Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A tehetségkutatás soha nem megy ki a divatból, újra trend lett az énekes-táncos produkciók versenyeztetése saját magunk szórakoztatására. A rendszerváltás után egy kissé, mintha hanyagolták volna a rejtett kincsek aktív tárogatását, az általános iskolai küldözgetős matekversenyek és a Tátika mellett, hagyták, boldoguljon mindenki, ahogy tud. De most végre itt a Megasztár, és kistestvére, a SZTEhetségkutató, amit november 14-15-16-án rendeztek meg a JATE Klubban. Minthogy az egyetem mégiscsak a tudomány és a kultúra fellegvára, így nálunk vers és novella formátumban is lehetett nevezni, a képzőművészekről hanyagul megfeledkezve. A verseny kiírása maga a tehetségkutatás, ritka zseni kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön ki a zsűri a vers-novella kategóriában. Ez a szervezőknek is okozott némi gondot, de sikerült orvosolni az esetleges hiányosságokat, így a SZTEreo szerkesztősége és  egy hozzáértő – akinek nevét a szervező EHÖK nem tudta velünk közölni, a díjkiosztáskor nem mondták el – véleménye szerint Lesi Zoltán verse a legjobb, Szabó Pálé a második és Lehotai Nóráé a harmadik legérdekesebb pályamű. A novellák között nem osztottak ki első díjat – valamilyen rejtélyes okból Magyar Tibort és Németh Pétert hívták a színpadra a szerdai eredményhirdetésen. Feltehetően csak ők küldtek be írást.
A zenekarok között ennél jóval nagyobb vetélkedés folyt – két napon keresztül hallgathatta a tisztelt zsűri, Dula Sándor, Varga Balázs, Czutor Zoltán és Torma Béla az érdekesebbnél izgalmasabb próbálkozásokat. Évek óta együtt zenélő formációk, és friss zenekarok mellett egyetlen lány mert egyedül, csak a gitárjával felszerelkezve színpadra állni. Nem csoda, hogy Eda közönségdíjas lett.
Az esti értékeléseken a zsűri magához képest diplomatikusan, az érzékeny lelkekhez viszonyítva szókimondóan nyilatkozott a látott produkciókról: „utánérzések”, „ízes zene”, „dögös énekes csaj”, „kompromisszumok”, „felesleges témák”, „fantáziamentesség”, „érdekes gitárjáték”, „fáramászás egy kézzel”. Mindezek után a bátornak, jó előadónak humorosnak nevezett NSZK zenekar – ami a zsűri egyik tagja szerint ska-t, a másik szerint olyan, mint a Sziámi, csak jó, szerintem meg zsidó world musicot játszik - vitte el a pálmát, a metálszekció, a Dystopia lett az ezüstérmes, a Salvus a bronz. Az én szívem számára az NSZK életörömmel teli fúvós-gitáros zenéje mellett a zsűri jammelése volt a tehetségkutató fénypontja – zúzos gitárzene, sok dobbal és furcsán bluesos mc-vel. Stílusok kavarodása, valami új születése.

P. Zs.