Hóselyem szirmokkal takarom be fáradt valód,
örök hangod időtlen illatokkal fojtom el.
Pihenj a megérkezők nyugalmával.
Itt nem vonhat éhes szájára a magány,
ahol szentséggé becsülik a jót,
ismeretlen a szükség.
A fényszeműek tápláló színeként a szépség fogságában
többé nem szomjazol.
A meg nem értettnek édes,
soha nem apadó víz a halál.
Itasd az esőt...
Slezák Diána egyetemünk elsőéves hallgatója angol és informatikus könyvtáros szakon. 9-10 éves lehetett, amikor versírással próbálkozott, azóta építgeti saját világait egy határidőnapló lapjain. 2004-ben bronz fokozatot nyert a Helikonon, versei megjelentek a Lyra című lapban. Cikkeit a SéTa program keretei közt közölte a Zalai Hírlap.