Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A vár. Mindig csupa rejtély, izgalom. Tudósok, történészek vitatkoznak. Szakmai tanulmányok és féltudományos hobbi-kutatók könyvei csapódnak össze a könyvtáros kisasszony kezében.
Szegeden most fejeződött be a középköri vártemplom feltárásának első szakasza. Horváth Ferenc régész, a feltárás szakmai irányítója ajánlotta figyelmembe tanulmányát, amely hiteles adatokra támaszkodva írja le a szegedi vár történetét, majd pedig beszélt a munkálatokról és a tervekről.
A Szeged című folyóiratban közzétett cikk szerint nagy valószínűséggel a mai Szeged területén lehetett a Ptolemaiosz földrajzi leírásaiban említett Partiszkon nevű „városszerű” település. Korábban kelták és dákok (utóbbiak mint katonai helyőrség) éltek itt, majd a régészeti leletek szerint szarmata jazigok. (A kelta jelenlétet a nyelvészeti adatok mellett a 2003-ban a Roosevelt téren, a múzeum és a Tömörkény-szobor közötti ásatás során előkerült kelta sír is bizonyítja.) A Kr. u. 2-3. században a rómaiak a településen őrállomást (mansio) létesítettek. A ma általánosan elfogadott nézet szerint a vár legkorábbi magvának felépítésére a 13. század második felében került sor. A tatárjárás alatt elpusztult csongrádi vár, vagyis a megye központjának feladatait vette át. Elsődleges szerepe a sószállító hajók szegedi kikötője, a tiszai átkelőhely, valamint az itt összefutó fontos vízi és szárazföldi utak biztosítása volt. A marosi sószállításról I. (Szent) István idejéből, a szegedi kirakodóhelyről 1183-ból, mint országos sórakodóhelyről 1222-től vannak írásos adataink. Mivel a só királyi monopólium volt, nem kétséges, hogy a kikötő és a vár területe a királyi birtokok közé tartozott, s a vár is királyi várként létesült. 1308-1318 között már biztosan állt, hiszen várnagya (castellanus) Dénes fia Pál mester, aki egyúttal óbudai várnagy is volt, oklevelében szerepel. Magáról a várról fennmaradt legrégebbi oklevél 1338-ból való. A vár egészen a 16. századig a király vagy közvetlen környezetének kezében volt, és többnyire közigazgatási szerepet töltött be. 1543 farsangján került a török kezére. A török csapatok 1686 októberében „távoznak" a várból, de az újszegedi oldal még sokáig marad ellenséges terület. Megnő a vár stratégiai szerepe, hiszen a belgrádi béke megkötéséig (1739) határvárként funkcionál. A vár bontását 1881-ben kezdik meg.
1999-ben a ma is álló vármaradvány (Mária Terézia-kapu) rekonstrukciója során előkerült Szeged középkori, gótikus vártemploma. A 17-18. századi felmérések ábrázolása szerint az épület egy támpillérekkel megerősített, nyújtott szentélyű, késő gótikus csarnoktemplom volt, csúcsíves ablakokkal. Az első négy évben a templomhajó középső részletét, mintegy 350 temetkezési hellyel együtt tárták fel. 2004-ben a templomtól délre egy 14x10 méteres területet vizsgáltak át, és újabb nagy méretű téglakriptákat találtak. A temetkezések száma már 450-re nőtt.
Az eddig előkerült falmaradványok a faragványok tanúsága szerint a 14-16. századból valók.
A vártemplom így Szeged harmadik középkori műemléke a Szent Demeter-templom tornya és az alsóvárosi Havi Boldogasszony temploma mellett.
A feltárást végző régészek a templomfal egyötödét láthatóvá tették. Jövőre északi irányba, a Stefánia sétányon ásnak tovább. Írásbeli forrásokra, korabeli dokumentumokra és egy hat évvel ezelőtti ásatás eredményeire támaszkodva határozzák meg, merre húzódnak a Dugonics András által Szent Erzsébet-templomnak nevezett építmény falai. A tervek között szerepel még a templom egykori főbejáratának újjáépítése az eredeti helyén a maradványok felhasználásával.