Kifordult zseb, 'hogy te segíteni tudnál
magadon, mint túláradó világon. Öklöd a szádban, déltájt,
napverte szájhasadék, külön, zsibbadó ökölvér.
Mi mentene, régóta nem érdekel, túl tétova,
túl határozott vagy túl szűzies az ajánlat.
Hogy volna valami ködpont, fenn, a lépcsőházban;
egy ajtó, egy gallérzár, egy mozdulat, egy kéz,
ami nem ad semmit. Nem hinnéd, hogy adna (így te).
De azért légy résen, hunyorgó szemben verőfény.
Solymosi Bálint