Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

– Rektor úr, újra vége van egy szorgalmi időszaknak, s rövidesen elérünk az ön hivatali idejének kétharmadához. Pályázatában nyitott, innovatív és a hagyományokat tisztelő egyetemet ígért. Ha leltárt készít, hogyan tud összegezni?
– Változatlanul úgy érzem, hogy a Szegedi Tudományegyetem ezen a pályán halad, s egészen jól tartja az irányt. Azért örülök, hogy ezzel a fölütéssel kezdünk, mert ebből következik az SZTE stratégiai fejlesztése és az a küldetés, amit az új marketing stratégiában fogunk megfogalmazni. Ez pedig úgy fog kezdődni, hogy az SZTE első sorban kutató, mégpedig nemzetközi kiválósági műhely, ehhez szorosan kapcsolódóan oktató és vállalkozó-innovatív egyetem, ami – s ez itt az új elem – jelentős karitatív küldetéssel rendelkezik. A kutató egyetem minősítésnek az SZTE az elmúlt két évben kiválóan megfelelt, hiszen ebben az időszakban több mint tízmilliárd forint K+F pénz került az intézménybe. Ebbe tartozóan elnyertük a neurobiológiai tudásközpont pályázatot, ami önmagában 1,7 milliárd forint pályázati forrást jelent, és legnagyobb örömömre elnyertük egy új tudományos kooperációs központ pályázatát az élet- és anyagtudományok területén. Ezeken kívül több szabadalmat értékesítettünk, s most is hét egyetemi szabadalom vár arra, hogy bejelentsék. Ennek jegyében elkészítettük a szellemi termékek szabadalmaztatására vonatkozó egyetemi szabályzatot, s hamarosan megalakítjuk az első egyetemi spin off céget, aminek az a funkciója, hogy ugródeszkát jelentsen az itt megszülető szellemi termékeknek a vállalkozói-ipari szférába történő bejutáshoz. Külső vállalatokkal tovább bővítettük az egyetemi szintű kapcsolatainkat: együttműködési megállapodást írtunk alá a Hewlett Packarddal, a Knorr Brehmse céggel, a székesfehérvári Videotonnal, a szegedi Főszer Elektroprofillal, s a karok is számos kapcsolatot építettek ki.

 – Hogyan szolgálja ezeket a szempontokat az egyetem átalakított szervezete?
– Valóban történt átalakítás, aminek jogosságát visszaigazolta az idő.

Két év után kijelenthető: jó döntés volt az, hogy a mindenkori tudományos és nemzetközi rektorhelyettes két igazgatóságot irányít, az innovációs és a nemzetközi igazgatóságot, valamint megerősítettük a K+F irodát. Ez az iroda egyértelműen bevált, jó munkát végezve teljesítette az elvárásokat. Többek között általa léptünk közelebb a biopolisz elképzelés megvalósításához. Ehhez kapcsolódóan előre haladott tárgyalásokat folytatunk egy inkubátorház felépítéséhez a Solvo Rt.-vel, amiben további spin off cégek találhatnak maguknak otthont. Erre a folyamatra nagyon jó hatással volt az innovációs törvény, aminek egyelőre nem minden elemét tudjuk kihasználni.
– Az ön pályázatában az szerepelt, hogy az egyetem fő küldetése az oktatás. Mintha hangsúlyeltolódást lehetne itt észlelni.
– Ezt úgy kell érteni, hogy az új felsőoktatási törvény alapján a költségvetés - nagyon helyesen - a minőséget extra módon fogja finanszírozni. Azok a kiválósági egyetemek, kutatóhelyek, műhelyek, mint amilyen a Szegedi Tudományegyetem, kiemelt finanszírozásra számíthatnak – nyilván pályázatok alapján. Biztos vagyok abban, hogy ezeken a pályázatokon kiválóan fogunk szerepelni. A kutatás és az oktatás nem választható szét egymástól. Nyilvánvaló, hogy ahol kiváló a kutatói bázis, ott ab ovo nagyszerű oktatás zajlik, s ahol kitűnő oktatói gárda készíti föl a diákokat, ott mindig igen komoly tudományosság áll a háttérben. Én tehát nem hangsúlyeltolódást látok, hanem a minőség előtérbe kerülését. Az oktatás tradicionálisan jól megy: az országos tudományos diákköri megméretéseken taroltak a szegediek. Így aztán jobban oda tudunk figyelni a tudomány fejlesztésére, ami újabb lökést fog adni az itteni képzésnek.

 

A borral és a szőlővel ma is tegező viszonyban vagyok. Fotók: Segesvári Csaba

 

– Van egy nagyon fontos kutatási irány, ami az egyetem és a régió kapcsolatát elemzi. Hogyan jut el az itt megszerzett tudás a régió döntéshozóihoz?
– Lengyel Imre professzor vezényli ezt a programot. 2003 őszén határoztuk el a társadalmi tanács közreműködésével, hogy pozícionálnunk kell az SZTE-t a régióban. Ez az anyag elkészült, bizonyos fórumokon be is mutattuk, s ősszel fogjuk megismertetni az egyetem közvéleményével. A kollégáink mindenesetre erőteljesen dolgoznak a régióban a Nemzeti Fejlesztési Terven. Tudnunk kell, hogy ami nem lesz benne az NFT-ben, arra majd nem lehet európai forrásokat szerezni, ezért azon vagyunk, hogy az öt kutatási területünk bekerüljön a tervbe. Ezek az egészségipar, amibe beletartoznak az orvostudománnyal és gyógyszerésztudománnyal kapcsolatos természettudományok, a bioinnováció, aminek része a biotechnológia és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó tudás, az anyagtudomány, ami alatt a nanotechnológiához kapcsolódó kutatásokat és kutatásfejlesztéseket kell érteni, a szórakoztatóipar, amihez talán kevesebbet tudunk hozzátenni, de bízhatunk az informatikusok és a marketingtudományokkal foglalkozók kreativitásában, és az ötödik nagy téma a humán erőforrás fejlesztése, ami minden korább említett területre is vonatkozik. Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy csak a természettudományokat érintettük, hozzáteszem: a szórakoztatóipari irányban vagy a humán erőforrás területén bármelyik tudományág és egyetemi kar találhat magának feladatot. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy az unió csak nagy, koncentrált témákat fog finanszírozni.
– Tavaly szeptemberben négy „Bologna-szabatos" szak 2005 őszi indulásáról beszéltünk. Hogy állunk ezekkel?
– Az Élelmiszeripari Főiskolai Karon beindul a mezőgazdasági és élelmiszeripari mérnökképzés, valamint az élelmiszertechnológus képzés. A Mezőgazdasági Főiskolai Karon indul a mezőgazdasági mérnökképzés és a TTK-n a „Bologna-szabatos" informatikus képzés. Terveztük a kommunikáció szak elindítását, de ez nem jött össze, mert országosan sem sikerült akkreditálni.
– Elkészült a TIK, sőt él. Mi a nagyobb: a finanszírozás gondja vagy az öröm, amit Közép-Európa legnagyobb felsőoktatási beruházása jelent?
– Annak idején itt a Szegedi Egyetemben már beszéltünk arról, hogy amikor le akarták állítani a beruházást, akkor a rektornak nagy-nagy nyugalommal kellett tárgyalnia az érdekeltekkel. Most is ilyen türelmes derűvel célszerű szemlélni azt a problémát, hogy a hatalmas épületet a karok költségvetéséből finanszírozzuk, ami különösen az induló évben nem helyes. A TIK-et tavaly év végén adtuk át, de mégis csak ez az első éve, aminek fenntartásához nem járul hozzá a központi költségvetés. Folyamatosan azon vagyunk munkatársaimmal, hogy állami forrást találjunk a nulladik év fenntartási költségeihez. A másik érvünk pedig az, hogy ez egy közkönyvtár is, aminek finanszírozását állami szabályok írják elő. Maradjunk annyiban, hogy számítunk az állami pénzre, s addig is a karok bölcs erőfeszítéseire támaszkodunk. Ami pedig a rendezvényekből, kongreszszusokból, partnertalálkozókból adódó bevételeket illeti: dinamikus képet kapunk, jó úton jár az intézmény.
– Milyen szerencse, hogy nem vagyunk bulvárlap, így azt sem kell mondanunk, hogy áll a bál a tanárképzés körül.
– Én azon pesszimisták közé tartozom, akik rengeteg információval rendelkeznek, azaz optimista vagyok. Kezd körvonalazódni egy szervezeti struktúra, aminek tartalmáról még nem vagyok teljesen meggyőződve. Én magam a közvetlen munkatársaimmal azt javaslom, hogy alakuljon pedagógusképző intézmény, mégpedig karközi együttműködés formájában. Nem vagyunk elkésve, még sokat vitatkozhatunk a témán, s ha a nyári szünetig nem is, de talán még ebben az évben megtaláljuk a mindenki számára megnyugtató megoldást.
– Rektor úr, félévi utolsó lapszámunk egyben a borfesztiválra készülő különszám is. Milyen viszonyban van ön a borral?
– Egyszer még borversenyen is indult a borom, megjegyzem, jó eredménnyel. A borral és a szőlővel ma is tegező viszonyban vagyok annak ellenére, hogy a domaszéki tanyámat, ahol szőlőt is gondoztam, már rég eladtam.  Mindazonáltal nagyon kedvelek mindent, ami az ágazattal kapcsolatos: a kóstolást és a pincemunkát, a boros témájú könyveket és a szőlővel való bíbelődést, a borok gyűjtését és a fejtést is. Magam leginkább a pincetérben lévő éneklésben és a demizsonmosásban árulok el különösebb készségeket, de több területen is számíthatnak rám az egyetemen belül és kívül. Van egy baráti társaságunk, amelyikkel tíz éve járjuk a neves borászatokat, és azt tapasztaltam, hogy habár a könnyebb száraz fehérborokon szocializálódtam, Tokajtól Neszmélyen és Badacsonyon át Villányig sehol sem okozott gondot, hogy közelebb kerüljek az adott táj stílusához.
– Tehát számíthatunk a személyes részvételére is.
– Igen. És szívesen koccintok a város és az egyetem polgáraival. Különösen azokkal, akik felkészítő tanárként vagy hallgatóként részt vettek a nagy sikereket hozó tudományos diákköri versenyeken.