­men­tem ösz­tön­díj­jal Tilburg­ba!” – mond­ja mo­so­lyog­va Il­di. Szá­má­ra kü­lö­nö­sen em­lé­ke­ze­tes volt ez a hol­lan­di­ai tar­tóz­ko­dás. „Kint tud­tam meg, hogy vég­re én is meg­kap­tam a ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­got. Az ér­te­sí­tés más­nap­ján volt az es­kü­té­tel, azon­nal Ma­gyar­or­szág­ra kel­lett re­pül­nöm. Ide­fe­lé még ví­zum­mal jöt­tem, de már ma­gyar ál­lam­pol­gár­ként, sőt az Eu­ró­pai Unió pol­gá­ra­ként tér­tem vissza egy nap­pal ké­sőbb Hol­lan­di­á­ba!”
De nem min­den ha­tá­ron túl szü­le­tett, ma­gyar anya­nyel­vű és ná­lunk ta­nu­ló fi­a­tal akar ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­got. „Nem tu­dom, ho­gyan ala­kul majd a sor­som, de pil­la­nat­nyi­lag nincs rá szük­sé­gem. Tud­tom­mal egy pol­gár­nak két ál­lam­pol­gár­sá­ga le­het: ne­kem van hor­vát, és ha a má­so­di­kat vá­laszt­hat­nám, az nem a ma­gyar len­ne, ha­nem oszt­rák, né­met vagy svéd” – mond­ja Hudik Ró­bert, Sze­ge­den ta­nu­ló gyógy­sze­rész­hall­ga­tó. Pár­já­val Hor­vát­or­szág­ban sze­ret­né­nek le­te­le­ped­ni, és ahogy a dol­gok je­len­leg áll­nak, a hor­vá­tok is két éven be­lül EU-tagok lesz­nek.
Ju­go­szlá­via szét­esé­se után az utód­ál­lam­ok fej­lő­dé­se el­té­rő­en ala­kult, így a ben­nük élő em­be­rek éle­te is. „Anyu­kám és egy ba­rát­ja szin­te egy év­ben, még a ré­gi nagy Ju­go­szlá­vi­á­ban sze­rez­ték meg fog­or­vos dip­lo­má­ju­kat. Míg anyu­kám Új­vi­dé­ken, ad­dig az is­me­rő­se Ljub­janában járt egye­tem­re. Ugyan­azt a sza­kot vé­gez­ték el, bár más vá­ros­ban, de – ak­kor még – ugyan­ab­ban az or­szág­ban. Most, hogy Ljub­jana Szlo­vé­ni­á­val EU-tag lett, az ott szer­zett dip­lo­mát már el­is­me­rik az uni­ó­ban, míg anyu­kám szerb­nek szá­mí­tó vég­zett­sé­gét nem” – ma­gya­ráz­za Zi­ta.
Amel­lett, hogy az Eu­ró­pai Unió bő­vü­lé­sé­vel ezek a kü­lönb­ség új­ból meg­szűn­het­nek, az uni­ó­nak is hasz­ná­ra vál­hat a dél­ke­let-eu­ró­pai tér­ség. A szerb kül­ügy­mi­nisz­ter sze­rint Szer­bia a nyu­gat-bal­ká­ni bé­ke és sta­bi­li­tás elő­moz­dí­tá­sá­ban nagy sze­re­pet játsz­hat. Az INTERREG III/A el­ne­ve­zé­sű prog­ram­mal az unió is tá­mo­gat­ni sze­ret­né a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dé­se­ket. E prog­ram ke­re­té­ben jár­tak Sze­ge­den új­vi­dé­ki mé­dia sza­kos hall­ga­tók 2007-ben. A két­he­tes sze­mesz­ter nem volt hi­á­ba, a he­lyi kom­mu­ni­ká­ció sza­kos és a ven­dég szerb és vaj­da­sá­gi ma­gyar hall­ga­tók kö­zös, két­nyel­vű rá­dió- és te­le­ví­zió-mű­so­ro­kat ké­szí­tet­tek.
Az Eu­ró­pai Unió bő­ví­té­sé­vel új­ra ha­tá­rok tűn­het­nek el, dip­lo­mák le­het­nek is­mét egyen­ran­gú­ak, kü­lön or­szág­ban élő ro­ko­nok érez­he­tik kö­ze­lebb a má­si­kat. De mi­re min­den szom­szé­dos or­szá­gunk tag­ál­lam lesz, még pár­szor át­raj­zo­ló­dik Eu­ró­pa kék tér­ké­pe.

Nagy Timea