Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2005

21. szám - 2005. november 28.

Fókusz

Tömeg

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Bár egyesek szerint az ország arcában a saját képünket pillanthatjuk meg – egy ideig magunk is elhittük az efféle híreszteléseket, no de aztán könnyen meggyőzött bennünket az okos pesszimizmus –, mások inkább a tömegközlekedésben vélik megtalálni a magyar életforma esszenciáját. Mi természetesen nekik adunk igazat. Az újkori Magyarország-himnusszal sem az a baj például, hogy a lehető legjobban álcázott giccs, hanem hogy a tényleg pontosan kidolgozott rímek sem tudják elfelejtetni a szövegben hemzsegő képzavarokat: hiszen akkor most az ország van a mi szívünkben, vagy mi az országéban; az egész elgondolás vészesen emlékeztet egy végtelenített matrjoska baba filozófiai problémájára, hiszen eldönthetetlen, most akkor melyik is a bennfoglaló és melyik a bennfoglalt baba. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy hogyan bújhat hozzánk valami, ami bennünk van, vagy amiben mi vagyunk.
Huh.
Viszont ha jobban belegondolunk: a képzavar sem más, mint igazi magyar sajátosság, ahol összekeverednek a dolgok.
Mondom: mi hajlamosabbak vagyunk hazánk lényegét a tömegközlekedésben látni, a pompás buszozásban például. A tömegközlekedés lényege és egyben fokozhatatlan élménye akkor tapasztalható meg, mikor már tényleg nem tudod megkülönböztetni a saját kapaszkodódat, a saját csomagodat, a saját karodat, lábadat, miegymásodat a téged körülvevő emberekétől. Idegen parfümszag az orrban; még jó, ha tényleg egy parfümé. A tömegközlekedés pedig maga egy szeszélyes kalandregény, számtalan izgalommal: vajh hány percet késik az az áldott járat, vajh mikor tör rád a kalauz, amikor éppen nincs nálad bérlet. Tényleg, csupa izgalom – miért lehet mégis olyan könnyen megunni?
Bárhová mész, bárhol vagy, tömeg vesz körül. És az az egészben a legérdekesebb, hogy egy idő után már-már élvezed. Sőt. Mert jó egyszerre ugrálni, egyszerre énekelni, egy sötétben táncolni az egy ütemre. Csak a tömegben oldódhatsz fel, egymagad soha.
S ha már az oktatás is tömegoktatás, minden adott ahhoz, hogy teljes rálátást kapjunk a tömegre – annak ellenére, hogy mi is benne vagyunk. Nézz végig például a TIK impozáns számítógépparkján, és döntsd el, hogy szerinted paradicsom vagy falanszter.
Ez az ország a tömeg országa, átnyúlnak egymásba a dolgok, összekeverednek az idők. A politikai kampányok is már olyankor kezdődnek el, amikor még békésen semmit sem szeretnél róluk tudni. Nem csoda, ha zavarják az embert a plakátok, hiába roppant szórakoztatók: az egyik hirdetés piros, a másik meg pöttyös, a két üzenet valahol egy Túró Rudi-reklámban találkozik félúton. Mondom: zavaros helyen élünk, ez az ország a tömeg országa.
A tömegé; hiába kicsi, hiába vagyunk benne kevesen.

Turi Tímea