Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A könyv­tá­ri in­teg­rá­ci­ó­ban üde szín­fol­tot je­len­tett a Föld­raj­zi és Föld­ta­ni Tan­szék­cso­port könyv­tá­ra – kezd­te köszön­tőjét Mader Bé­la, az SZTE Egye­te­mi Könyv­tár főigaz­gató­ja. A gyűj­te­mény ré­sze volt egy föld­gömb, mely még a Ko­lozs­vá­ri Egyetem­ről ér­ke­zett, és kez­det­ben szin­te fé­tis jel­le­ge volt – me­sél­te la­punk­nak az anek­do­tát Me- z­ősi Gá­bor, a Ter­mé­sze­ti Föld­raj­zi és Geoin­for­matikai Tan­szék vezető­je.

 

Ho­má­lyos az ik­rek ere­de­te

 

Sümeghy Zol­tán, az Ég­haj­lat­ta­ni és Táj­föld­raj­zi Tan­szék do­cen­se fel­is­mer­te a gyűj­te­mény­ben po­ro­so­dó, jobb sor­sa ér­de­mes gló­busz jelen­tőségét, az Egye­te­mi Könyv­tár­nak pe­dig a tan­szék­cso­port­tal le­he­tő­sé­ge nyílt meg­pá­lyáz­ni a res­ta­u­rá­lást, me­lyet a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap tá­mo­ga­tott. A tel­jes res­ta­u­rá­lás két és fél mil­lió fo­rint­ba ke­rült, mi­vel nem egy, ha­nem két göm­bről volt szó: az 1892-es fe­lü­let alól elők­erült egy má­sik, 1883-as tér­kép. Hogy mi­ként ke­rült rá az új ver­zió, nem tud­ni pon­to­san. Ma­gya­rá­zat le­het, hogy ab­ban a kor­ban na­gyon gyor­san vál­toz­tak az is­me­re­tek, és ha­mar el­avult egy ilyen föld­gömb.

A 19. századi ikerglóbuszok az Egyetemi Könyvtárban. Fo­tó: S. Cs.

Az ere­de­ti, 1892-es göm­böt Ber­lin­ben ké­szí­tet­ték, szerkesztő­je Hen­rich Kiepert, a kor egyik ki­vá­ló geo­grá­fu­sa és kar­tog­rá­fu­sa volt, és a leg­je­len­tőseb­b, Diet­rich Reimer ál­tal ve­ze­tett ber­li­ni gló­busz­gyár­tó cég ad­ta ki. „A föld­gömb kö­rül­be­lül az 1970-es évek óta a tan­szé­kün­kön állt, a ko­ráb­bi tör­té­ne­tét na­gyon ne­héz ki­de­rí­te­ni” – tá­jé­koz­ta­tott a do­cens. Rend­kí­vül rossz ál­la­pot­ban volt már a gló­busz, mi­kor dön­te­ni­ük kel­lett a res­ta­u­rá­lás­ról. A föld­gömb ös­­szes­sé­gé­ben 160 cm ma­gas, a tel­jes gömb átmérő­je kö­rül­be­lül 80 cm le­het – po­rosz hü­velyk­ben ad­ták meg a mé­re­tét. A tel­jes átmérő­je a ke­ret­tel együtt 110 cm.

 

Gló­busz-uni­ku­mok

 

„Je­len­le­gi tu­dá­sunk sze­rint mind a két gömb­ből még egy-­egy van a vi­lá­gon” – emel­te ki a fel­fe­de­zés jelen­tőségét Sümeghy Zol­tán. A gló­bu­szok ma már do­ku­men­tu­mok, de a ma­guk ko­rá­ban ak­tí­van hasz­nál­ták őket az ok­ta­tás­ban, er­ről ta­nús­ko­dik pél­dá­ul az is, hogy a ré­geb­bi göm­bön Ma­gyar­or­szág ké­pe tel­je­sen meg­ko­pott.
A do­cens azt is el­árul­ta, a 19. szá­zad vé­gén már igen pon­to­san tud­ták fel­mér­ni a föld­raj­zi pon­tok he­lyét, és a tér­ké­pe­zés ma­te­ma­ti­kai alap­jait is kidol­gozták ekkora – na­gyon pon­to­sak te­hát a göm­bök, ki­vé­ve azo­kat a te­rü­le­te­ket, ame­lye­ket ek­kor még nem fe­dez­tek fel; első­sor­ban a Dé­li-pó­lus kö­rü­li ré­szek­ről van szó.

 

A má­so­lat

 

A gló­busz és szer­ke­ze­te má­so­la­tát a Kép­ző­mű­vé­sze­ti Egye­tem ké­szí­tet­te, er­re ke­rült rá a fel­ső, 1892-es gömb­fe­lü­let. Lente Zsu­zsan­na bu­da­pes­ti res­ta­u­rá­tor el­mond­ta: a gömb alap­ja egy fa­váz, ame­lyen pa­pír­ma­sé- és gipsz­ré­teg-be­vo­nat van, er­re cik­ke­lyen­ként ra­gasz­tot­ták fel a szí­nes li­tog­rá­fi­át. A gömb kül­ső be­vo­na­ta fi­nom lakk, amely vé­di a tér­ké­pet a szen­nyeződéstől és kis­mér­ték­ben a fény­től is. A res­ta­u­rá­tor ar­ra is fel­hív­ta a fi­gyel­met: olyan tech­ni­kai tu­dá­suk volt a mes­te­rek­nek, akik ma­gát a göm­böt ké­szí­tet­ték, hogy a mai is­me­re­te­ink­kel is na­gyon ne­héz len­ne utá­noz­ni. A göm­bö­ket egyéb­ként di­gi­ta­li­zál­ták is, mi­vel lé­te­zik egy kez­de­mé­nye­zés, amely­nek ke­re­té­ben a vi­lág­ban fel­lel­hető gló­bu­szo­kat elekt­ro­ni­ku­san te­szik el­ér­he­tő­vé, ezek a Vir­tu­á­lis Gló­bu­szok Mú­ze­u­má­ban a terkep­tar.elte.hu/vg­m ol­da­lon min­den­ki szá­má­ra meg­te­kint­he­tők.
A gló­bu­szok­kal kap­cso­la­tos erő­fe­szí­té­sé­ért az Egye­te­mi Könyv­tár örö­kös tag­já­vá fo­gad­ta Pál-Molnár Elem­ér tan­székc­so­port-vezetőt, Mez­ősi Gá­bort és Sümeghy Zol­tánt.

Arany Mi­hály