Szegedi Tudományegyetem | Emberi tényező

Archívum

2005

11. szám - 2005. május 17.

Fókusz

Emberi tényező

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Kétféle generáció létezik: nagy és kicsi. A nagy az, amibe a mindenkori mi nem tartozik bele, a kicsi viszont mindig a miénk.
Az én generációm tehát kicsi. Az orwelli évben születettek korosztályát leginkább a lambadaszoknya emléke köti össze, meg az, hogy Antall József halálának bejelentésére mindenkinek eszébe jut egy mozzanat: a vasárnapi rajzfilm beszüntetése. Az én generációm nem egységes: van olyan, aki emlékezik a rendszerváltásra, mert mondjuk kapott újfajta pártok címerével nyomott lufit, meg van olyan, aki nem. Az én generációmnak a Moszkva tér című film nem nosztalgikus visszatekintés, hanem egy félismeretlen kor idegen lenyomata. Semmiben kerengő arcok, kapkodásban kiszivárogtatott érettségi tételek.
Ahogy megpróbálom szemmeltartani az idei érettségi eseményeit, mindig ez a film jut eszembe. Történelem kistotál. Közöny. Túlélés. Effélék. Nem tudom, hogy most mi történik, de zavaros a felszín. Is. Nem érdekel az ügy politikai vonzata. Nem beszélek a Nagy Rendszerről, melynek egy fogaskereke akadozik. Egyet mondok, barátaim: nem éretségiznék most, bizony.
Persze ki az, aki igen. Mindenki csak kérdez, és kérdésekkel válaszol. A kérdések között pedig mintha rendre elveszne az emberi tényező.
Nem mintha az egész felfordulás nem erre lenne visszavezethető. Egy emberi tényezőre. A feltételezésre, hogy ha az ember csalhat, akkor csal is. Hogy nem tud nem élni a felkínálkozó lehetőséggel. Vagy hogy legalább van egy olyan valaki, aki nem tud nem élni vele, és akkor oda az esélyegyenlőség. Szőhetünk összeesküvéselméleteket, elmélkedhetünk a nagy ívű összefüggésekről, ám a kérdésre, hogy egy gyerek mért akarja tudni a kérdezett tételeket előre, mégiscsak a legvalószínűbb válasz a túlélés. A holnap közelsége, a lebukás lehetőségének irracionalitása. Nem tudom, hogy van ez; talán ahogy a Moszkva térben láttam.
Túlélni a holnapnak vagy egyszerűen élni – ez itt a kérdés. Azt mondom, hogy én nem néztem meg volna, akármilyen site-ot tolnak az orrom alá, én azt mondom, hiszek a tisztességben – bár nem tudom, miféle szembesítésre késztetne a gyakorlat.
Túlélni vagy élni – ha eltekintünk a nagy ívű összefüggésektől, akkor is azokról beszélünk. Tiszteljük-e a játékot, betartjuk-e szabályait, vagy természetesnek vesszük, hogy ha kijátszható, kijátsszuk. Az ember játékos. Nem tudom, játékszabályait a generáció diktálja, melybe születik, vagy a koré, melyben él, esetleg saját maga. Nem tudom, miféle játékos az ember, de szeretném hinni, hogy – szabad.
Legyen ez így itt leírva: szabad – nem mintha ettől pusztán igazzá válna.

Turi Tímea