2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  8. szám - 2005 április 18.  --  Sport
Az "észrevehetetlen" pedagógus
„Láng Imre testnevelő tanár 1948. szeptember 6-án, Hódmezővásárhelyen született. Radnótis diákként és főiskolás évei alatt nyolc éven át NB I-s kosárlabdázó volt. Harminc éve dolgozik iskolánkban. Az elmúlt évek során kiváló eredményeivel sok-sok sikert ért el a sport területén…”
 
 
Egy jellemezés kezdődik így. Egy tanárról, aki a harminc éves áldozatos munkájáért kitüntetést kap Szeged napján, május 21-én. Szeged Város Önkormányzata Szegedért Emlékérmet nyújt át Láng Imrének.
De valójában ki ez az ember, a rövid jellemzés, a kosárpálya visszhangja, a tekintélyt parancsoló szerető szigor mögött?
 
A pedagógus
 
Imrével a színház büféjében találkoztunk. A színházi embereken kívül egy baráti társaságnak is találkozó helye Thália házának alagsora. Az úszóházi barátoké. Dominóznak, beszélgetnek, és várják, hogy a Tisza végre megengedje, hogy a kis szigetüket kivontathassa egy hajó a Téli-kikötőből.
Az első kérdések – mint a beszélgetéseknél általában – a kezdetekről szólnak. Az első tanári állásról Baján, ahol egy szolgálati lakás várta a fiatal házasokat és gyermeküket, Imrét pedig egy kiváló kosárlabdacsapat. De neki nem ez számított. Mint mondta soha nem érdekelte a meggazdagodás. A tartalmas életet nem lehet megvenni. Alig várta, hogy visszajöhessen Szegedre. Nem tud elképzelni olyan anyagai késztetést, amiért elhagyná ezt a vidéket. A családját, barátait; a Tiszát. Egy év múlva visszaadta Duna-parti lakását, és visszajött a Déri Miksába. Ahol megint csak egy évet tanított, mielőtt elfogadta az új, és mindmáig tartó testnevelő tanári állását a Radnóti Miklós Gimnáziumban.
– Életük végéig szeressenek mozogni, – árulta el testnevelő filozófiáját a pedagógus – nekem ez a legfontosabb. Nem akarok, és nem is lehet semmit, így a mozgást sem ráerőszakolni a gyerekekre. A diáknak azt az elvet kell követnie: „Vegyél el mindent, amit elvehetsz!”, a tanárnak pedig: „Mindent adj, ami adható!”.  Másképp nem működik a pedagógia.
Ez egy teljesen más szakma, mint a többi. És ez nem közhely, tényleg csodákat élhet meg a pedagógus, ha jól teszi a dolgát. Fantasztikus érzés, mikor egy huszonéves fiatal felnőtt, akit a minap még kézen fogva vittél át ebédelni, és a derekadig ért csak, eléd áll és azt mondja: köszönöm. Ezt az érzést a világon semmi sem pótolhatja. Ezt nem lehet megvenni. Én soha az életemben nem kérdeztem meg, mennyit keresek, mennyit fogok stb. A pedagógiának semmi köze a pénzhez. A paprikazsákolás az egészen más, azt a pénzért végzi az ember – mosolyodik el Imre.
A szívet melengető komoly mondatok után, mesélni kezd, a főiskoláról, a békéscsabai tornászlányról, akibe már a diákévekben beleszeretett, és akivel családot alapított és a mai napig boldogan élnek, és nyolc szép gyereket felneveltek. És arról a bizonyos paprikapakolásról, amit már a diákévekben ösztöndíj-kiegészítésként végzett. Hat évig járt ki a vagonokhoz, hogy eltartsa a családját, és a feleségét.
– Szerettem ezt is. Azért hagytam abba, mert a Radnóti igazgatója finoman célzott a segédmunkás és egy elitgimnázium tanára közötti ellentmondásra. Viszont az életben kevés olyan mondat érintett meg úgy, mint amikor az üzemvezető a szemembe nézett és azt mondta: Imre, maga bármikor jöhet, magának itt mindig lesz munka! – emlékezik vissza a testnevelő tanár.
 
A horgász
 
Középiskolásként gyakran vendégeskedtem a Láng családnál. Láttam, ahogy az apa órákon át bütyköli felszerelését. Saját maga készít úszót, kuttyogtatót, orsózza a botjait. Megszállott horgász a tanár úr, semmi kétség. Mikor a Tiszáról, a halakról beszél, olyan természetszeretet sugárzik belőle, hogy bármelyik zöld szervezet megirigyelhetné. Őszinte. Nem egyszer előfordult, hogy visszaengedte a halat. Megsajnálta, mondta, olyan tisztességesen küzdött. A harcsát soha. Hazaviszi „bezárkózik” a konyhába, és megfőzi a hallevet. A hallevet. A Láng Imre-féle, nem passzírozott, saját keverésű halfűszerrel ízesített csodát.
– Még a bátyám vitt el horgászni, egészen kis gyermekként – emlékezett vissza a nagy horgász. – Rögtön beleszerettem a természetbe; a Tiszába. Gyönyörű színeket látni, így tavasszal. De a legszebb ősszel. Olyan vörös színeket fedeztem fel a növények sokaságában, amit eddig sehol. Ülök a csónakban, a határig is lecsurogok néha, és látom, ahogy egy róka jön le a partra inni, vagy szebbnél-szebb vízimadarak felreppennek…
Imre elmesélte, mikor az úszóházon meglátta, hogy valaki szemetet dobott a vízbe, utána küldte, vissza kellet hoznia. Szerinte ez előbbi hozzáállás teszi, tette tönkre az élővilágunkat. A Tisza sem olyan már, mint régen.
 
A családfő
 
Apjáról kérdeztem. Dr. Láng Imréről, a kiváló agysebészről.
– Láttam egyszer egy műtét tervét – mesélte. – Olyan volt, mint egy Leonardo terv. Egy precíz, tudományos festmény. Komolyan vette a munkáját, élethivatást választott. Mikor befejezte a reggelit már a munkára koncentrált. Egyszer, az érettségim napján kísért el az Öreg hídig. Nagy szó volt ám! Rám nézett és megkérdezte, mire számítok. Mondtam, hogy négyesre. Bólintott, és csak ennyit mondott: „Bármit választhatsz az életben, azt jól kell tenned!” Így próbálok élni. Én a pedagógiát választottam, de nem gondolom, hogy annyira jól csinálom. Mindig a szemem előtt lebeg, hogy lehetne még jobb is. Erre nevelt apám. Az is, hogy észrevettek, a kitüntetés, meg ez a cikk azt bizonyítja, hogy valamit megint elhibáztam. Úgy kell nevelni, hogy a gyerek ne is vegye észre, hogy tanul. Észrevétlennek kell maradni, akkor lehet igazán hatni.
Dobó Csaba

P1250119_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár