Szegedi Tudományegyetem | Slezák Diána

2024. április 19., péntek

Alapértelmezett színséma

Archívum

2005

17. szám - 2005 október 17.

Irodalom

Slezák Diána

Vezess haza...

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Nyirkos holdszegletek napjai közt,
hideg csillagvizű ablakok szemében,
egyedül várom meg a fényt,
ha már nem vagy,
és magaddal viszed a sarokba
szőtt, hálótestű reményt,
ami sohasem ringatott.
Itt hagysz, amíg szirmot szakít
a világnak a reggel,
elzársz a fájdalom elől,
ami hóbalzsammá fakított,
mikor még én is hittem,
hogy nekem tartogat téged,
minden szavad, alig
észlelhető, bőrömre suttogott
érintésed,
de megtagadott.
És ő is ide zárt.
Közös kételyeink közé, amiken
hónapok óta osztozunk:
Lesz-e valaha időtlen ölelés,
megnyugodhat-e a fáradt tudat,

ami napról-napra arról
biztosít:
Összetartozunk.

Te vagy az egyetlen, akihez
hazatérhetnék.
De egyre távolabb kerül tőlem
az otthon, mikor ott kéne
lennem.
Ugyanúgy félek, ahogy te.
De már csak te maradtál.
Nincs hová mennem.

Hozzád köt szitakötő-létem,
áttetsző fényekben
simul hozzád minden sóhajom.

Ha velem maradsz,
én életben.

Vigyél haza....