Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Lassan két hete New Yorkban élek. Nem történik itt semmi. Azaz minden itt történik. New York városa maga a történés. Állandóan lüktető sziget. A metróban karib-tengeri és kínai dallamok vegyülnek a hangosbemondó fülsértő érthetetlenségével. A Bowerinél szállok le a hatosról. A Boweri Poetry Club hat évnél nem régebbi kitalálmánya Bob Holman performance költőnek. Kocsma, kávézó-teázó és színház egy fedél alatt a CBGB-vel srégen szemben. Napi három program. Minden hónap utolsó vasárnapjainak második eseménye a kelet-európai költészeti est. Olvasott itt már fel Garaczi is. Január 29-en Andrei Gritsman, orosz költő és én olvasunk fel. Jól sikerül az est, február nyolcadikára a Cornelia Street kávéház pódiumara is meghívnak. Míg a Boweri a legkülönbözőbb költészeti irányzatoknak is helyet ad, addig a Cornelia inkább az un. akadémiai költészetet tartja előnyben, ezért meglepő a felkérés.
Imolával látogatunk el a Magyar Kulturális Intézet rendezvényére valamelyik este. Fiatal magyar divattervezők bemutatója. Komoly tömeg, sok a magyar, még több az amerikai. Zsótér is itt van, Bányai István is, és Buchmüller ÉvaHalász Péter társulatából. A régiből. A remekül megcsinált film után gyönyörű magyar ruhákba öltözött amerikai modellek ringatóznak el a tömeg előtt. A pesti szokással ellentétben itt nem a megnyitó utáni kajálás és pofavizit miatt jön össze a nép. Legalábbis így érzem. Maga a hely szenzációsan egyszerű, sokféleképpen használható. Egy óriás, fehérre mázolt terem.
Vasárnap a williamsburgi Zebulon kávézóban Ira Cohen költő, fotóművész, multimédia sámán felolvasó estje. Kezdésnek levetíti az Invasion of Thunderbolt Pagoda című pszihodelikus filmjét, aztán felolvas lélegzetelállító verseiből néhányat. Közben anekdotázik (71 éves, mindenkit ismert (Ginsberg) és ismer (Ferlinghetti) aki számit, tavasszal jelenik meg kötete magyarul). Az est a Paradise Now című, a Living Theater-ról 1968-ban készített filmjével záródik. Fogy a Guinness és a vörös bor.
Itt tartózkodásom alatt Iránál húzom meg magam. Állandóan beszél, jó hallgató vagyok. A házban, ahol lakik, nincs 13. emelet. Azaz van, csak átkeresztelték 14.-re. Szerintem hiába. Lakása zsúfolt, könyv- és fotóhalmok szorultak a padlóra. Kiterjedt levelezést folytat a világ minden részén élő ismerőseivel.
Na és akkor valami véletlen folytán lemaradok a Patty Smith-estről. Bedugult a metró. Vesztegeltünk jó pár órát. Ez itt megszokott. Már pánik sem tör ki. Mire a felszínre kerülök, korog a gyomrom, és úgy döntök, hogy lenézek a kínai negyedbe egy jó wonton levesre. A lepusztult éttermet az amerikaiak rendre elkerülik. Ennek köszönhetően az itt főzött étel nem amerikanizálódott. Pálcikával eszek, de csak én. A kínaiak műanyag evőeszközzel tömik magukba a kaját.
Nemsokára indulok Saint Louisba.

Gyukics Gábor