2024. április 18., csütörtök English version
Archívum  --  2007  --  10. szám - 2007. május 7.  --  Egyetemi élet
1957 márciusában írták alá a római szerződést, ez az egyik ünnepelni való. A másik, hogy három éve mi is tagjai vagyunk az Európai Uniónak, a harmadik ok az örömre pedig, hogy a TIK is kitett magáért: Mader Béla főigazgató megnyitó szavai mellett láthatóvá vált az Egyetemi Könyvtár e célból összeállított gyűjteménye.
Mint tudjuk, a francia-német megbékélés alapján, a második világháború sebeinek begyógyítása céljából jött létre az az együttműködés, ami végül az Európai Egyesült Államok modelljét hozta létre. A francia (elzászi) Schumann és a németségét megszenvedő Adenauer fő műveként létrejött egyezség olyan folyamat elindítója volt, amelyről eredetileg maguk az alapító atyák sem gondolkodhattak: a békekötés fikciója államközösséggé nőtt, aminek ma már Románia és Bulgária is a tagja.
Mi, akik cselekvő részesei vagyunk ennek a különleges folyamatnak, jól tesszük, ha megismerkedünk a TIK kiállítási anyagával. Világosan kell látni, hangzott el a megnyitón, hogy nem a paradicsomba léptünk be, hanem nekünk is keményen meg kell dolgoznunk a jólétért.
Ilyen hosszú ideig nem volt béke Európában, nem volt ilyen szintű demokrácia és jólét sem. Ezzel együtt tudnunk kell, hogy a 21. század vélhetően Kína, India és Brazília előretörését hozza majd.
Az eredeti okmány apró gazdasági célokat tűzött ki. Fokozatosan, óvatos lépésekkel építkezett. Ma már szabadon áramol a munkaerő, és a bolognai folyamatnak hála az egyetemista is. Gyakran föltesszük magunknak a kérdést: kell-e ez nekünk? Ha elgondolkodunk a kiállítási anyag fölött, ráébredünk, hogy az EU nélkül valószínűleg szegényebb és tehetetlenebb lenne a kontinens, és benne Magyarország.
D. T. I.
Bezár