Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A jelenlegi Egységes Tanulmányi Rendszer korántsem használja ki a benne rejlő lehetőségeket. Fotó: Nagy László

 

Február 17-e óta új vezetője van az SZTE EHÖK-nek. A leköszönő Mák Balázs utódjául Telegdy Gergely végzős joghallgatót, eddigi EHÖK-alelnököt és Jogi Kari HÖK-elnököt választották. Az új elnököt terveiről, a rá váró legfontosabb feladatokról kérdeztük.

– Frissen választott EHÖK-elnökként inkább örömöt érzel, vagy a hallgatók által rád ruházott felelősségből fakadó elvárások terhét?
– Elsősorban kihívást látok a megválasztásomban. Nagy feladat számomra, hogy megteremtsem az összhangot tizenegy kari hallgatói önkormányzat, tizenegy kari hallgatói érdek között, ez azonban nagy felelősség is.
– Pályázatodban azt írod, hogy bár az egyetem integrációja évekkel ezelőtt lezárult, mégis úgy tűnhet, hogy nemcsak a kari HÖK-ök között nincs összhang, hanem az egységes universitas helyett is egy tizenegy, önálló karral rendelkező intézményt kaptunk. Az integráció elmélyítésében milyen szerepet játszhat az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat?
– Teljesen természetes, hogy különbözik a gondolkodásmódja egy bölcsésznek, egy orvosnak vagy egy művésznek, ám ez a sokszínűség előnyére válik az integrált egyetemnek. Úgy vélem, a hallgatóság még nem itatódott át kellőképpen az egységes egyetem gondolatával. Fontos persze a kari identitás is, de azt szeretném, ha a szegedi hallgatók arra is büszkék lennének, hogy ők az SZTE-re járnak.
– Sokan úgy vélik, hogy az SZTE-identitás kialakítói lehetnének az esetleges összegyetemi kollégiumok, de lehet egyfajta „olvasztótengely" akár a TIK is. Hogy érzed, lehet szerepe az EHÖK-nek az új egyetemi tudat megteremtésében?
– Az összegyetemi identitás megteremtése hallgatói szinten egyértelműen az EHÖK feladata és felelőssége. Ehhez azonban természetesen a kari HÖK-öknek is hozzá kell járulniuk. Az identitás megteremtéséhez elsősorban olyan alkalmakra lenne szükség, amelyek összehozzák a tizenegy kar hallgatóit. Szeretnénk például egy laza, kötetlen, szabadtéri összegyetemi hallgatói rendezvényt szervezni az elsősöknek év elején, melyre természetesen a felsőéveseket is várnánk – kartól függetlenül.
– A programodban kifogásolod, hogy egyes kari hallgatói önkormányzatok az utóbbi időben a valós problémák helyett inkább hatalmi harcokkal, választási kampányokkal foglalkoztak. Azt érzed esetleg, hogy a hallgatók emiatt kicsit kiábrándultak az önkormányzatiságból?
– Merem remélni, hogy nincs így. Nem szabad hagyni, hogy látszatviták eltereljék a figyelmet az érdemi munkáról. Elnökként arra törekszem, hogy a kari választások lezárultával álljon fel az adott testület, kezdje meg a munkát, s fejeződjön be az „ellenségeskedés". Az ilyen választási „cirkuszokban" mindig a hallgatók járnak rosszul, mert később lesz ösztöndíjszámítás, szociális támogatás, stb.
– Úgy értsem ezt, hogy ha valami ilyesmit tapasztalsz a következő egy évben, akkor keménykezű EHÖK-elnökként odacsapsz a felek közé?
– Az odacsapás kicsit nehéz kérdés, mert lehet csapkodni, csak nem biztos, hogy megvan hozzá a jogosítványom… Mindenesetre törekedni fogok az ilyesfajta helyzetek elkerülésére. Amennyire a lehetőségeim engedik, próbálom biztosítani, hogy minden kari választás szabályszerű és támadhatatlan legyen.
– Elég szoros küzdelemben választottak elnökké: 17-15 arányban szavaztak neked bizalmat a választmányi tagok Biró Istvánnal, az Egészségügyi Főiskolai Kar hallgatójával, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája elnökségi tagjával szemben. Örömtelinek tartod a hallgatói önkormányzatiság szempontjából, hogy két hasonló támogatottságú jelöltet lehetett kiállítani, vagy ez inkább széthúzásra, rivális hatalmi erőcentrumok megjelenésére utalhat?
– Két nagyon hasonló pályázat került a választmány elé: hasonló problémákat s hasonló megoldási javaslatokat vetettünk fel. Az én olvasatomban az eredmény azt jelenti, hogy jó programot tettünk le az asztalra. Nem hiszem, hogy hosszú távon ez hatalmi erőcentrumokat demonstrál. Február 17-én este ez a kérdés lezárult.
–Tehát továbbra is számítasz Biró István munkájára.
– Természetesen. Nagy öröm számunkra, hogy személyében végre van az egyetemnek képviselője a HÖOK elnökségében. Ez megteremti azt a régóta áhított lehetőséget, hogy az SZTE és az SZTE EHÖK hallassa hangját az országos érdekképviselet fórumain.
– Többször is papírra veted, hogy a hallgatói önkormányzatiság intézményének a mostani időszakban is nagyon komoly feladatai vannak: a felsőoktatási törvény elfogadása után biztosítani kell a megszerzett pozíciókat.
– Óriási privilégium, ugyanakkor komoly felelősség számunkra, hogy egyharmados részt birtokolunk az egyetem döntéshozó fórumain. Ezzel úgy kell élnünk, hogy valóban a hallgatók érdekeit testesítsük meg. Az új felsőoktatási törvény megszületése után a kialakuló döntéshozó fórumokban is biztosítanunk kell ezeknek az érdekeknek a megjelenítését.
– Mi a véleményed a felsőoktatási törvény jelenlegi verziójáról, már ami a hallgatói jogokat és kötelezettségeket illeti? Az általános vélekedés az, hogy kicsit túlszabályozott ez a kérdéskör…
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy felduzzasztott és túlszabályozott. Megjelennek egyrészt a hallgatói részben olyan alkotmányos alapjogok és alapelvek, amiket nem kellene ennek a törvénynek is szabályoznia. Másrészről olyan dolgokat például, hogy mennyit kell várni az oktatóra a vizsga előtt, nagyon jól rendeznek az egyetemi vagy kari tanulmányi és vizsgaszabályzatok is… Én azt várnám inkább a felsőoktatási törvénytől, hogy biztosítsa a már meglévő hallgatói alapjogokat.

 

 

– Több problémát boncolgatsz a programodban, két kulcskérdést szeretnék ebből kiemelni. Először nézzük a kollégiumi helyzetet! Azt írod, hogy az EHÖK-nek hatékonyan kellene részt venni a kollégiumi programok kidolgozásában…
– Szembe kell néznünk azzal, hogy rossz a Szegedi Tudományegyetem kollégiumi helyzete: sem a férőhelyek száma, sem azok minősége nem megfelelő. Nagyon örülök annak, hogy az egyetem vezetése elkötelezett a kérdés megoldása mellett (ezért születtek például a PPP-s tervek, lásd Öthalom, Fürj utca, Herman Kollégium). Szerencsésnek tartanám, ha megpróbálnánk az egyetemi erőforrásokat, anyagi tartalékokat is erre összpontosítani, s rendbe hoznánk a meglévő épületeket, illetve minél hamarabb elkezdődne az Öthalmi Diáklakások tervbe vett továbbépítése. Az Öthalmon átadandó több mint hatszáz férőhely jelentősen javítja majd a szegedi kollégiumi helyzetet…
– Szerencsésnek tartod egyébként Szegeden ezt a PPP-konstrukciót? Gondolok itt arra, hogy ilyen albérletkínálat és ilyen lakhatási támogatások mellett sok kollégium év közben is feltöltési problémákkal küzd…
– Ez valóban így van. Tízezer forintos lakhatási támogatás mellett, mikor a hallgató tizenöt-húszezer forintért kivehet egy saját szobát, végiggondolandó, hogy elmegy-e majd kollégiumba… A kollégiumnak azonban van egyfajta összetartó ereje: olyan kohéziós erő lehet, amely eltünteti a karokat. Olyan kollégiumokat kell építeni, illetve úgy kell átalakítanunk a meglévőket, hogy azok vonzzák a hallgatókat. Jómagam a nyugati diáklakásokat tekintem mintának. Ezért látok rengeteg fantáziát Öthalomban: ki lehetne ott alakítani egy valódi campust.
– Ugyanakkor Öthalom környezeti infrastruktúrája mindenképpen felveti azt a kérdést, hogy nem kell-e túl sok pénzt beleölni ebbe a beruházásba. Írod, hogy nem szabad megfizethetetlennek lenniük a kollégiumi szolgáltatásoknak a hallgatók számára. Ugyanakkor viszont ennek a finanszírozása (mivel a magántőke profitorientált) az én olvasatomban vagy komoly terheket ró majd az államra, vagy pedig azzal a veszéllyel fenyegethet, hogy többe kerül majd az új kollégiumi férőhelyek finanszírozása az egyetemnek, mint a meglévő – igaz, kicsit elavult, de mégis működő – kollégiumi rendszer működtetése. Hogy látod ezt a kérdést?
– Azt hiszem, markáns szemléletváltásra van szükség ezen a területen. Ha Öthalmon kialakul egy campus, akkor az egy önálló egyetemi városrészként működhet majd. A fenntartásában az egyetemnek természetesen részt kell vállalnia. Azt mondom, hogy először épüljön ki Öthalom! Igény van rá, ezt többször is felmérték. Ha felépül a kollégium, s látjuk, mik a költségek, akkor kell majd elgondolkodni a finanszírozáson. Ezzel nemcsak mi vagyunk tisztában, hanem az egyetem és az Oktatási Minisztérium is. Ami biztos: a hallgató nem fizethet többet, mint egy jelenlegi maximális árú albérleti elhelyezésért. Ehhez viszont ezzel egyenértékű körülményeket is kell biztosítani.
– Még egy ponton hadd vitatkozzak veled: sokan azt tartják Szeged legnagyobb erényének, hogy nem alakult ki külön egyetemi campus (mint például Debrecenben), az egyetem nem válik külön a várostól…
– Azon lehet vitatkozni, hogy a campus előny vagy hátrány. Tény és való ugyanakkor: az egyetem kubatúra problémákkal küzd. A hallgatók valóban belefolynak a város vérkeringésébe, de az SZTE nem tud terjeszkedni a belvárosban. A debreceni modellt ebből a szempontból én követendőnek tartom: ott felépült egy külön egyetemi városrész. A campus pedig azért nem lesz valós campus (s lehet, hogy a szóhasználatom nem megfelelő), mert Öthalmon nem lesz oktatás. Egy hallgatói életközösség jöhet létre, természetesen a megfelelő kiszolgáló infrastruktúrával (boltok, éttermek, sportolási lehetőségek, szórakozóhelyek, stb.). Vallom, merjünk nagyot álmodni, s majd meglátjuk, mit hoz a jövő!
– A programod másik kulcsmomentuma az elektronikus hallgatói ügyintézés minél gyorsabb kiterjesztése. Milyen konkrét elképzeléseid vannak e téren?
– A jelenlegi Egységes Tanulmányi Rendszer korántsem használja ki a benne rejlő lehetőségeket. A Tanulmányi Osztályok nagyon túlterheltek. Miért kell beiratkozni papíralapon? Ez a hallgatónak és a TO-nak is rossz: az ETR-ben egy pipával meg lehetne oldani. Rossz a kettős adminisztráció rendszere is (index és ETR). Mi a helyzet, ha eltérés van közöttük? Melyik az irányadó? Miért kell aláíratni egy tárgyat, ha nem volt érdemi számonkérés, s csak aláírásra vettem fel? Sokkal egyszerűbbé lehetne tenni a rendszert egy a TO által kinyomtatott, az indexbe beragasztható kurzuslap segítségével. A hallgatói kérelmeket is egyszerűbb lenne elektronikus úton intézni. Az EHÖK éppen ezért maximálisan elkötelezett az elektronikus hallgatói ügyintézés kiterjesztése mellett!
- Melyek a legfontosabb célkitűzéseid a következő egy évre? Milyennek szeretnéd látni az EHÖK-öt, a szegedi hallgatói mozgalmat, hogy büszkén, elégedetten állhass majd fel az elnöki székből?
– Ha egy szóval szeretnék válaszolni: egységesnek. Nagyon remélem, hogy egy év alatt felül tudunk emelkedni az esetleges korábbi sérelmeken, problémákon. Akkor fogom nyugodt szívvel itt hagyni az EHÖK-öt, ha sikerült megteremteni az EHÖK, a kari HÖK-ök és a hallgatók közös gondolkodását, s a tizenegy kart magában foglaló, egységes Egyetemi Hallgatói Önkormányzatot.