2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2006  --  3. szám - 2006. februás 20.  --  Kultúra
A konformitástól a közösségig
Mit is jelent konformistának lenni? – kérdezi Karikó Sándor, az SZTE JGYTFK Neveléstudományi Tanszék főiskolai tanára nemrég megjelent könyvében. A szakirodalom ugyanis elég vegyesen értelmezi ezt a fogalmat. Hogy vajon pozitív dolgot vagy esetleg valami káros jelenséget értsünk a konformitás alatt, nem vehető ki a nemzetközi kutatások szóhasználatából. A konformitás problémakörével immár 20 éve foglalkozó szerző álláspontja egyértelmű: a konformitás deviáns, romboló hatású jelenség, és ezt figyelembe kell venniük mindazoknak, akik a nevelésben bármilyen szinten részt vesznek – ugyanis a fiatalság jobban ki van téve a konformitásnak, jobban manipulálható. Tehát a konformitás, úgy ahogy van, rossz, így nem lehet különböző mértékben hasznos vagy kevésbé ártalmas formáit megkülönböztetni.
Ez viszont nem könnyű feladat, mert a mai világban uralkodó gazdasági mechanizmusok egyrészt megváltoztatták az egyén szerepét és karakterét, a társadalmi interakciók differenciáltabbak lettek, ami ugyanakkor a személy erkölcsi felelősségét látszik elmosni. Sok lehetőség van arra, hogy az egyén az „egésznek”, az establishmentnek a zökkenőmentes működésével igazolja cselekedeteit – amik más nézőpontból a hagyományos értékekkel ütköznek.
Mindazonáltal, a társadalmi interakciók differenciáltabbá válása meglehetősen árnyalt és sokszor paradoxikus terminológiát igényel, így a konformitás szóra alapozott, különböző értékterminusok kisöprése vákuumot teremtene, és nem kis kihívást jelent majd a szerzőnek, ha alternatív terminológiát szeretne létrehozni.
A társadalmi érintkezés jellege mellett a manipuláció is fontos tényező a konformitás kialakulásában. Itt Lukácsot idézi Karikó, miszerint a manipuláció kikapcsolja az egyén mindennapi életéből a nembeliségre való törekvést. Itt kap fontos szerepet a nevelés; a meghosszabbodott intézményes iskolai lét elméletileg lehetőséget nyújt a pozitív „beavatkozásra". Ugyanakkor nehézséget jelent, hogy csak autonóm tanárok tudnak önállóan gondolkodó embereket nevelni – és ők se könnyen (Platónt idézve: „olyan ember, aki tanítani tudja az erényt, olyan ritka, mint élő a holtak között") és nehézséget jelent az iskola uniformizáló atmoszférája is. A szerző megjegyzi, hogy önkritikus hozzáállással, a nevelőknek, tanároknak önvizsgálatot kellene tartaniuk autonómiájukra, kompetenciájukra vonatkozólag. Eszményisége és minden nehézsége mellett megvan ennek az álláspontnak a jogosultsága, mivel a konformitás nem az egyes cselekedetekben megnyilvánuló valami, hanem megfoghatatlanabb, mint például egy személyiségjegy, olyan beidegződés, amit az egyén mindig magában hordoz. Csak teljes egészében ismerve valakinek a helyzetét, körülményeit, gondolatait mondhatjuk ki, hogy valaki konformista. Tehát egyes tetteit helytelenítve nem lehet valakit „megjavítani”. Kell valami kapaszkodó, ami erőt ad az eszmény követésére. A hagyományos európai értékek közül meghatározónak tartja a szerző a kereszténységet – a hit fontosságának; az újrakezdés lehetőségének hagyományát. A konformitás igazi alternatívája – nem az elvtelen nonkonformitás, hanem – a konstruktív, az egyénnek perspektívát adó közösség, amely autonóm individuumokon nyugszik.
Változhat tehát a helyzet a hangsúlyok áthelyezésével, azzal, hogy prioritást nyernek gondolkodásunkban eddig elhanyagolt értékek; Bár két tényező, egy „globális" és egy „helyi" is nehezíti a probléma eszményi megoldását. Az általánosabb, a manipuláció, ami világ szinten jelen van, a fogyasztói társadalom velejárója. Ennek hatásmechanizmusa nagyon bonyolult, és leküzdésének legfőbb nehézsége, hogy nem tudatosodik az egyénben a manipuláció hatása. A másik, közép-kelet európai jellegzetesség a „személytelenség ethosza", amelynek mélyről ható káros következményeit nap mint nap a bőrünkön tapasztalhatjuk. Bízzunk benne, hogy – mivel az ember lényeges specifikuma a szabadság – felismerjük saját érdekeinket, és meg tudjuk változtatni helyzetünk determináltságát, ami azért különösen aktuális, mert az EU-hoz való csatlakozásunk felfogható egy válsághelyzetnek is, amiben vagy elpusztul valami, vagy átalakulva újjászületik.
Karikó Sándor: Konformitás és nevelés, Okker kiadó, Budapest 2005. 153 p., 1800 Ft
Kárpáti András
Bezár