Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A floor­ball egy megle­hetősen fi­a­tal sport­ág, eb­ből adó­dó­an még ke­ve­sen is­me­rik, kis­sé do­do­nai. Áll­jon itt né­hány adat, ér­de­kes­ség a tisz­táb­ban lá­tás vé­gett. A Nem­zet­kö­zi Floor­ball Szö­vet­ség (IFF) 1986-alakult, az el­ső vi­lág­baj­nok­sá­got 1996-ban ren­dez­ték. Ma­gyar­or­szá­gon 1989-ben mu­tat­ták be ezt az ütős­portot, me­lyet ké­zi­lab­da mé­re­tű pá­lyán ját­sza­nak, kön­­nyű szer­ke­ze­tű szén­szá­las ütők­kel, csa­pa­ton­ként öt mezőnyjátékos­sal plusz egy ka­pus­sal. A ka­pus­nak nincs ütő­je, így a tes­té­vel kell me­gálljt pa­ran­csol­nia a hu­szon­hat lyuk­kal bí­ró lab­dá­nak a há­rom­szor húsz per­ces mér­kő­zé­sen. A sport­ág ős­ha­zá­já­ban, Svéd­or­szág­ban 130 ezer iga­zolt já­té­kos van, az ak­tív fut­ball­pá­lya­fu­tá­sát még űző, 102-sze­res svéd vá­lo­ga­tott Hen­rik Lars­son is ütőt ra­ga­dott. Itt meg­áll­nék, s el­gon­dol­kod­nék. Ez ugye azt je­len­ti, hogy Henke (Hen­rik­ből) el­kezd­te ügyet­le­nebb test­rész­ét, vég­tag­ja­it hasz­nál­ni. Meg­ma­gya­rá­zom! Egy át­lag­em­ber – itt érts­d: nem pro­fi fut­bal­lis­ta – ügye­sebb a ke­zé­vel, mint a lá­bá­val. En­­nyi.

Így csinálják a profik – pillanatkép a 2008-as vébéről. Fo­tó: szegy

A kis is­mer­te­tő és a Larsson-prob­lemati­ka után tér­jünk a lé­nyeg­re, egye­te­münk floor­ball-csap­atá­nak sze­rep­lé­sé­re. A mi­e­ink a cso­port­küz­del­mek so­rán két 2-1-es ered­mén­­nyel in­dí­tot­tak, az el­sőn, a Bu­da­pes­ti Gaz­da­sá­gi Főisko­la el­len még ve­re­ség ju­tott, de a Mo­dern Üz­le­ti Tu­do­má­nyok Főiskolá­ja el­len már a győz­te­sen és két pont­tal gaz­da­god­va hagy­hat­ták el a pá­lyát. Majd kö­vet­ke­zett egy nagy­ará­nyú, gól­kü­lönb­ség-koz­me­ti­ká­zó ered­mény, ha­tot szá­mol­tak a Szé­che­nyi Egye­tem di­ák­ja­i­ra. Az utol­só mér­kő­zés vég­ered­mé­nye pe­dig egy 4-2-es ve­re­ség a Bu­da­pes­ti Mű­sza­ki és Gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Egye­tem (BME) el­len, így a cso­port­ban a har­ma­di­kok let­tek a sze­ge­di­ek, ez pe­dig azt je­len­tet­te, hogy vi­gasz­ágon foly­tat­hat­ták sze­rep­lé­sü­ket. Él­tek is a le­he­tő­ség­gel, hi­szen két, pa­pí­ron erő­sebb el­len­fél sem tud­ta meg­ál­lí­ta­ni a Rusz­nyák Ist­ván gar­dí­roz­ta csa­pa­tot, így a Sem­mel­we­is Egye­tem (2-1), későb­b, az elődön­tőben pe­dig, a Corv­i­nus Egye­tem (2-0) spor­to­lói gra­tu­lál­hat­tak Tari Szabolc­sék­nak.
„A csa­pat ge­rin­ce a ma­gyar har­mad­osz­tály­ban ját­szik, így óri­á­si ered­ményt ér­tünk el” – ipsis­si­ma verba Tari Sza­bolcs (GTK, V. pénz­ügy- és szám­vi­tel), a csa­pat hú­zó­em­be­re. „Erő­sebb és ne­ve­sebb já­té­ko­so­kat fel­vo­nul­ta­tó csa­pa­to­kat előz­tünk meg, saj­nos a dön­tőben már fá­rad­tak vol­tunk, ki is kap­tunk 6-0-ra a BME-től. Az ered­ményt nem tar­tom re­á­lis­nak. A cso­port­mec­­cse­ink al­kal­má­val már ta­lál­koz­tunk ve­lük, az ak­ko­ri 4-2-es ered­mény job­ban tük­rö­zi az erővis­zonyokat. En­nek el­le­né­re örü­lünk a má­so­dik hely­nek, s büsz­ke­ség­gel tölt el, hogy mi ad­tuk a tor­na leg­jobb ka­pu­sát, Sza­bó Lász­lót, Sze­pe­si Im­re pe­dig a ka­na­dai táb­lá­zat má­so­dik he­lyén vég­zett.”
Az ezüst­ér­mes csa­pat to­váb­bi tag­jai, a már em­lí­tet­te­ken kí­vül: An­tal Ani­ta, Pa­ta­ki Vik­tor, Ke­le­men Jó­zsef, Bóna Ben­ce, Kothencz Pé­ter, Ivó Pé­ter, Feil Ba­lázs, Adamecz Gá­bor, Mu­csá­nyi Dá­vid, Prant­ner Jó­zsef.
Gra­tu­lá­lunk!

Dlusz­tus T. Im­re