Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Máté Zsuzsanna Sík Sándorról szóló könyve, Az ember tragédiáját tárgyaló kiadványhoz hasonlóan, némileg az alámerült, háttérbe húzódott értékeink ismételt felszínre juttatásának szenteli magát. A szerző már előző munkáiban is mint az Abszolútum a művészetfilozófiában századunk első felében című tanulmánykötet vagy a „Szép eszéről, szép lelkéről…" – Tanulmányok a fiatal Fülep Lajosról és művészetfilozófiájáról című szakkönyvekben egy olyan előítélet-mentes és objektivitásra törekvő, ugyanakkor érzékeny és rugalmas interpretációs stratégiát alkalmaz, mely jelentősen megkönnyíti utunkat a Sík Sándor-i szellemiséghez. Az elfeledett esztéta életművének újra elevenné és élővé változtatásának legjobb módja a szövegek együttolvasása, közös befogadása, megértése. Noha a szerző szándéka nem egy kortörténetet is magába foglaló, klasszikus monográfia megírása volt, mégis sikerült alapos bepillantást nyújtania Sík Sándor életébe és művészetébe. Megjegyzendő, hogy a tanulmányban az alkotói és életrajzi adatok, történések szerves egységbe állnak össze, ezzel is segítve a megértést. Előttünk akár egy film pereg le a szépíró egész pályája, a század hajnalán kezdődő gyermekkortól az alkotó szárnypróbálgatásain át a művésszé érésen keresztül, egészen a művészetfilozófus negyvenes években történő előlépéséig, végül az öregkor kissé megfáradt, de nem megtört Sík Sándoráig. Az az alap, amelyből Máté Zsuzsanna a hermeneutikai folyamat végzése közben kiindul, lehetővé teszi az eddig megszokott hangsúlyok áthelyezését, illetve elkerülhetővé teszi a „rajongó" szerepébe való belehelyezkedést. Ehelyett a tárgyilagosság kerül előtérbe.
Máté Zsuzsanna: Sík Sándor – a szépíró, az irodalomtudós és az esztéta; Lazi Bt., Szeged 2005