2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  7. szám - 2005. április 11.  --  Sport
Mindig az első győzelem a legnehezebb
Idén is remek eredményeket ért el a Ferroép-Szeged férfi tekecsapata. Az együttes nemrégiben a horvátországi Eszéken megrendezett Bajnokok Ligája négyes döntőjében végzett a második helyen, míg a hazai pontvadászatban már négy fordulóval a vége előtt bebiztosította győzelmét, amely sorozatban a negyedik bajnoki címet jelenti. Az idei évről a Pápa elleni, hazai bajnokin beszélgettünk Kaszás Zoltán edzővel.
Bódi Tibor a Pápa csapata ellen 601 fát gurított. Fotó: Segesvári Csaba
 
Milyen célkitűzéssel vágtak neki az idei szezonnak?
– Szeretnénk csont nélkül megnyerni a bajnokságot, ami sorozatban a negyedik bajnoki címünk lenne. Idáig pontveszteség nélkül állunk a tabella élén, és még három meccsünk van hátra. A BKV elleni, idegenbeli összecsapás nagyon nehéznek ígérkezik. Azt követően a Bélapátfalvát fogadjuk, ellenük 8:0-ás eredményt várok. Végül Sopronba látogatunk, ahol nem könynyű nyerni, mivel nagyon speciális a pálya. Azonban az utolsó három évben nekünk mindig sikerült ott győznünk, bízom benne, hogy idén sem lesz másként. Az, hogy veretlenül zárjuk a bajnokságot, hatalmas eredménynek számítana, hiszen ez még csak a „nagy Fradinak” sikerült egykoron.
Milyen változások történtek a csapat keretében az idény előtt?
– Leigazoltuk Kakuk Leventét, akivel jelentősen erősödtünk, ugyanis ő csapat világbajnoki címmel büszkélkedhet. Idén sem játszik rosszul, de kell még neki egy-két év, hogy teljesen beépüljön a csapatba. Mellette két másik világbajnokunk is van, Karsai László és Kiss Norbert, valamint már több éve Szegeden tekézik a zentai születésű Fekete László. Mindannyian kiváló játékosok.
Vannak-e olyan fiatal, saját nevelésű tekések, akik idővel a felnőtt csapatban is komoly szerephez juthatnak?
– Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy egy játékos beérjen, de ehhez minél több játéklehetőséget is kell, hogy kapjon. Zapletán Zsombor az ifjúsági világbajnokságra készül, ezért játszik most folyamatosan az első csapatban. Bár ezzel a lépéssel feláldoztuk az ifjúsági bajnokságot, a felnőtt mezőnyben mégiscsak erősebb ellenfelekkel szemben gyakorolhat.
Melyik volt az a mérkőzés a bajnokság során, amelyen leginkább meg volt elégedve a mutatott teljesítménnyel?
– Nagyon sok mérkőzést hoztunk 8:0-ra, ami azt jelenti, hogy minden játékos megverte saját ellenfelét, és mivel összfában is jobbnak bizonyultunk riválisainknál, így még a plusz két pontot is mi kaptuk. Kétszer játszottunk 5:3-as összecsapást. Egyszer Bélapátfalván, ahol főleg a speciális pályaviszonyok miatt alakult némiképp szorosan az eredmény.  Másszor pedig Zalaegerszegen, ahol egyetlen olyan mérkőzésünket játszottuk, amelyre azt mondhatom, hogy jobban megizzadtunk a szokásosnál. A házigazdák ugyanis 3:0-ra, negyvennyolc fával elhúztak. A második hármasunknak azonban sikerült 3:0-ra nyerni, valamint a negyvennyolc fás hátrányt ledolgozni, így végül 5:3-as győzelmet arattunk. A többi eredmény majdnem, hogy lényegtelen, mivel hazai pályán kötelező volt hoznunk a meccseket. Az újfajta játékban azonban már nem is a fák száma, hanem a megszerzett szettpontok száma, ami igazán fontos. Nemzetközi szinten kizárólag a szettpontok számítanak. Éppen ezért a mai meccset felmérőnek szántam. Megmondtam a játékosoknak, hogy mindenki próbálja meg az összes pályán legyőzni az ellenfelét, mert akkor mind a huszonnégy szettpontot megszerezhetnénk, ami eddig csak a Vojvodinának sikerült egyszer.
Hogyan lehet úgy rendesen felkészülni, a fontosabb Bajnokok Ligája és Világkupa mérkőzésekre, hogy a hazai bajnokságból ennyire kimagaslanak?
– Nagyon nehezen. Jó lenne egy olyan ligát létrehozni, amelyben öt-hat közel ugyanolyan képességű csapat szerepelne, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a Világkupa és Bajnokok Ligája találkozókra. A bajnokságot tulajdonképpen félerővel is megnyerjük, míg nemzetközi szinten minden gurítás számít. Sok időnket és energiánkat áldozzuk a tekére. A felkészülés során nyolc nemzetközi mérkőzést játszottunk, hogy minél jobb formában legyünk a szezonban. Általában Kanizsára járunk át edzeni, megpróbálunk alkalmazkodni a különféle pályákhoz. A mostani BL döntő előtt egyszer Pesten, a Ferencvárossal játszottunk edzőmeccset, háromszor pedig Kunfehértón tréningeztünk.
A Bajnokok Ligájában végül ezüstérmet szereztek. Milyen út vezetett az eszéki négyes döntőig?
– Először egy cseh csapattal találkoztunk, akiken könnyedén jutottunk túl. Ezután következett az egyik régi ismerősünk, a Staffelstein. Rendkívül kiélezett párharcot vívtunk a német bajnokjelölttel. Az itthoni mérkőzésen 7:1-re sikerült nyernünk, ám a visszavágón még így sem mehettünk biztosra. Végül csak 6:2 arányban szenvedtünk vereséget, így mi jutottunk a döntőbe. Tavaly szintén velük kerültünk össze, akkor mindkétszer 6:2 lett az eredmény, és végül a németek örülhettek. Most sikerült visszavágnunk. Az eszéki négyes döntőre győzelmi esélylyel indultunk. A házigazdákon és rajtunk kívül még a Zalaegerszeg, valamint az akár mumusunknak is tekinthető német Bamberg volt tagja a Final Fournak. A pénteki sorsoláskor szerencsénk volt, hiszen a zalaegerszegieket kaptuk, akik ellen könnyedén, 7:1-re nyertünk, és bejutottunk a döntőbe. A fináléban a bambergiekkel találkoztunk, akiket már kétszer sikerült megvernünk semleges pályán. A rutin mindenféleképpen a javukra szólt, hiszen ők már húsz éve a nemzetközi elit tagjai, míg mi még csak hat éve. Végül a németek nyertek 6:2-re, ami lehet, hogy soknak tűnik, de összesítésben mindössze kilenc fával maradtunk alul. Több játékosom is szó szerint csak egy fával kapott ki, ami minimális.
–  Min múlhatott az, hogy végül mégsem a szegedi játékosok nyakába akasztották az aranyérmet?
– Utólag visszagondolva lehet, hogy meg kellett volna kockáztatnom, hogy kihagyjak egy-két játékost az elődöntőben, akiket így csak a döntőben játszattam volna. Ez azonban nagy kockázattal jár, mivel az ellenfélnek is összejöhet minden, és akkor már nincs lehetőség cserélni. Ahhoz nagyon nagy bátorság kell, hogy ilyen kaliberű játékosokat kihagyjon az ember. Az utóbbi években folyamatosan ott vagyunk a siker küszöbén, és remélem, hogy, egy-két éven belül, már mi leszünk a végső győztesek, hiszen az első sikert mindig a legnehezebb begyűjteni.
Dobos Tamás

DSC_2674_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár