Bálint Gábor Sándor előadását egy zambiai, 9 hónaposan elhunyt kislány, Justin Phiri emlékének ajánlotta.
A trópusi medicina az orvostudomány azon része, amely olyan egészségügyi kérdésekkel foglalkozik, melyek a trópusi és szubtrópusi területeken speciálisan fordulnak elő, elterjedtebbek vagy jellemzőbbek, illetve nehezebben ellenőrizhetők, mint máshol, és elsősorban (de nem kizárólag) fertőzéses jellegűek.
 |
Bálint Gábor Sándor a trópusi betegségekről beszélt. Fotók: S. Cs.
|
A WHO 1995-ös jelentése szerint az „extrém szegénységet” mint a betegségek okozóját szinte a legutolsó helyen találjuk, pedig szinte minden trópusi övezetbe tartozó ország egyértelmű jellemzője. Felmérések alapján meghatározták azt is, hogy a legnagyobb jelentőséggel bíró trópusi betegségek a malária, a Schistosomiasis, a Trypanosomiasis, Filariasis és a lepra. Az első három betegség tüneteit, lehetséges megelőzését ismertette meg az előadás, azzal a magyarázattal, hogy ezek azok a betegségek, melyek a legnagyobb veszélyt jelentik a kiutazó magyarokra.
A malária szó a középkorból származik, a „mal aria”, rossz levegő elnevezésből ered. Ez a parazitafertőzés a 21. század elején a legnagyobb és legbonyolultabb egészségügyi probléma – tudtuk meg az előadáson. Évente több mint 300-400 millió megbetegedést okoz, amelyből 2,5-3 millió eset halálos, s az áldozatok többsége 5 éven aluli gyerek.
A malária protozoon fertőzés, melyet egy bizonyos szúnyog terjeszt. A betegség tünetei közé tartozik a 2-3 hetes lappangást követően a láz, melyet hidegrázás előz meg, és izzadás követ. A legsúlyosabb esetekben a vesék és az agy is károsodhatnak, késői tünetként vérszegénység, máj- és lépduzzanat, valamint kiújulás követheti. A malária megelőzhető gyógyszeres kezeléssel, melyet kiutazás előtt 2 héttel meg kell kezdeni, és folyamatosan a hazatérést követően 1 hónapig folytatni kell. A betegség gyógyítható, de életbevágó, hogy a kezelés minél hamarabb megkezdődjön. A maláriával kapcsolatban kettős probléma merül fel, egyrészt, hogy a paraziták többsége ellenállóvá vált a gyógyszerekkel szemben, ugyanakkor a fertőzést hordozó szúnyogok is rezisztensek a rovarirtó szerekre.
A vérmétely által okozott parazitafertőzés (Schistsomiasis) a második legsúlyosabb fertőzés a trópusokon. Évente 200 millió megbetegedést okoz, az éves halálozások száma pedig 20 000-re tehető. Ezt a betegséget is nagymértékben az „extrém szegénységből” adódó problémák okozzák, mert nincs tiszta ivóvíz, csatornázás, és nincs mellékhelyiség sem.
A betegség tünetei máj- és lépduzzanat, általános gyengeség, hasi folyadékgyülem. A problémát nem is maga a féreg, hanem a peték okozzák, melyek egy része a széklettel vagy vizelettel távozik a szervezetből, de a másik része megragad a szervek falában, például a húgyhólyagban. A hosszú évekig tartó lokális gyulladásnak pedig rákkeltő hatása van. A betegséget megelőzni gyógyszeresen nem lehet, be kell tartani azt az alapelvet, hogy a trópusokon a természetes vizekben nincs fürdés! A gyógyítás lehetséges, de kellemetlen.
A harmadik leggyakoribb betegség a Trypanosomiasis, melynek afrikai formája – ismertebb nevén – az Álomkór; a terjesztő vektora a tse-tse légy. A csípés helyén fekély keletkezik, majd ezt nyirokcsomó-duzzanat követi, ezt 1-3 hét múlva láz, fejfájás, súlyvesztés, szívizomgyulladás, hepatitisz, majd halál kísérheti. Az álom ez esetben nem valós álmot, hanem öntudatlan állapotot jelent. A betegség gyógyítható, ha időben megkezdődik a kezelés.
A Trypanosomiasis amerikai formája teljesen más, ezt a csókolózó bogár, a „kissing bug” okozza. Hosszú lefolyású, krónikus betegség, amelynél szintén a másik két betegséghez hasonlóan meghatározó tényező a szegénység. Így ez már nem csak orvostudományi, hanem nagy társadalmi probléma is.
Tóth Boglárka