1999-re nyúlik vissza a dokumentumtár története. Az egyetemi integráció előtt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hozott létre levéltárat, amely az intézmény jogelődjeinek iratait gyűjtötte egybe. 2000-ben megtörtént az egyetemi integráció, és az a furcsa helyzet állt elő, hogy csak egy karnak volt saját levéltára, a többiek iratait a Csongrád Megyei Levéltár őrizte.
|
Kiss Róbert Károly és Vajda Tamás az egyetemi levéltárban. Fotó: Segesvári Csaba |
A levéltár gyűjti, őrzi, rendszerezi és kutathatóvá teszi az egyetemmel – és jogelődeivel – kapcsolatos írott történeti forrásokat: karok, intézetek, klinikák, gyakorlóiskolák, de még a járóbeteg-ellátók iratkezelését is felügyeli, a maradandó anyagokat átveszi. Kettős szerepéből adódóan vannak tehát „hivatali” vonásai és jogosítványai azért, hogy az egyetemtörténeti kutatásoknak – melybe a levéltárosok is bekapcsolódnak – a forrását biztosítani tudják. A levéltár részt vett az egyetem új iratkezelési szabályzatának kialakításában is. Egyetemtörténeti kutatási eredményeit bemutatandó konferenciákat szervez, és köteteket ad ki, idén például „Az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola története 1928-1947” jelent meg, de a tavalyi Radnóti-kötetnek is volt levéltári része.
Az intézmény heti húszórás kutatószolgálatot biztosít, jóllehet egyelőre még nem vett át minden anyagot a Csongrád Megyei Levéltártól, hiszen kicsi a raktár, és a két levéltáros egyelőre „rohamtempójú iratmentést” végez – fogalmazott Vajda Tamás.
A levéltár ingyenesen látogatható, persze vannak térítésköteles szolgáltatásai (másolás, fényképezés, szkennelés). Megtaláljuk itt a mai Juhász Gyula Pedagógusképző Kar jogelődeinek forrásait 1873-tól 2000-ig; az orvosi kar dékáni hivatalának iratanyagát a ’20-as, ’30-as évektől. Fellelhető a régi SZOTE rektori hivatalának dokumentációja 1957-től 1980-ig, a természettudományi kar hallgatói nyilvántartása 1919 és 1992 között, a bölcsészkar ’40-es, ’50-es évekbeli iktatott anyaga és hallgatói nyilvántartása, akárcsak a szem- és bőrklinika ’60-as, ’70-es évekbeli aktái. 2005-ben átvették az Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar iratait, melyek egészen 1948-tól szolgáltatnak információkat. A hallgatói nyilvántartások különösen is érdekesek, mert a beiratkozási lapok sok személyes adatot tartalmaznak: lakhely, vallás, apja foglalkozása, középiskolai tanulmányok stb. Ezek alapján sok szempontú történeti vizsgálódásokat lehet folytatni. Vizsgálható például, hogy melyik szakra honnan érkeztek leginkább hallgatók.
A levéltárosok egy számítógépes adatbázist is építenek, melynek az orvostanhallgatókra és gyógyszerészekre vonatkozó része már el is készült, így 1919 és 1951 között ez a két terület lényegesen könnyebben kutatható. A keresési feltételek megadásával érdekes összefüggéseket kaphat meg a hozzáértő szem. Milyen változást jelentett az egyetem 1940-es visszakerülése Kolozsvárra? Ki ment, ki maradt? Ehhez megszerezték és digitalizálták az 1940 és 1944 között Kolozsváron működő egyetem orvostanhallgatóinak nyilvántartását is. Így a köztörténet egyetemtörténeti lenyomata kristályosodik ki – egészíti ki az előzőeket Kiss Róbert Károly levéltáros. Minden érdeklődőt vár a levéltár, további információk a www.arhiv.u-szeged.hu oldalon.
Arany Mihály