Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Február 17-én délután az EFK Temesvári körúti I. épületében leleplezték a tavaly elhunyt Szél Éva professzor asszony tiszteletére állított emléktáblát. Közismert, hogy Szél Éva nevéhez fűződik a korábbi Védőnőképző Szakiskola főiskolává fejlesztése, amely az ország első ilyen jellegű felsőoktatási intézménye lett. Ő volt az Egészségügyi Főiskola első főigazgatója és egyetemi karrá szervezését is ő irányította. Védőnők és ápolónők nemzedékeit nevelte szakemberré, így meghatározó szerepe volt a diplomás ápolóképzés szegedi bevezetésében is. Az emlékezés után a kar gyarapodását, továbbfejlődését ünnepelhették az egybegyűltek: átadták ugyanis a kar Bal fasori II-es épületének új oktatási részlegét. Mindkét eseményt megtisztelte jelenlétével Szabó Gábor, az egyetem rektora is.
Tisztelők, kollégák, barátok és egykori hallgatók nagy csapata gyűlt össze délután a Temesvári körúti EFK-épületben ugyanazzal a céllal: mégpedig, hogy a kar nemrég elhunyt nagy pedagógusegyéniségére, Szél Éva professzorasszonyra emlékezzenek. Az EFK-n és az egyetemen kívül a Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum is a legfelső szinten képviseltette magát az ünnepségen, ahol Szabó Gábor rektor és Pogány Magdolna, az EFK főigazgatója leplezték le a Lapis András által készített Szél Éva-domborművet. Az emléktábla a kar I. épületének bejárata melletti falon emlékeztet innentől kezdve a professzor asszonyra.
Pogány Magdolna, a kar vezetője a jelenlévőket arra kérte, gondolják végig, mit jelentett az ő életükben egy harmincöt évvel ezelőtti nap, jelesül 1970. február 16. Ekkor lépett ugyanis hivatalba az Állami Védőnőképző Intézet élére frissen kinevezett Szél Éva. Nos, hétfői napról lévén szó, nem jelent meg a megyei napilap, február 15-i számában azonban bemutatták a parkban található Védőnő szobrot, február 17-én pedig a Bal fasori épület nyitóünnepségéről tettek említést. „Akár úgy is felfoghatjuk, hogy a máig elvezető nap kezdete volt 1970. február 16., ami összességében mégiscsak sikereket, jól mérhető eredményeket hozott annak, akihez kapcsolható és nekünk, akik ma itt vagyunk" – fogalmazott a főigazgató asszony. Rámutatott: Szél Éva nevéhez köthető, hogy létezik ma a kar: tehát EFK-s hallgató lehet az is, akinek még emlékképe sincs a harmincöt évvel ezelőtti napról; s itt dolgozhat, aki akkor is itt dolgozott vagy éppen akkor folytatta tanulmányait.

 

Kilencvenmillió forintból készült el az EFK Bal fasori épületének rekonstrukciója. Fotó: Nagy László

 

„Szél Éva munkásságát – amenynyiben tényszerűen kívánjuk megragadni – az iskolateremtő és intézményfejlesztő jelzőkkel érzékeltethetjük leginkább" – vélekedett. Iskolateremtőként létrehozta Szegeden a főiskolai szintű védőnőképzést, meghonosította a gyógytornászképzést, részt vett a szociálismunkás-képzés életre hívásában és a diplomásápoló-képzés megalapításában. Intézményfejlesztő munkájával elérte, hogy a kis létszámú évfolyamokkal induló budapesti kihelyezett tagozatból létrejött a szegedi védőnő szak. 1989-ben elérte, hogy az EFK az akkori Orvostudományi Egyetem főiskolai karává szerveződhessen, immáron három szakon folytatott képzések beindításával. 1993-ben pedig létrehozója volt az ország első Ápolási Tanszékének Szegeden. Ezek mellett ő szervezte az addig kollégiumi férőhelyeket is biztosító Temesvári körúti épület átalakítását oktatási funkciójú épületté (előadó- és szemináriumi termekkel, demonstrációs és gyakorló helyiségekkel). Hosszadalmas tárgyalásokkal elérte, hogy a Bal fasori épület kétharmada a kar kezelésébe kerüljön, s oktatási, illetve kollégiumi célokra alkalmassá váljon. Mindehhez a munkához kivételes személyes tulajdonságai segítették Szél Évát – vélte Pogány Magdolna. Ilyen volt a különleges diplomáciai érzék, a rendkívüli munkabírás és a minden helyzetből a legjobbat kihozni akarás.
„Itt és most legyen talán annyi elég: köszönjük. Köszönjük, hogy részesei lehettünk, vagy ma haszonélvezői lehetünk ennek a harmincöt évnek, illetve hozadékának" – mondta a főigazgató asszony.
Az emléktábla leleplezése után a kar új büszkeségét, a Bal fasori II-es épület nemrégiben elkészült új részlegét adták át ünnepélyes keretek között. Az épület egyharmada a város tulajdonában volt, ezt a kar 150 millió forintért vette meg. Az összeget öt év alatt kell törleszteni, mégpedig olyan formában, hogy 60%-ot az EFK áll saját költségvetéséből, 40%-ot egyetemi pályázati forrásból fizetnek. A beruházás költsége az eredeti tervek szerint 74 millió forint körül lett volna, végül azonban közel 90 millióból valósult meg a felújítás. Ebből az összegből a Bal fasori épületben három modern, minden igényt kielégítő tantermet, illetve kulturált mellékhelyiségeket alakítottak ki, a dolgozók számára öltözők és egy rendkívül elegáns étkező készült el.
Mindezek mellett – mivel komoly hiányosságok mutatkoztak az épület hőszigetelésének terén – kicserélték az irodák, valamint a bejárati rész nyílászáróit is. „Az egyetem életében minden beruházásnak nagyon kell örülni. Az SZTE új büszkeséggel, új épületrésszel gazdagodott: használják örömmel és egészséggel" – adta át a létesítményt Szabó Gábor rektor, aki külön megköszönte a kivitelezők és a beruházás minden résztvevőjének munkáját, anyagi és erkölcsi segítségét.
Pogány Magdolna főigazgató asszony is megköszönte a beruházásban részt vevő valamennyi dolgozó munkáját, s az egyetem első emberével együtt köszönő okleveleket nyújtott át a legnagyobb áldozatokat hozó munkatársaknak. Ezt követően a jelenlévők szemügyre vehették az elkészült szép, új helyiségeket, majd állófogadás zárta az ünnepséget.