Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A University of Liverpool tudósai által Tutanhamon fáraó testéről készített röntgenfelvételek új fényt vethetnek az ifjú egyiptomi uralkodó halálával kapcsolatos rejtélyre.
Robert Connolly, az egyetem Emberi Anatómiai és Sejtbiológiai Tanszékének fizikai antropológiával foglalkozó tanára együtt dolgozik az egyiptomi hatóságokkal azoknak a felvételeknek az elemzésében, melyek egy nemrég készített CT vizsgálatból származnak. Őt kérték fel, hogy reagáljon az egyes tudósok által megfogalmazott felvetésre, mely szerint Tutanhamon a combcsontjában keletkezett sebesülést követő fertőzésben halt meg. A brit tudós újra megvizsgálta a Ronald Harrison professzor által 1968-ban a lábról készített röntgenfelvételeket, és nem talált olyan bizonyítékot – például valamiféle puha szövet maradványait –, amely arra utalna, hogy a törött combcsont elfertőződött volna. Connolly úgy véli, „elképzelhető, hogy Tutanhamon lábsérülését valamilyen balesetben szenvedte el. Figyelemre méltó hasonlóságok vannak az ő mellkasi sérülései, valamint annak a brit múmiának (a cumbriai St. Bees Man-nek) a sérülései között, aki egy lovasbalesetben szenvedett végzetes mellkasi sérüléseket. Ezek alapján nagy a valószínűsége annak, hogy Tutanhamon harciszekér- vagy lovasbalesetben, esetleg harcban vesztette életét. Egy másik lehetőség, hogy a lábcsont az 1925-ös boncolás során tört el, mikor mindenféle világos orvosi vagy tudományos cél nélkül a múmiát a bordacsontok alatt kettéfűrészelték. Elképzelhető, hogy a lábon és a mellkason lévő sérülések is egyszerre keletkeztek, akkor, amikor a tudósok a test különböző üregeiben elrejtett arany után kutattak.”
Az eredeti röntgenfelvételek a koponyacsontból származó töredékeket is mutatnak, ami alapján sokat arra következtettek, hogy Tutankhamont egy, a fejére mért ütéssel ölték meg. Connolly ezzel szemben azt állapította meg, hogy a töredéket a nyak tetejéről távolították el, és nem a koponyából, mint ahogy eredetileg gondolták.
A liverpooli tudós elképzelhetőnek tartja, hogy a csigolyát akkor törték el, amikor az egyiptomi papok eltávolították az agyat. Feltehetően a halál és a mumifikálás között jelentős idő telt el, amikor az agy elfolyósodott volna. A papok szerinte minden bizonnyal a koponyaalapnál csapolták le az agyvelőt, és nem a hagyományos módon, az orron keresztül távolították el.
„A csontot nem kezelték azzal a gyantával, amit a papok a test megőrzésére használtak, ez pedig arra utal, hogy a csontot nem a mumifikálás során törték el. Ennél sokkal valószínűbb, hogy azt az 1925-ös boncolás közben távolították el, amikor a tudósok a koponyán belül esetlegesen elrejtett kincsek után kutattak" – véli Connoly.

( www.liv.ac.uk )