2024. március 19., kedd English version
Archívum  --  2009  --  9. szám - 2009. szeptember 28.  --  Fókusz
Ki ho­gyan ré­szeg
Címkék: FókuszTárca
Az a baj a mai fi­a­ta­lok­kal, mond­ja re­sze­lős hang­ján a nő, aki­ben van va­la­mi egy­szer­re ijesz­tő­en és von­zó­an fi­a­ta­los, hogy nem tud­nak ren­de­sen in­ni. Hogy min­dig el­té­vesz­tik a mér­té­ket. Hogy nem tud­ják, hol kell már meg­áll­ni. Hogy nem tud­ják, hogy még hol nem sza­bad. Az a baj a mai fi­a­ta­lok­kal – nem, ezt biz­tos nem így mond­ta, ezt az os­to­ba ki­fe­je­zést csak az én em­lé­ke­ze­tem ad­hat­ja a szá­já­ba –, hogy absz­ti­nen­sek és tök­ré­sze­gek gyü­le­ke­ze­te.
Mint min­den tor­zí­tó túl­zás­ban, ta­lán eb­ben is van va­la­mi meg­fon­to­ló­an ál­ta­lá­nos. Én pél­dá­ul, nem va­gyok rá büsz­ke, bár nem is szé­gyel­lem, hogy meg­le­pő­en ha­mar – és ezért egyút­tal meg­le­pő­en gaz­da­sá­go­san – tu­dok el­jut­ni ab­ba az ál­la­pot­ba, ami ta­lán már a sza­lon­spic­cen is túl van; ezért tar­tok an­­nyi­ra még az eny­he ká­bu­lat­tól is. Vo­nat­ko­zó tör­té­ne­te­ket nem me­sél­nék, nem ér­de­ke­sek, akit meg még­is ér­de­kel, az úgy­is tud­ja. Azon azon­ban még­is el­gon­dol­kod­tam, amit a re­sze­lős han­gú nő­től hal­lot­tam: bű­nöm hát a ko­ré, mely szült en­gem.
Ré­geb­ben fel­leng­ző­sen úgy mond­tam: ha le is kell mon­da­nom ar­ról, hogy a tár­sa­ság a kö­zép­pont­ja le­hes­sek, de leg­alább már csak azért is ér­de­mes ivó tár­sa­ság­ban szárazjózan­nak ma­rad­ni, mert így lesz va­la­ki, aki ma­ra­dék­ta­la­nul em­lé­ke­zik. Nem, nem ál­lí­ta­nám biz­tos­ra, hogy a bor­ban vol­na az igaz­ság, hogy a ré­szeg­ség­ben meg­mu­tat­ko­zik, amit a jó­zan­ság el­ta­kar, de per­sze azt sem gon­do­lom, hogy a ré­szeg ál­la­pot ha­mis len­ne és torz. De hát olyan so­kat el­árul, hogy ki ho­gyan ré­szeg, ki ho­gyan pa­lás­tol­ja el a fáj­dal­mát, ki­nek tű­nik el va­ló­já­ban a bá­na­ta, ki lesz meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan vi­dám, ki lesz meg­le­pő­en in­du­la­tos, ki­nek je­le­nik meg hir­te­len egy pil­la­nat­ba sű­rít­ve az éle­te, ki fe­lejt el és mi­ket, és leg­fő­képp ki mi­re em­lé­ke­zik, hogy majd ez az es­te is, ami­kor ré­sze­gen em­lé­ke­zett, em­lék­ké vál­jon, nem is olyan so­ká.
Mond­juk más­nap, ami­kor jobb vol­na nem em­lé­kez­ni sem­mi­re.
Turi Tí­mea
Bezár