Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Diogenésznek nem kellett sok. És filozófiának is bevált. Enni, inni és egy fedél a fej fölött. Lényegében csak az igényszintünk rendezi be sokkal bonyolultabb izékből a környezetünk. És most, az új tanév kapujában, ha már mindenki elfoglalta helyét, berendezkedett (azokból a micsodákból), bizonyára tudni szeretné, merre induljon, ha megszólal a gyomor. Nem. Nem a beiratkozás izgalmának a gyomorfacsaró recsegésére gondoltam. Korgás. Éhség. Mit és hol egyen az egyetemista?

Nos, a hagyománytisztelő fiatal felkeresheti a menzák máig kísértő szellemeit. A Diáktanya vagy az Irinyi fényes gyöngyszem az amúgy is divatos retrovilágban. A SZOTE-menza azonban gazdag választékkal és négyfajta menüvel csalogatja a tálcás vándorokat. A legendás Béke „tanszék" szintúgy. Jobbra kőművesek, lecsúszott értelmiségiek és csövesek kérik a nagyfröccsöt vodkával, míg balra, szépen esztergált, farácsos kerítés mögött fogyasztják igazán finom, házias ételeiket az egyetemisták. Imádom! Az ínyencek a „tanszékkel" szemben ehetnek indiai, arab és más egzotikus ételeket a Matahari nevű hangulatos éttermében (menü van, és az üzletvezetőt is ismerem). Akik nem hisznek a rántott sajtban, főzelékben, cigánypecsenyében, azoknak van egy jó hírem. A belváros tele van pizzériákkal, és nyílt egy éjjel-nappali hamburgeres is az Aradi vértanúk terén. Különlegessége, hogy régen az épület közvécé volt. Sokan el is keresztelték „budiburgernek".  Éjjeli menedék túrázóknak. Itt árulják a világ legkisebb gyrosát (de lehet, hogy túl sötét volt). A Bocit keressétek fel! A döntés a tiétek, hogy hogyan tovább, de egyszer mindenkinek ki kell próbálnia egy tejivót.

A diáktanyák közül még hármat emelnék ki. Kettőt azért, mert igen frekventált helyen vannak, és sokan dicsérik őket: a Nagyáruház gyorséttermét és tőle nem messze egy új kínai „sorbanállóst" (itt még nem voltam). És a harmadikat azért, mert szívemnek a legkedvesebb. A Kert. A Honvéd téren. A templomfal tövében. Az étel közepes. A felszolgáló kisasszonyok tündérek, és lehet kapni Frittmann rozét (anyatej). Ez a törzshelyem. Meg kell még említenem a TIK mellett a Mojót. Hangulatos miliő, jó zene, igaz kicsit halkan. Ami nem tetszik, hogy mivel a hely frekventált helyen van és népszerű, nemigen költenek rá. A borkínálat borzalmas, nincs szóda (az ásványvizes fröccs kétszáz  forintnál kezdődik), és a székekre ráférne már egy rugócsere. A végére hagytam a Reneszánsz éttermet, sok-sok emlékkel. A lasagne tökéletes. Ja, és a Főszerkesztőmenü: unikum, két deci rozé, libazsíros hagymás lepény, szerb csirke, unikum, két deci rozé (kipróbálni!!!). Az egyetemek vonzáskörzetében akad még számos szendvicsbár, kávéházszerű-pogácsás-sörös, kisbolt, tele virslis, lekváros satöbbi kiflivel. Ja, és a burek, el ne felejtsem. A Csiga pékségben és a bölcsészkar mellett. Káposztás, meggyes és a sajtos-sonkás. Hmm!

Igen, a pékségek. A Csigához kedves nosztalgia köt. Főiskola, a tesi szak és az óriás sajtoskifli. A híres Kerek-perec? Hát, kérdezd meg, mi az a puratos vagy az aromapaszta. A saláták viszont finomak, a kávé kiváló. A Varga pékség a kedvencem. Ízletes az adalékmentes tanyasi rozsos, és a fokhagymás lángoskenyér is tökéletes. És egy igazán jó hír a buddhistáknak és egyéb vegás hallgatóknak: megnyílt az Agni, a vegetáriánus étterem. A Honvéd téri református templommal szemben, egy kis sziget, tofuval, hagymalevessel, szójavagdalttal és sok más csecsebecsével. Nincs alkohol, és néha szörnyű olasz popzene szól. Érdemes kipróbálni (én szeretem)! Húsevők, sutba az előítéletekkel!

Röviden ezeket ajánlhatom az éhes egyetemistáknak. Mindenki válasszon az ízlésének, stílusának, élet- és étrendjének, téveszméjének és haja színének megfelelő vendéglátó-ipari egységet. Aki a pénztárcájára bízza a döntést, egyen menüt, ami háromszázötven és hatszáz forint körül mozog. A pizzériákban is meg lehet ebédelni hasonló összegből. Sajnos hely hiányában nem tudok részletesebb felvilágosítást adni. Az éttermekből pedig olyan gazdag a kínálat, hogy külön engedélyt kellene kérnem a szerkesztőmtől, ha róluk is írni szeretnék. Válogassatok! Tegyetek egy kört! Biciklire fel! (Sál, sapka.)

És szeretnék előre is elnézést kérni, ha kihagytam volna egy-egy Szalmon Ella bisztrót vagy Kóli büfét, de tényleg nem bírtam többet enni. Mire elkészült a cikk, kilenc kilót híztam. Mint a „Super size me" című film főszereplője. Apropó, ezekről szándékosan nem írtam. Mármint a börger királyról meg arról a skótról. Az egyik a Nagyáruháznál (egyre kisebb helyen), a másik a Kárász utcán. A film ugyan egy kicsit hatásvadász, de az a kaja tényleg… szóval értitek. Tudod, ha kedves az életed…

Jó étvágyat, és figyelni, nemsokára itt a böjt!