2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  19. szám - 2005. november 14.  --  Hangsúly
Igény, üzem, működés
Garamhegyi Ábel – aki a GTK Üzleti Tudományok Intézete Marketing-Menedzsment Szakcsoport docense, és aki a JATE TTK és az EHÖK elnöke is volt a ’90-es években –, mesélt lapunknak a hallgatói önkormányzatok indulásáról, működéséről.
– A hök-ben végigdolgozott évekre visszatekintve, az üzemszerű munkamenet kialakítását tartom a csapat büszkeségének. Előttem megálmodták, rendbe tették a rendszert, én pedig működő testületeket, ügymeneteket hoztam létre. Szeged ebből a szempontból messze elöl járt – egy országos hallgatói önkormányzati értekezleten mindenki azt figyelte, a szegediek mire szavaztak, mert tudták, az a jó megoldás.
Milyen körülmények között dolgozott az ehök ebben az időszakban?
– Olyan időszakban kezdtünk ezzel foglalkozni, amikor a hallgatónak nem volt aktív beleszólása abba, mi történik vele – mi elszenvedtük a dolgokat. A kisz-es időszak véget ért, így nem volt hivatalos képviselete a hallgatóságnak, vagy ami létezett sem működött elég hatékonyan. Elkezdődött a lobbizás, hogy legyen valami. Például akkor még a Tanulmányi Osztály határozta meg, mennyi lesz az ösztöndíj – ma már kicsit nehezen ideologizálható dolgok voltak azok. Mi úgy gondoltuk, magunk is meg tudjuk csinálni, így kvázi önrendelkezésből indult a dolog. Utána lett egyharmados képviseletünk az Egyetemi Tanácsban, így kétharmados döntést már nem lehetett hozni a hallgatók nélkül. Ez átment a felsőoktatási törvényen, majd szépen lassan kialakult egy olyan érdekképviseleti erő, amitől ez működött. Valahol az igazságosság utáni igény is dolgozott bennünk – mert amikor én kezdtem az egyetemet, nem voltak differenciálva az ösztöndíjak az egyes szakok között. Mindenki egyforma összeget kapott, és ezenkívül volt a kiemelkedő hallgatóknak ösztöndíjpályázat, de minden szakon és minden karon ugyanúgy. Ha ötös voltam matematikából, ugyanúgy kaptam, mint aki angolból volt ötös. Tudtuk, hogy nem ugyanazok a mérőszámok, és elkezdtünk gondolkodni, mi lenne a megoldás.
Ez volt a dicső kezdet. Utána?
– Igen, ahogy egyre nagyobbakat fogtunk, borulni kezdett ránk a fal, éreztük, hogy el kell lapátolni. Bontottunk, és ahhoz már kellettek az intézményes struktúrák is. Akkor kezdődött az az oktatói véleményezés, ami mára már egy kicsit elhalt, mert elvesztette a jelentőségét. Többszörös túljelentkezéses időszakban számít, hogy akik benn vannak, mit mondanak az oktatóról, mert az oktató erőhelyzetben van. Ma a hallgató a lábával szavazhat: ha nem jó egy intézmény, akkor nem mennek oda. Ezért más ma az igény. Akkor kellett az értékelés, mert azt mondhatta az oktató, hogy nem kötelező ide járni, van másik húsz erre a helyre. De attól még akkor is volt másik húsz, ha az illető oktató nem volt jó.
Bezár