Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Mint azt a Hispanisztika Tanszék vezetője, Anderle Ádám elmondta, a Budapestre akkreditált latin-amerikai nagykövetek 1994-ben döntöttek úgy, hogy közös tudományos díjat hoznak létre, az egyetemisták és főiskolások számára. A díj alapításának elsődleges célja az volt, hogy a Latin-Amerika iránti érdeklődést felkeltsék, és jobban ráirányítsák a leendő fiatal értelmiség figyelmét erre a sokoldalú és gazdag hagyományokkal rendelkező térségre. Az első díjat 1995-ben adták át. Ekkor még csak egyetlen díj volt, amelyet megosztottan szintén két szegedi fiatal kapott. Tehát a példa adott volt, és azóta is szép sikereket értünk el, noha az érdeklődési kör, illetve a pályázók köre kiszélesedett. Az első öt évben alapvetően hispanista diákok pályáztak, ebbe bele kell érteni a Külkereskedelmi Főiskola spanyolos és portugálos diákjait, és a Közgazdasági Egyetem spanyol-portugál világra orientált hallgatóit. Az elmúlt években megfigyelhető változásokat a pályázat szövege tükrözi is. Ma már minden magyar felsőoktatási intézet hallgatója indulhat, ha a saját tudományterületén belül valamilyen kapcsolatban van Latin-Amerikával. Így eshetett meg az elmúlt években, hogy a Nemzetvédelmi Egyetem egyik hallgatója nyerte a nagydíjat, aki egy kolumbiai-bolíviai terror- és drogelhárító kommandó felkészítésben vett részt, amelyet észak-amerikaiak tartottak.

Az utóbbi időben a nagykövetek díja az Országos Tolmács Diákköri Tanácshoz és az Országos Tolmács Diákköri Mozgalomhoz kapcsolódott. Ez mára mintegy részévé vált a díjnak, éppen ezért az utolsó eredményhirdetésnél az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke, Szendrő Péter professzor is részt vett az elnökségben. A diákköri mozgalom felkeltette a latin-amerikai nagykövetek érdeklődését, hiszen a világ más országaiban nincs ilyen jellegű szervezet. A Latin-amerikai országok tulajdonképpen még csak most alakítják ki a doktori programjaikat, és nagy fantáziát látnak abban, hogy ezt a fajta felfogást adaptálják.

A pályázatok elbírálását illetően a technika változott. Az első hat évben a különböző hispanista központok oktatóiból állt össze a magyar zsűri. Azonban sajnálatos módon volt egy vita, amikor az egyik nagykövet nem fogadta el a magyar zsűri értékelését, mert az a második helyezést adta egy dolgozatnak, és ezt a nagykövet a saját országára nézve sértőnek találta. Ekkor vetődött fel az az ötlet, hogy küldjenek ki szakértőket, akik kvázi opponensként adjanak írásos véleményt a dolgozatokról, és a zsűri maga a nagyköveti testület legyen, amelynek jelenlegi elnöke a mexikói nagykövet, José Luis Martinez, így ő adta át a díjat a szegedi hallgatóknak. Anderle Ádám felhívta a figyelmet arra, hogy az eddig eredményesen szerepelt diákok komoly támogatást kaphatnak a nagykövetektől, hiszen azok érdekeltek abban, hogy a Latin-Amerika iránt érdeklődő, első tudományos lépéseiket tevő hallgatókat összekössék saját országaikkal. Az eddigi díjazottak komoly ösztöndíjakat kaptak már eddig is. Van, aki most jött viszsza Peruból egy kétéves ösztöndíjról, és van olyan is, aki több hónapos brazíliai ösztöndíjjal vág neki a Latin-amerikai kultúra tanulmányozásának.

 

 

A díjazottak közül Lénárt András is egyetért azzal, hogy ez egy komoly előrelépés. Elmondta, a nagykövetek rendkívül segítőkészek voltak.

– Úgy gondolom, hogy ez lehet az egyik lehetséges útja annak, hogy a hosszabb latin-amerikai tanulmányok felé orientálódjunk. Az út nyitva áll. Én még nem gondolkodtam mi az én utam, végül is bármelyik latin-amerikai ország megtenné. Természetesen egy ilyen tanulmányútért még nekem is sokat kell tennem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jelentkezzen. Természetesen a díj magáért beszél, de ettől sokkal érdekesebb az a kutatómunka, ami egy pályázat megírásához elengedhetetlen. Az ember ilyenkor a dolgok mögé láthat. Latin-Amerika filmművészetéről írtam, két aspektusból vizsgálva a dolgot. Egyrészt a filmgyártását érő külföldi hatásokat, itt észak-amerikai hatást és az olasz neorealizmust vizsgáltam, de ez a kisebb részét tette ki a dolgozatomnak.  Főleg a mai Latin-Amerika filmművészetére vonatkozó és magyarul hozzáférhető vagy az eleve magyar nyelven írott források felhasználása és áttekintése volt a célom. Ez csak részben sikerült, mivel nem igazán érhető el nálunk az ilyen jellegű irodalom. Viszont sikerült ehhez a témához kapcsolódó magyar nyelvű folyóiratokat egészen az 50’-es évekig áttekinteni, így ezt dolgoztam fel.

Az első helyezett Szebeni Adrienn, aki Comenius ösztöndíjjal jelenleg a németországi Darmstadtban van tanítási gyakorlaton, egészen más jellegű témával foglalkozott. Pályázatának címe: A chicano kérdés/problémák és ezek megjelenése Gloria Anzaldua: La Frontera című művében.

A chicano nép mexikói eredetű, de ma már az Egyesült Államok területén élnek. Dolgozatának legfontosabb része e nép kettős identitásának bemutatása, illetve a két nyelv használata. Ezen kívül kitér a nők helyzetére, a mozgalmuk kialakulására, illetve az eddig elért eredményeikre is. Maga a mű is két nyelven íródott, váltakozik benne az angol, a spanyol, illetve a különböző dialektusok is megfigyelhetőek benne. Itthon nem sokat tudunk a chicanokról, sokan nem is hallottak meg, róluk pedig vannak jeles képviselőik az irodalomban például.

Adrienn szerint Latin-Amerika távol van, de a kutatások segítségével közelebb hozhatjuk, és jobban megismerhetjük ezt a világot, ami megéri a fáradtságot.