Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Egy kar le­írá­sát két­fé­le ol­dal­ról le­het meg­kö­ze­lí­te­ni: szak­mai és em­be­ri vo­nat­ko­zás­ban. „A sze­ge­di böl­csész­kar mi­nő­sé­get hor­do­zó, be­vált, meg­bíz­ha­tó, jól mű­kö­dő in­téz­mény, amely tu­do­mány­te­rü­le­ten­ként sok­szo­ro­san le­tet­te már a ma­ga név­jegy­ét" – fog­lal­ja ös­­sze rö­vi­den Almási Ti­bor dé­kán a szak­mai szem­pon­to­kat ar­ra a kér­dés­re, mi­ért is ér­de­mes leg­in­kább az egye­tem egyik leg­né­pe­sebb ka­rá­ra je­lent­kez­ni. Majd nyom­ban hoz­zá­te­szi: „Emel­lett az em­be­ri ér­té­kek iránt fo­gé­kony, ér­zé­keny, tü­rel­mes és alap­ve­tő­en szo­li­dá­ris in­téz­mény­ről van szó, ahol jó lég­kör és ös­­sze­tar­tás van, és ahol egy­más gond­ja­i­ra épp­úgy oda tu­dunk fi­gyel­ni, mint egy­más ér­té­ke­i­re."

Minden­nek ides­to­va 85 éves ha­gyo­má­nyai van­nak a sze­ge­di böl­csész­ka­ron. A böl­csész­kép­zés ugyan­is 1921-ben kez­dő­dött meg a vá­ros­ban, mi­u­tán az egye­te­met Ko­lozs­vár­ról Sze­ged­re köl­töz­tet­ték. Az­óta az Ady té­ri pa­ti­nás épü­let fa­lai kö­zött nem ki­sebb sze­mé­lyi­sé­gek kop­tat­ták a pa­do­kat, mint Jó­zsef At­ti­la vagy Rad­nó­ti Mik­lós, de az itt ok­ta­tók so­rá­ban meg kell em­lí­te­ni Bá­lint Sán­dort, a szak­rá­lis nép­rajz ma­gyar­or­szá­gi meg­ho­no­sí­tó­ját, Sík Sán­dor köl­tőt, tu­dóst és ka­to­li­kus pa­pot, Szerb An­tal írót és a nem­rég el­hunyt Kristó Gyu­lát is, aki kö­zép­kor-tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sai ré­vén ír­ta be ne­vét a tör­té­ne­lem­tu­do­mány­ba. A ha­gyo­mány pe­dig, mint tud­juk, kö­te­lez.

Szem előtt tart­ják ezt a kar ok­ta­tói is, akik a je­len­tős hall­ga­tói lét­szám el­le­né­re is igye­kez­nek sze­mé­lyes kap­cso­la­tot ki­ala­kí­ta­ni di­ák­ja­ik­kal. Ma­ga­san kép­zett, tu­do­má­nyo­san mi­nő­sí­tett ok­ta­tók­ról van szó, akik­nek jó ré­sze az it­te­ni mű­he­lyek va­la­me­lyi­ké­ből ke­rül ki, s így rég­óta kö­tő­dik a vá­ros­hoz és az in­téz­mény­hez. „Nem las­­szó­val fog­juk, nem az In­ter­Ci­tyn 'ta­xiz­tat­juk' ide a sze­mé­lyi ál­lo­mányt, cse­kély a ki­egé­szí­tő mun­ka­erő" – eme­li ki a kar dé­kán­ja is. A ta­ná­rok több­sé­ge te­hát a hét min­den nap­ján el­ér­he­tő, így ame­lyik hall­ga­tó­ban csak egy ki­csit is na­gyobb az igye­ke­zet vagy a bá­tor­ság, az kön­­nyen kö­zel tud ke­rül­ni egy-­egy mű­hely­hez, ok­ta­tó­hoz vagy al­ko­tó te­vé­keny­ség­hez.

 

ADATTÁR

Szegeden 1921 óta működik bölcsészkar. A kar hallgatói összlétszáma 2007 januárjában 6061 fő, ebből nappali tagozaton 3769-en, levelezőn 1021-en tanulnak, míg a BTK égisze alatt működő Budapesti Médiatudományi Intézetnek 775 levelezős hallgatója van. A karon szakirányú továbbképzésben 307 hallgatót regisztráltak, ebből 27-en esti, 280-an pedig levelezős tagozatra járnak. A karon működő 4 nagy doktori iskola 162 PhD-hallgató képzését irányítja.

 

Al­ko­tó te­vé­keny­ség pe­dig ös­­sze­sen 9 in­té­zet­ben és kö­zel 40 tan­szé­ken fo­lyik a ka­ron. A bo­lo­gnai rend­szer­re va­ló át­té­rés­sel éven­te ös­­sze­sen 15 alap­szak in­dul. S bár ez a szám ki­sebb, mint ahány le­he­tő­ség­gel a ko­ráb­bi rend­szer­ben fel­vé­te­li­zők ta­lál­koz­tak, ez sem­mi­kép­pen sem je­len­ti a kí­ná­lat be­szű­kü­lé­sét. A sza­kok több­sé­gét ugyan­is úgy ter­vez­ték meg, hogy a fő­szak mel­lett egy má­sik szak minor vál­to­za­tát is el tud­ja vé­gez­ni a hall­ga­tó a kép­zés el­ső lép­cső­jét je­len­tő há­rom év­ben. (Sőt, azok­ra néz­ve mind­ez kö­te­le­ző is, akik ta­nár­nak ké­szül­nek.) Minor sza­kot pe­dig nem­csak a böl­csész­ka­ron, de a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi ka­ron vagy akár a JGYP­K-n is cél­ba le­het ven­ni, egy tör­té­ne­lem sza­kos de­lik­vens­nek így pél­dá­ul nem kell le­mon­da­nia a rajz vagy az ének-ze­ne irán­ti el­hi­va­tott­sá­gá­ról. Mond­hat­ni, ma­ga a hall­ga­tó az, aki a kép­zé­si pa­let­tá­ról ki­vá­laszt­ja a szí­ne­ket, és ki­ke­ve­ri a dip­lo­má­ját.

S hogy mit ér majd a dip­lo­ma, azt két fél fe­le­lős­sé­ge ha­tá­roz­za meg. Az egye­tem fe­le­lős azért, hogy hasz­nál­ha­tó tu­dást ad­jon át, a di­ák pe­dig azért fe­lel, hogy ne pusz­tán a pa­pír, de a tu­dás meg­szer­zé­sé­re is tö­re­ked­jen. „Szó­kincs­ben, ol­va­sott­ság­ban, kü­lön­bö­ző tu­dás­tar­tal­mak egy ide­jű ke­ze­lé­sé­ben mes­­sze fe­lül­múl­ják az át­la­got a böl­csész vég­zett­sé­gű­ek, s ezt a jól kon­ver­tál­ha­tó fel­ké­szült­sé­get a mun­ka­erő­pi­ac dí­jaz­za is" – je­len­ti ki a dé­kán.

A ki­vá­ló ok­ta­tók, a ba­rát­sá­gos lég­kör és a szé­les kép­zé­si kí­ná­lat mel­lett azon­ban van még egy te­rü­let, ahol erős a sze­ge­di böl­csész­kar: s ez nem más, mint a di­ák­élet. JATE Klub­ban tar­tott BTK-s bu­lik, az évi szak­es­tek, a ka­ri sport­nap, ahol fal­má­szás­tól kezd­ve a capoeiráig min­dent ki le­het pró­bál­ni, mind olyan em­lék, amit az itt vég­zet­tek szí­ve­sen em­le­get­nek ké­sőbb egy po­hár bor mel­lett. Nem is be­szél­ve ar­ról, hogy az egye­tem büsz­ke­sé­ge, az ult­ra­mo­dern TIK kar­nyúj­tás­nyi­ra van az épü­let­től, így akár egy óra­kö­zi szü­net­ben is át le­het ug­ra­ni egy ká­vé­ra vagy akár egy könyv­köl­csön­zés ere­jé­ig. Aki pe­dig úgy ér­zi, hogy ta­pasz­ta­la­ta­it kül­föl­di él­mé­nyek­kel sze­ret­né gya­ra­pí­ta­ni, itt azt is meg­te­he­ti, hi­szen a kar szé­les kö­rű kül­föl­di kap­cso­lat­há­ló­val ren­del­ke­zik. Bár kön­­nyen meg­le­het, hogy a hall­ga­tó nem is fog in­nen el­vá­gyód­ni.