Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

(Oktatásügy) A két dolgos kezemen meg tudnám számolni azokat a ma is élő újságírókat (publicistákat és riportereket), akiket feltétlen tanítanék – s nem csak kommunikációs kurzuson. Mert a jó, mondjuk így: tiszta tollú szerző az olvasók egészének, tehát mindenkinek szolgál, legyen az egyes egyed matematikaprofesszor, borosgazda, marós, másodhegedűs vagy félállású taxis. A tiszta toll, s ez nem képzavar, a demokrácia oszlopa. A tiszta toll arra figyelmeztet, hogy a sok tönkretett értelmiségi szakma (pl. ügyvéd, tanár, politikus) közé sajnos bekeveredett az újságírói is, ám míg amazok legföljebb részterületeket és parciális sorsokat tipornak szét, az újságíró szétalázása a társadalom egészének morális kiherélésével egyenértékű, ami megint nem képzavar.
Az ügyvéd, a tanár, a politikus, azaz a jogszolgáltatás, a képzés, valamint a politikai ízlés bizonyos keretek között, de mégiscsak választható. A piszkos toll viszont átír mindent: Majkát helyezi a családját nevelő férfi, s a szilikonbetétetes cicát a szoptató anya elé. A piszkos toll odaüt, s eltöri a nemzet gerincét, s ez újfent nem képzavar.
Ezért aztán az olyan tiszta tollú szerzőket, mint amilyen Zelei Miklós, én nemcsak tanítanám, hanem védetté is nyilvánítanám, mint egy gazdag élővilágú területet. Zelei itt kezdte, ebben a lapban. Költőként az önirónia és az önszigor jellemzi, prózaíróként a létezés relativizmusát írja meg, publicistaként kegyetlenül emelkedett, riporterként emelkedetten kegyetlen, s mindeközben szuverén egyéniség. Tökéletesen független.
Ezért aztán ő a gyanús elem.
Egy újságíró, akit nem lehet megvenni, megzsarolni, utasítani vagy megfélemlíteni. Egy tollbirtokos, akinek nincs szüksége e birtok műveléséhez aljas kis háttértámogatásokra. Egy szerző, akinek vannak politikus barátai, de magával a politikával nem barátkozik. Hú, micsoda feladvány! Érthetetlen manus, van ízlése, bizonyára szavaz is, de nem rest elemezni, mérlegelni, megérteni és kutatni. Hű, de gyanús!
Zelei, persze, másként fogalmaz, maga-magát és a hozzá hasonlókat kétes elemnek nevezi. A kétes elem „törvényen kívüli, akit senki sem fog megvédeni.
Holott az egyetlen lehetséges (értelmiségi) magatartás – a független. Amelyik távolságtartással szemléli a politika, a pártok ügyeit. Egyikkel se hajlandó édes kettesben sétálgatva megérteni, hogy egy jó kis korrupcióra azért van szükség, mert azzal meg lehet nyerni X-et, s a pártnak most mi sem fontosabb, mint X megnyerése, s miután a párt a közjót mozdítja elő, a lopás végső fokon a meglopottak érdekeit is szolgálja… Ezt megérteni, megbocsátani csak az tudja, aki túl közel megy, olykor be is ül a pártölekbe, smacizni, pettingelni, meg ami jön ezután.
Meg különben is, hosszú távon az a jó, ha ilyesmit senki nem hajlandó megérteni. Csak hát mi az a hosszú táv? Amikor maga az egész élet rövid távú. Rövid távon jelennek meg bánatai, örömei, kárai, hasznai. A hosszú táv pedig eltűnik a horizonton túl, s a semmibe vész, mint a túlvilági hatalom, meg a kommunizmus teljes fölépítése. Nem lehet az egészen normális ember, kedves magyar testvéreim, aki belegondol a hosszú távba, s nem lesz tériszonya. Ugye?"
(Iker) Zeleinek van egy szellemi ikertestvére, Gazsó L. Ferencnek hívják. Tiszta szívű, egyenes, magyar ember. A másik gyanús elem. Valaha együtt dolgoztak a Magyar Hírlapnál, utóbb, a rendszerváltást követő hetedik év magasában Gazsó főszerkesztője is lett ennek a lapnak. Korábban a Mai Napot (ami akkor a tisztességes bulvárt mint létező lehetőséget mutatta föl), majd az Üzleti7 című hetilapot vezette. Hat közös riportkötetet jegyeznek, amiket én kötelező irodalomként írnék elő a mai tollforgatóknak, s mindazoknak, akiket foglalkoztat a társadalomismeret.
(Szelmenc) Az ukrán-szlovák határ a második világégés után berendezkedő Szovjetunió nagyobb dicsőségére kettévágta a színmagyar Szelmenc községet. A Kisszelmenc-Nagyszelmenc kettősről közel egy évtizednyi kutatómunkával Zelei írt könyvet A kettézárt falu címmel. Később divat lett kijárni oda, filmet készíteni, cikket közölni, s divat lett Zelei érdemeit elfelejteni. Most is, amikor végre megszüntették a falut kettézáró vasfüggönyt. Zelei föllármázta a Nyugatot, bevonta a washingtoni döntéshozókat is, majd amikor végre eredményt ért el, meg is kapta méltó jutalmát: kifelejtették a történetből.
De mi nem felejtünk.