2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2007  --  10. szám - 2007. május 7.  --  Egyetemi élet
Kezdeni mindent elölről
Juhász András 1997-től 2007. február 1-jéig volt református egyetemi lelkész Szegeden, mielőtt a Szeged-Kálvin téri gyülekezet lelkészévé választották.  A tíz év tapasztalatairól kérdeztük.
– Hogyan indult ez a szolgálat Szegeden?
– Szerda esténként volt egy bibliaóra fiataloknak, ahova egyetemisták is jártak. Ott vetődött fel, hogy kellene egyetemi gyülekezetet szervezni. A fiatalok ötletét továbbítottam Bartha Tibornak, a Szeged-Kálvin téri gyülekezet lelkészének, ő örült a kezdeményezésnek. Felvette a kapcsolatot Bölcskei Gusztávval, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökével, aki igent mondott rá. Elkezdődtek a tárgyalások az egyetemek vezetőivel. A tervet támogatták, termet is biztosítottak, de anyagi hozzájárulást nem vállaltak. Érdekes volt az orvosi egyetem hozzáállása: azt kérték, hogy a vizsgaidőszakban lelkileg megroppant és kórházba került hallgatók lelki gondozását biztosítsuk. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy kórházi szolgálatot is végezzek, noha nem sok olyan diákkal találkoztam, akit a vizsgaidőszak kórházi ágyra száműzött volna.
 
Örömök és bánatok
 
– Más egyetemi városokban ekkor már léteztek az egyetemisták gyülekezetei?
– Pesten a Kálvin téri templomban voltak egyetemistáknak istentiszteletek, azokból az alkalmakból fejlődött ki a szervezett gyülekezet. Debrecenben pedig teológusok és egyes lelkészek tartottak istentiszteleteket diákoknak az egyetem egyik termében. Az istentiszteleteken részt vevő fiatalokra épült a későbbi egyetemi gyülekezet. A katolikus egyház ekkor már megszervezte az egyetemi lelkészségeket nemcsak Pesten és Szegeden, hanem más egyetemi városokban is.
– Gondolom, támadtak akadályok, de volt öröm is a munkában, és elért eredményeket is. Vegyük sorra!
– Nehézségek? Mindenekelőtt a megoldatlan jogi helyzet. Mai napig nem tisztázott az egyetemi gyülekezetek jogállása az egyházon belül, illetve az oktatási intézmények viszonylatában. Gyakran kértük ennek a megoldását, de csak az ígéretekig jutottunk. Nem volt bankszámlánk, hivatalunk, költségvetésünk. Mi úgy oldottuk meg a háttér biztosítását, hogy alapítványt létesítettünk, amelynek egyik feladata az egyetemi gyülekezet működtetése. Nincs presbitérium. Tarr Zoltán – aki Pesten volt akkoriban egyetemi lelkész – kifejezését átvéve kvázi presbitereknek neveztük a gyülekezet választott vezetőit. A másik akadályozó tényező az anyagi háttér bizonytalansága. A lelkész fizetése biztosított, de szolgálati lakás már nem. Tíz év alatt kétszer kaptunk a kerülettől támogatást. Ha nem lett volna a Szeged-Kálvin téri gyülekezet mögöttünk a maga ingyenesen felkínált infrastruktúrájával, nem tudtunk volna működni. Megtörténik, hogy esketésre kérnek fel az egyetemi gyülekezet tagjai. Nekünk nincs anyakönyvünk, valamelyik egyházközség befogadását kell kérnünk. Ez is problémás!
A szolgálat örömei? Érdekes tapasztalat volt az életmentés egy sajátos formája. Ritkán előfordul, néhány fiatal az egyik Tisza-hídra felmászva próbálja szerelmi vagy tanulmányi kudarcait vízbe fojtani. Három ilyen ember életbe való visszarimánkodásában vettem részt. A legnagyobb öröm azonban, hogy a Szegeden maradt gyülekezeti tagok ha „kiöregedtek”, csatlakoztak valamelyik gyülekezethez. Az ország legkülönbözőbb részeiből kaptunk visszajelzést, hogy egykori gyülekezeti tagjaink nemcsak bekapcsolódnak a helyi egyházközség életébe, hanem gyakran presbiterséget is vállalnak. Mondhatni testvéri kapcsolatban vagyunk a katolikus egyetemi lelkészséggel, velük már több éve adunk ki közös programfüzetet. Ez a tanulmányi félévhez igazodva tartalmazza egy félévre előre a várható programjainkat.
 
Névjegy


Juhász András 1985-től 1989-ig
tanult a Debreceni Református Kollégiumban, majd egy évig katona volt. 1991 és 1995 között ugyancsak Debrecenben hallgatott teológiát. 1995-ben került Szegedre, ekkortól kezdve tanít a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szegedi Vallástanári Tanszékén. 1995-től 1997-ig segédlelkész a Kálvin téri gyülekezetben, majd 1997-től a Szegedi Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkésze.
 
Más formák
 
– A diákgyülekezetek vezetői közt volt tapasztalatcsere?
– Hogyne, többnyire Pesten találkoztunk kéthetente, havonta. Saját költségen utaztunk, ők vendéglátóként biztosítottak ebédre pizzát. Minden nyáron megszervezzük az egyetemisták és főiskolások konferenciáját. Tarr Zoltán még egyetemi lelkészként javasolta, hogy tavasszal is legyen egy találkozó kimondottan az egyetemi gyülekezetek tagjai számára. Később e közös rendezvények kibővültek a határokon túliakkal, a kolozsvári és nagyváradi egyetemi lelkészek is bekapcsolódtak.
– Mi az, amit másképp intézne, ha újrakezdhetné?
– Nehéz kérdés. Igyekeznék rugalmasabb lenni, ha valami nem megy, nem erőltetni, hanem más irányba továbblépni. Konkrétan a filmklubunknál jelentkezett ez, ami eleinte nagyon népszerű volt. Aztán megjelentek a DVD-k, sok mindent le lehet tölteni az internetről, sokan a kényelmesebb megoldást választották, filmet nézni az ágyból, sör vagy üdítő mellett. Elfogytak az érdeklődők, de még mindig erőltettem. Aztán beláttam, a közösségteremtés más formáival kell próbálkoznunk. Most már biztos vagyok abban is, hogy szívósabban kellett volna fáradozni a jogi helyzet tisztázásán. Nem irigységből mondom, de katolikus testvéreink fényévvel járnak előttünk. Például nekünk nincsenek kollégiumaink, kivéve Debrecent, Budapestet. Ők csak Szegeden három kollégiummal bírnak. Ez azt jelenti, hogy ott el lehet sajátítani egy életmintát, azt, hogy a kollégistákra mint közösségre mindig lehet számítani.
 
Csak a pecsét
 
– Mit tud átadni az új egyetemi lelkésznek, Czagány Gábornak? Milyen tanácsokkal tudja őt ellátni?
– Be kell valljam, itt elég furcsa helyzet adódott. A pecséten kívül mást nem volt mit átadni, lévén hogy az egyetemi gyülekezet mint jogi személy nem létezik. Pénzt nem kezeltünk, ingó és ingatlan vagyonunk nem volt. Mindent egy alapítvány végzett helyettünk, amelynek egyik célkitűzése volt az egyetemi gyülekezet támogatása. Engem január 7-én választottak meg a Kálvin téri gyülekezet lelkészének. Elismerem, hogy egy lelkész nem szolgálhat két gyülekezetben. Gábort február 1-jétől nevezték ki utódomnak. Vagyis ő a tanév közepébe pottyant. Nagy mozgástere emiatt sajnos egyelőre nincs. Amiről én beszéltem vele például, hogy tegyenek alapítványt a finanszírozás érdekében. Az egyetemi gyülekezet egy része ehhez a helyszínhez, személyében pedig hozzám kapcsolódott, ezért létrehoztunk egy ifjúsági központot. A szolgálatot bizonyos területen mi visszük tovább, másik részét az egyetemi gyülekezet. Valószínű a különböző típusú szolgálatok megosztása fog kialakulni. Figyelmébe ajánlom utódomnak Bartha Tibor börtönlelkészi tapasztalatainak egyik summáját: mindig a legjobb embereim szabadulnak. Az egyetemi lelkészi munkában is állandóan újra kell kezdeni. Beérik egy generáció, egy csapat, de befejezik tanulmányaikat, s elmennek. Erőt kell gyűjteni Isten igéjéből, s kezdeni elölről mindent.                                                                          Molnár János
Bezár