Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A vegyészdiplomáját 1967-ben Szegeden megszerző Hetényi Magdolna másodéves korában diákkörösként kezdett el geokémiával foglalkozni, diplomamunkáját is ezen a területen készítette. Érdeklődése a hetvenes években fordult a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos kutatások felé. A Mol jogelődje kereste meg a szegedi egyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékét, és rendelte meg a fosszilis energiahordozók képződésével kapcsolatos kutatásokat. A hetvenes években az olajválságot követően nemzetközi szinten is sokkal nagyobb érdeklődés támadt a kőolaj- és gázképződéssel kapcsolatos alapkutatások iránt. A 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2007-ben rendes tagjává választott kutató kezdetben a mérési módszerek kidolgozásával, majd a szénhidrogén-képződés (kőolaj és földgáz) elméleti hátterével, a folyamat modellezésével foglalkozott.

 

 

A Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékét irányító professzor kifejtette, a szénhidrogének képződése viszonylag nagy mélységben történik, a kutatások arra utaltak, hogy a reakciók sebességét elsősorban a hőmérséklet befolyásolja. A modellezés során a természetben százezer évek, évmilliók alatt lejátszódó folyamathoz képest magasabb hőmérséklet alkalmazásával emberi léptékűre, laboratóriumban mérhetővé csökkenthető a szénhidrogén-képződéshez szükséges idő, lehetővé válik a természetben zajló folyamatok laboratóriumi szimulálása.

A kőolaj és a földgáz keletkezésével kapcsolatos alapkutatások mellett a szakember vizsgálta az egyes kutatófúrások során felszínre kerülő minták szerves anyagának mennyiségét, minőségét; meghatározta, hogy az adott szerves anyagból keletkezhet-e kőolaj és földgáz, és ha igen, akkor a képződési folyamat lezajlott már, vagy csak a távoli jövőben várható.

Hetényi Magdolna elmondta, kutatóként évtizedekre visszanyúló kapcsolatot alakított ki az ipari partnerekkel, a tanszéken folyó munkához szükséges műszerek némelyikét is kooperációban szerezték be. A kiváló együttműködés – bár a rendszerváltást követő években szünetelt – az elmúlt esztendők során feléledt, a tanszék munkatársai jelenleg is folytatnak kutatásokat az olajipar számára.

Az akadémikus szerint belátható időn belül az ipari kitermelésre érdemes szénhidrogén–készletek jelentősen csökkenni kezdenek. Előreláthatólag néhány tíz éven belül elérjük a „kőolajcsúcsot”, azt a maximális termelési szintet, amit az ismert készletek, a geológiai adottságok és a kitermelési technológia megengednek. Ezt követően a kitermelés fokozatosan csökkenni fog. A gázkészletek várhatóan valamivel hosszabb ideig elegendőek, de ugyancsak végesek.

A tanszékvezető jelenleg a fiatal üledékekben és a talajban található szerves anyagok vizsgálatával foglalkozik. Ahogy a fosszilis energiahordozókban található szerves anyag, úgy a talajban lévő is biológiai eredetű, és így jelentős szerepet játszik a talaj és a légkör közötti szén-dioxid-cserében. A növények a légkörben jelen lévő szén-dioxidot megkötik, abból szerves vegyületeket állítanak elő, majd amikor az élőlények elpusztulnak, a szerves anyag bomlik, és jó része szén-dioxid formájában visszakerül a levegőbe, nagyon kis töredéke – kevesebb mint egy százaléka – azonban nagy molekulatömegű geológiai szerves anyaggá alakul át.

Bár a levegőből a növények által kivont szén-dioxid nagyon kis része kerül a talajba, az üledékekbe és az üledékes kőzetekbe, a fotoszintézis folyamata már sok millió év óta tart, így ez idő alatt jelentős mennyiségű szerves vegyület halmozódott föl ily módon. Ezek egy része viszonylag gyorsan elbomlik, és visszakerül az élővilág körforgásába, más részük azonban nagyon hosszú időn, a talajban évezredeken, a kőzetekben évmilliókon keresztül is raktározódhat – fogalmazott az egyetemi tanár.

 

ELISMERÉS

Hetényi Magdolna akadémikus az indoklás szerint a foszszilis energiahordozók képződésének elméleti és módszertani kutatásában, a folyamatok laboratóriumi modellezésében, a paleokörnyezet geokémiai rekonstrukciójában elért, nemzetközileg elismert tudományos eredményeiért kapta Széchenyi-díját.

 

Az akadémikus jelenleg azt vizsgálja, típustól függően mekkora a talajban megkötött szerves anyag különböző stabilitású frakcióinak mennyisége, s mi történik akkor, ha jelentős változás következik be a környezeti feltételekben, például ha egy erdőt kivágnak, és mezőgazdasági művelésbe kezdenek a helyén. Könynyen belátható, hogy egy állandóan bolygatott talajban, amelynek ráadásul jó az oxigénellátása, és megnő a mikrobiológiai aktivitás, a szerves anyag gyorsabban elbomlik, több szén-dioxid szabadul fel, és jut a levegőbe.

A legújabb kutatások arra utalnak, hogy például a szélsőséges időjárási viszonyok is képesek nagymértékben megváltoztatni a talajban raktározott szerves anyag stabilitását, így az atmoszférába visszajutó szén-dioxid mennyiségét – mondta Hetényi Magdolna.

Az akadémikus úgy érzi, Széchenyi-díjával a tanszéken dolgozó munkatársai és kutatásaiban közreműködő más kollégái – az MTA Geokémiai Kutatóintézet, az MTA Atommagkutató Intézet, a Magyar Állami Földtani Intézet, a gödöllői Szent István Egyetem dolgozói – tevékenységét is elismerték.