Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Kásás Zoltán és Kemény Dénes már a jövőbe tekint. Fotó: Segesvári Csaba

 

– Már jó ideje szövetségi kapitány. Milyen viszony alakult ki ön és a játékosok között az elmúlt évek során?
– Mindig másmilyen volt a viszonyunk, mint pusztán edző és játékos közötti. Akár barátinak is nevezhető, de a legfontosabb az, hogy a játékszabályokat mindenki ismerje, és tartsa be. A bizalmammal senki sem élhet vissza, és ez a baráti viszony a munka rovására sem mehet.
–  Az olimpia után hezitált, hogy elvállalja-e továbbra is a válogatott irányítását. Miért?
– Mindent csak maximális erőbedobással lehet végezni. Akkor egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy nyolc év után lesz még bennem elég erő. Novemberben viszont úgy éreztem, hogy feltöltődtem, és végül elvállaltam a folytatást.
– Egyébként olimpiai ciklusokban gondolkozik, vagy mindig csak az adott évre koncentrál?
– Ez a kettő együtt jár. Az embernek kell, hogy legyen valami, amire építkezhet, de menet közben sem szabad, hogy elfelejtse a célokat. Szerencsére nincs már úgymond bekasszírozandó világverseny, hiszen már mindent nyertünk. Az, hogy ezeknek a megnyert világversenyeknek a száma emelkedik-e a következő ciklusban, majd kiderül, de nem lehet szentebb célunk, mint a harmadik olimpiai arany.
– Édesapjától mennyit tanult az edzői szakmából?
– Nagyon sok tanácsot kaptam tőle, de én inkább párbeszédnek, és nem pedig tanulásnak nevezném a szakmára vonatkozó kapcsolatunkat. Például amikor édesapám junior kapitányként dolgozott, én pedig Olaszországban voltam edző, akkor már sokszor ő kérte ki az én véleményem.
– Honnan merít még mindig hitet az egyes világversenyeken?
– Bízom a csapatom erejében. Nem szabad, hogy bizonytalanok legyünk egy olyan mérkőzés előtt, amelyen a győzelemre készülünk.
– A fontosabb összecsapásokat le szokta-e előre játszani gondolatban?
– Ez egy nehéz kérdés. Lejátszani nem szoktam, inkább azt próbáljuk kitalálni a csapattal, hogy az ellenfél milyen taktika szerint fog játszani.
– Milyen jellegű edzésmunkát végeztek az elmúlt napok során?
– Hétfőn délelőtt fizikai tesztek valamint gyakorlás szerepelt a programban. Este és kedden délelőtt pedig egymás között, két csapatra osztva nagyon erős edzőmeccseket játszottunk, ami szintén a csapatépítés jegyében telt el.
– Csongrád megye legjobbjaival is megmérkőztek, mégpedig népes közönség előtt. Komolyan vették a találkozót, vagy pedig közönségszórakoztató gálamérkőzésnek szánták?
– Maximálisan komolyan vettük a meccset. Minden csapattag azért küzd, hogy májusban, a világbajnokság előtt kerettag lehessen. Úgy gondolom, hogy pont azért játszott a csapat jól, mert az egyéni teljesítményével mindenki hozzá akart tenni a saját jövőjéhez, valamint a csapat teljesítményéhez is. Gálamérkőzést a vízilabdában nem lehet játszani, ha valaki jól játszik azt csak küzdve, harcolva lehet, és ebből lesznek a szép gólok.
– Mennyire volt megelégedve a játékosaival?
– Nekem az lenne a segítség igazából, ha lenne néhány olyan játékos, aki gyengébbet nyújt, a többi meg jót, mert akkor látnám, hogy a huszonegy-huszonkettő kerettagból ki lesz az a tizennyolc, aki majd májusban elkezd dolgozni.
De az ember nem a rossz meg a jó közül, hanem inkább a jó meg a jó közül akar választani, mert ez azt jelenti, hogy bár nehezebb lesz a választás, de mindenképpen jók lesznek a fiúk.
– Az újoncok, a fiatalabbak mennyire mutatták meg azt, hogy rájuk is lehet számítani?
– Elég volt látni, hogy a harmadik negyedtől kezdve sem esett vissza a csapat teljesítménye, amikor már hat vagy hét olimpiai bajnokot sapka nélkül ültettem le a padra. Szerintem a magyar vízilabda nagyon erős, nagy a nyomás ezekre a fiúkra, és még a kétszeres olimpiai bajnokok is kiválóan tudják, hogy járhatnak úgy, mint annak idején az elődeik, amikor ők kerültek be helyettük.
– A válogatottságot, ha csak ideiglenesen is, de lemondó Varga Tamás kiválása mennyire érinti érzékenyen az együttest?
– A csapatban nagyon sokan tudnak védekezni, nem csak a védők. Tamásnak az extra jelenléte a csapatban nem elsősorban azért volt, mert így még eggyel több védő állt a rendelkezésemre, hanem azért, mert a kapus poszton kívül mindenhol nagyon jót tud nyújtani. Rögtön az olimpia nyitó meccsén, amikor Molnár Tamás orra megsérült, azonnal remekül tudta pótolni a középcsatár poszton. Én úgy érzem, hogy egy ilyen polivalens játékost pótolni nagyon nehéz lesz, de hát előre kell nézni, Pekingig van még három év, és ezen a meccsen is lehetett látni, hogy rengeteg a tehetség.
– A világbajnokságig hátralevő időben mi lesz a csapat programja?
– Sajnos többször már nem tudok velük együtt dolgozni, csak a közvetlen felkészülés idején. Ez május első vagy második hetében lesz, aszerint, hogy a play off mikor végződik. Ha időben el tudunk kezdeni dolgozni, és nem lesz túl sok olyan játékos, aki Euroliga vagy más elfoglaltság miatt nem áll a rendelkezésemre, akkor nem panaszkodhatom. A világbajnokságot megelőző két hónap során össze kell, hogy tudjunk rakni egy ütőképes csapatot.