„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora” – idézte Szerb Antal Pendragon-legendájának egyik ironikus mondatát Szőnyi György Endre, a szegedi Mindentudás Egyetemén tavaly tartott előadásán. Mégis, úgy látszik, van valami, ami miatt érdemes egy egész életpályát szentelni ennek a tudománynak.

Így tesz Szőnyi György Endre is, az SZTE BTK Angol-Amerikai Intézet vezetője, aki éppen harminc esztendeje tevékenykedik a Szegedi Tudományegyetemen. Bölcsészprofesszorként mozgalmas, kreatív, sokszínű élet az övé: kutat, ír, tanít és gyakran utazik. 1976-ban itt végezte el az angol és magyar szakot, s azóta nemcsak a kandidátusi fokozatot, hanem a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét is megszerezte. Hónapokat töltött ösztöndíjjal Németországban, Angliában, Finnországban, Olaszországban, Ausztriában, de két évet tanított a varsói egyetemen, és újabb két évet az Egyesült Államokban is. A külföldön szerzett széles látókört azonban itthon kamatoztatta: részt vett például a szegedi hungarológia szak megalapításában, ahol immár tíz éve azt tanulják a diákok, hogyan kell a magyar nyelvet és kultúrát a külföldieknek átadni. Ezenkívül egyik kezdeményezője volt az itteni ikonológiai kutatásoknak is, a létrehozott műhelyt ma már külföldön is „szegedi iskolaként” tartják számon. Nevéhez eddig összesen hat monográfia, tizenegy kötetszerkesztés és csaknem kilencven tanulmány fűződik a reneszánszkutatás, az anglisztika, a hungarológia, valamint az irodalom- és kultúraelmélet témaköreiben. Ami pedig talán a kutatási eredményeknél is fontosabb: a megszerzett tudást át is képes adni: „Rettenetesen szeretek tanítani, dialógust folytatni. Még akkor is, ha egy százhúsz fős előadást tartok, megpróbálom szóra bírni a hallgatókat, kérdéseket teszek fel, és magától kialakul a párbeszéd" – vallja.
Nos, egy felesleges tudomány eredménye lenne mindez? Inkább az a valószínű, hogy bizonyos dolgok nem feltétlenül szükségesek a túléléshez, de sokkal inkább értelmet adnak annak.