2019. február 21., csütörtök English version
Archívum  --  2009  --  10. szám - 2009. október 12.  --  Egyetemi élet
Ha­gyo­mány­őr­zés és ha­gyo­mány­te­rem­tés a nép­raj­zi tan­szé­ken
Címkék: Egyetemi Élet

Im­már he­te­dik al­ka­lom­mal tar­tot­ták meg a sze­ge­di nép­raj­zo­sok ta­lál­ko­zó­ját. Az idő­pont (a ha­gyo­mány sze­rint) min­den év­ben ok­tó­ber má­so­dik szom­bat­ja. Idén ez a ren­dez­vény két­na­pos­ra bő­vült, mi­vel a ta­lál­ko­zón a nép­raj­zo­sok meg­em­lé­kez­tek Soly­mossy Sán­dor (a nép­rajz el­ső pro­fes­­szo­ra) szü­le­té­sé­nek 145. és a tan­szék ala­pí­tá­sá­nak 80.év­for­dulójáról.

Neprajz

A ren­dez­vényt ok­tó­ber 9-én egy kéz­mű­ves ki­ál­lí­tás­sal nyi­tot­ták meg a nép­raj­zi tan­szék fo­lyo­só­ján, ahol Virágné Már­ta Nó­ra fa­ze­kas- és Var­ga Dó­ra ne­mez­mun­ká­it te­kint­het­ték meg a részt­ve­vők.
A ha­gyo­má­nyok­hoz hű­en a ta­lál­ko­zó idén is ös­­sze­kap­cso­ló­dott a Soly­mossy Sán­dor Köz­hasz­nú Egye­sü­let Köz­gyű­lé­sé­vel, majd a Bá­lint Sán­dor-em­lék­táb­la meg­ko­szo­rú­zá­sá­val mél­tán adóz­tak a tan­szék egy­ko­ri egye­te­mi ta­ná­rá­nak.
Most is sor ke­rült a tan­szé­ki dip­lo­ma­osz­tó­ra, ahol a fris­sen vég­zett nép­raj­zos hall­ga­tók ün­ne­pé­lyes ke­re­tek kö­zött ve­het­ték át nép­raj­zi ok­le­ve­lü­ket. „Ez egy ri­tu­á­lis, szim­bo­li­kus cse­le­ke­det, hogy a mi hall­ga­tó­ink nem­csak a hi­va­ta­los egye­te­mi dip­lo­mát kap­ják meg, ha­nem a me­rí­tett pa­pí­ron, ki­csit ar­cha­i­zá­ló nyel­ven meg­fo­gal­ma­zott tan­szé­ki dip­lo­mát is” – így Bar­na Gá­bor, a Nép­raj­zi és Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Tan­szék ve­ze­tő­je.
Meg­em­lé­kez­ve Soly­mossy Sán­dor­ra, el­ső al­ka­lom­mal ad­ták át a ró­la el­ne­ve­zett dí­jat, me­lyet Vere­bé­lyi Kin­cső, a Soly­mossy-élet­mű ku­ta­tó­ja és Nagy Ré­ka, a tel­jes Soly­mossy-bib­li­ográ­fia el­ké­szí­tő­je ve­het­tek át.
A ha­gyo­mány­őr­zés mel­lett fon­tos sze­re­pet ka­pott a ha­gyo­mány­te­rem­tés is, hi­szen Bar­na Gá­bor meg­tar­tot­ta egye­te­mi ta­ná­ri szék­fog­la­ló­ját, ez­zel fel­ele­ve­nít­ve egy ré­gi ha­gyo­mányt. „A há­bo­rú előt­ti idő­ben, ha va­la­kit ki­ne­vez­tek egye­te­mi ta­nár­rá, azt egy szék­fog­la­ló­val tet­ték em­lé­ke­ze­tes­sé. Év­ti­ze­dek óta nincs pro­fes­­szo­ri szék­fog­la­ló be­széd a böl­csész­ka­ron. Én en­nek most ki­ala­kí­tot­tam egy rí­tu­sát, meg­tar­tot­tam a há­bo­rú utá­ni el­ső szék­fog­la­ló be­szé­det a böl­csész­ka­ron.”
Az ün­nep­sé­gen Vaj­da Zol­tán tu­do­má­nyos dékán­helyettes el­nö­költ, az egye­te­mi ta­ná­ri ta­lárt pe­dig Cser­nus Sán­dor, a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Kar dé­kán­ja nyúj­tot­ta át Bar­na Gá­bor­nak. A szék­fog­la­lón részt vet­tek a társ­egye­te­mek kép­vi­se­lői is Bu­da­pest­ről, Deb­re­cen­ből és Pécs­ről, akik szí­vé­lye­sen kö­szön­töt­ték a nép­rajz­tu­do­mány új pro­fes­­szo­rát.
Barna Gábor székfoglalójában összefoglalta a szegedi tanszék történetét, hitvallását és érdemeit. Nem kisebb eredménnyel büszkélkedhet tanszék, s egyben a szegedi egyetem is, mint azzal, hogy a néprajzi oktatás bölcsője volt. A jövőre nézve célkitűzésként jelent meg, hogy a globalizmus elterjedése ellenére sem szeretnék feladni a lokális kötődést, sőt még továbberősítenék azt a Kárpát-medence, a magyarság kutatásával. „Bálint Sándorral valljuk ugyanis, hogy az embernek igazán ott érdemes élnie, ahol csakugyan otthon érzi magát, és emberségében a legbiztosabbnak és legteljesebbnek ismeri magát, s ez nem jelent elidegenedést, hanem abból a biztos emberi szülőföldi pozícióból táplálkozik, amit az ember áll és bír, és így talán még biztosabban, és még nagyobb szeretettel tudja megközelíteni azt a világot is. Ezt, az ilyen Európához tartozó Magyarországot szeretnénk kiépíteni tudományszakunk eszközeivel, tanszékünk keretei között” – zárta beszédét Barna Gábor.

Tóth Bog­lár­ka

Bezár