A program három évvel ezelőtt indult annak érdekében, hogy az európaiak ellensúlyozhassák az amerikai és távol-keleti tudóselszívást. A Starting Grantsre olyan fiatal kutatók jelentkezhetnek, akik tíz éven belül szereztek doktori fokozatot, folyamatos és önálló kutatómunkát végeznek, és rendszeresen publikálnak; az Advanced kutatóprofesszorok számára létesült. Bármely tudományterületen lehet pályázni, 2008-ban kilencezer, az utóbbi két évben majdnem három-háromezer terv érkezett be, a győztes négyszázat ezek közül választották ki. A legjobb kutatási pályázatok készítői egy brüsszeli szóbeli interjún mutatták be eddigi szakmai pályafutásukat és témájukat egy húszfős összeurópai bizottság – tizenöt professzor és öt EU-s tisztségviselő – előtt. A döntőbe jutottak közül ennek alapján választották ki a győzteseket, akik között megosztják az 580 millió eurós támogatást.

|
Röst Gergely munkáját nemzetközi szinten díjazták. Fotó: S. Cs.
|
Idén harminckilenc nemzet kutatói nyújtottak be pályázatot, a 2873 kutatási terv közül a következő öt évben 427 valósulhat meg; köztük öt hazai kutatóé, Csonka Szabolcs és Simon Ferenc fizikusoké (BME), Vankó Györgyé (MTA KFKI) és Szegedről Röst Gergely matematikusé és Szakács Gergely orvosé (MTA SZBK).
A Bolyai Intézet MTA-SZTE Analízis és Sztochasztika Kutatócsoportjában dolgozó Röst Gergely egyetemi adjunktus az első kelet-európai matematikus, aki a fiatal kutatói kategóriában támogatást nyert. „A matematikai nagyhatalmak – franciák, németek, angolok és olaszok – szerzik meg a kutatási támogatások általában 80 százalékát, a maradék jut az összes többi országnak. Nagyon kemény a verseny e tekintetben, tényleg csak azt nézik, hogy melyik a huszonöt legjobb azon a tudományterületen” – mondta Röst Gergely.
A díjazott tudósok munkaidejük legalább 30 százalékát a támogatott projektre kell fordítsák. „Ez egy hatalmas elismerés, hiszen a legmagasabb nemzetközi szinten értékeltek, valamint óriási lehetőség is. Arról szól ez a pályázat, hogy a kiválasztott fiatal kutatók megvalósíthatják saját programjaikat, és önálló kutatócsoportot szervezhetnek. A pályázat célja, hogy elősegítse önállóságukat, amire adott esetben évtizedeket kell várni. Egy négyfős kutatócsoportot szervezek, ami az általam kitűzött problémákon fog dolgozni” – beszél terveiről a matematikus.
„A doktori cím megszerzését követően Kanadában lettem kutató. Akkor még teljesen elméleti matematikával foglalkoztam, de a csoport, ahova kerültem, nagy része járványterjedési modellekkel foglalkozott” – mesél Röst Gergely a kezdetekről. „A vezető profeszszor, Jianhong Wu az egyik heti kutatószemináriumra egy matematikai problémát hozott, ami az egyik modell kapcsán merült fel, és amit megoldottam. Ez újabb kérdéseket vetett fel és azok közül is volt olyan, amit megoldottam, így egyre inkább bekapcsolódtam a járványmodellezési munkába. Amikor hazajöttem, próbáltam ezt folytatni itthon is.”
A fiatal kutató nemcsak az elnyert támogatást illetően lehet úttörő. Az említett, tudományterületeken átívelő együttműködéseknek még nincs igazán hagyománya Magyarországon, és az alkalmazott matematika is gyakran háttérbe szorult az elméletivel szemben. „A pályázat négy anonim bírálója közül az egyik azt írta, azért támogatja a pályázatomat, hogy az alkalmazott matematika nagyobb teret kapjon, mert úgy látja, hogy Magyarországon kevésbé van hagyománya annak, hogy a való életbeli problémákat közvetlenül összekötik a matematikával” – tette hozzá Röst Gergely.
Projektjének témája új típusú járványterjedési modellek kidolgozása. „Nincs egy nagy feladat, hanem sok kisebb, ezek közül van elméleti matematikai is. A klasszikus járványterjedési modellek évtizedek óta léteznek, ezeknek különböző módosításait alkalmazzák; de van egy olyan jelenség, ami egy teljesen újfajta matematikai modellhez vezet. A pályázat egyik feladata ennek elméleti kidolgozása, de vannak olyan részek is, amelyek gyakorlati alkalmazásról szólnak. A pályázat e kettő kombinációja” – vázolja fel a témáját a kutató.
A differenciálegyenletek bármilyen folytonosan változó fizikai vagy biológiai rendszer viselkedését modellezni tudják, többek között azt, hogyan terjed el egy populációban egy-egy járvány. „Nagyon egyszerű, ha kitör egy járvány, napról napra vagy óráról órára feljegyezzük, hogy mikor hány beteg van, így tulajdonképpen egy függvényt kapunk. Az a kérdés, milyen az alakja. Vannak bizonyos törvényszerűségek – milyen mechanizmus által terjed egy betegség –, erre fel tudunk állítani egy matematikai modellt. A járvány kezdeti szakaszában ismerjük e görbe elejét, ebből szeretnénk tudni megmondani, hogyan fog folytatódni, mikor éri el a csúcspontját, az milyen magasan lesz, hányan fognak megbetegedni, és a különböző stratégiákat alkalmazása – például gyógykezelés, vakcinálás, karantén, iskolák bezárása –, hogyan befolyásolja a görbét” – pontosít Röst Gergely.
Munkája során járványtani szakemberekkel is együtt dolgozik majd. „Más országokban ez nagyon szervezetten működik. Kanadában létezik egy országos hálózat a járványterjedés modellezésére, amiben vannak matematikusok, az ottani közegészségügyi intézet szakemberei, orvosok, biológusok, virológusok. Egy hálózatban dolgozva nagyon jól együtt lehet működni ilyen problémák megoldásában.”
Szekeres Nikoletta