mint megvakított állat
fekszem a zajos csöndben csak néhány hang körülöttem csak néhány szó és a bágyadt tűzbe dobom a testem csak elbúcsúzom a fénytől
mert magamra maradok végleg ma a tiszta ég felé nézek és síromat faragom a ködből odakerülök csak nézzed |
ki minden percem látod segíts is mostmár végre tőled kaptam az életemet mi célod van velem ordítsd a fülembe nem hallom mit kéne tennem nem látom mit akarok magamtól! te csak hallgatsz? hát jó legyen ahogy te szeretnéd- csakazértis fölmászom hozzád a csöndbe |