Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Böl­csész­dok­tor va­gyok, a fö­lös­le­ges tu­do­má­nyok tu­do­ra” – idéz­te Szerb An­tal Pen­drag­on-le­gendájá­nak egyik iro­ni­kus mon­da­tát Szőnyi György End­re, a sze­ge­di Min­den­tu­dás Egye­te­mén ta­valy tar­tott elő­adá­sán. Még­is, úgy lát­szik, van va­la­mi, ami mi­att ér­de­mes egy egész élet­pá­lyát szen­tel­ni en­nek a tu­do­mány­nak.

 

Így tesz Szőnyi György End­re is, az SZTE BTK An­gol-Ame­ri­kai In­té­zet ve­ze­tő­je, aki ép­pen har­minc esz­ten­de­je te­vé­keny­ke­dik a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­te­men. Böl­csész­pro­fes­­szor­ként moz­gal­mas, kre­a­tív, sok­szí­nű élet az övé: ku­tat, ír, ta­nít és gyak­ran uta­zik. 1976-ban itt vé­gez­te el az an­gol és ma­gyar sza­kot, s az­óta nem­csak a kan­di­dá­tu­si fo­ko­za­tot, ha­nem a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia dok­to­ri cí­mét is meg­sze­rez­te. Hó­na­po­kat töl­tött ösz­tön­díj­jal Né­met­or­szág­ban, Ang­li­á­ban, Finn­or­szág­ban, Olasz­or­szág­ban, Auszt­ri­á­ban, de két évet ta­ní­tott a var­sói egye­te­men, és újabb két évet az Egye­sült Ál­la­mok­ban is. A kül­föld­ön szer­zett szé­les lá­tó­kört azon­ban itt­hon ka­ma­toz­tat­ta: részt vett pél­dá­ul a sze­ge­di hun­ga­ro­ló­gia szak meg­ala­pí­tá­sá­ban, ahol im­már tíz éve azt ta­nul­ják a di­á­kok, ho­gyan kell a ma­gyar nyel­vet és kul­tú­rát a kül­föl­dieknek át­ad­ni. Ezen­kí­vül egyik kez­de­mé­nye­ző­je volt az it­te­ni ikonoló­giai ku­ta­tá­sok­nak is, a lét­re­ho­zott mű­helyt ma már kül­föld­ön is „sze­ge­di is­ko­la­ként” tart­ják szá­mon. Ne­vé­hez ed­dig ös­­sze­sen hat mo­no­grá­fia, ti­zen­egy kö­tet­szer­kesz­tés és csak­nem ki­lenc­ven ta­nul­mány fű­ző­dik a re­ne­szánsz­ku­ta­tás, az ang­lisz­ti­ka, a hun­ga­ro­ló­gia, va­la­mint az iro­da­lom- és kul­tú­ra­el­mé­let té­ma­kö­re­i­ben. Ami pe­dig ta­lán a ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­nél is fon­to­sabb: a meg­szer­zett tu­dást át is ké­pes ad­ni: „Ret­te­ne­te­sen sze­re­tek ta­ní­ta­ni, di­a­ló­gust foly­tat­ni. Még ak­kor is, ha egy száz­húsz fős elő­adást tar­tok, meg­pró­bá­lom szó­ra bír­ni a hall­ga­tó­kat, kér­dé­se­ket te­szek fel, és ma­gá­tól ki­ala­kul a pár­be­széd" – vall­ja.

Nos, egy fe­les­le­ges tu­do­mány ered­mé­nye len­ne mind­ez? In­kább az a va­ló­szí­nű, hogy bi­zo­nyos dol­gok nem fel­tét­le­nül szük­sé­ge­sek a túl­élés­hez, de sok­kal in­kább ér­tel­met ad­nak an­nak.