kerestünk hibákat a hibátlan szívben,
s fényeket felborított bútorkon, s visszatükröződtünk rajta, ha elmélyedtünk régi foltokon elfojtott hangunk megremegett másban
s az úton hibáink kopogtak folyton, |
s megáradt folyók szorítottak ki arra,
hol elkerültük, ha volt vagyon ott várt két jelekkel zsúfolt kabátban
s egymás kezében egy meleg napon szabadságunk akkor még homályos hídja |